Bevonulók kérték

Bős-Nagymaros magyar kézben? Na, erre se gondolt volna senki akárcsak egy éve is. Pedig mostantól barátkozhatunk a gondolattal, ahogy a szlovákok is. A Mol ugyanis a szlovák leánycégén, a Slovnafton keresztül és az állami Magyar Villamos Művekkel az oldalán ajánlatot tett a szlovák MVM-re. Ez ugyan még nem jelenti azt, hogy ők lesznek a befutók, hiszen elég nagy a tolongás a cég most még olasz kézben lévő többségi tulajdonáért, de azt jelzi, hogy a Mol étvágyát nem vette el az INA-háború. Igaz, Szlovákia nem Horvátország, ott a Slovnaft miatt sohasem érték olyan támadások a magyar olajcéget vagy annak vezetőjét.

Az MVM-nek meg egyenesen megjött a magyar állam által gerjesztett étvágya. Eddig az MVM-kisgömböc beruházási és felvásárlási étvágyát az állami visszavásárlások hizlalták, de most már átlépné az országhatárt is. Szlovákia felé kezdődött az akkor még (és most már újra) állami érdekeltségbe tartozó Mol regionális terjeszkedése. Akkor volt miért meglepődni a szlovákok döntésén, amikor a magyaroknak adták a saját Moljukat, és most sem tűnik sima ügynek a Mol-MVM páros befutása.

Egyrészt azért nem, mert kemény vetélytársakkal kell megküzdenie a részvénycsomagért, másrészt pedig azért, mert hiába az olaszok az eladók, a szlovák államnak alighanem lesz beleszólása abba, ki lesz a stratégiai energiacégben a tulajdonostársa. Egy ilyen üzletnél a vásárláshoz akkor is elengedhetetlen a szlovák állam (kormány) legalább hallgatólagos támogatása, ha jogilag erre esetleg nincs is szükség. Ennek hiányában úgy járhat a vevőjelölt, mint az osztrák OMV a Mollal.

A szlovák kormánynak azt is mérlegelnie kell a magyar ajánlattal kapcsolatban, hogy egy érdekkörbe akarja-e tudni az energiaellátásának két meghatározó cégét. Az nem is lenne kérdés, hogy erre Magyarországon milyen választ adna a kormány, de ebből még nem következik, hogy ugyanerre jutnak a szlovákok is. A Molnak egyszer már sikerült a szlovákiai csoda, most hasonlóra lenne szükség a cégvásárláshoz.