Felpöröghetnek a befektetések

– A magánszférából érkezett ebbe a pozícióba, ráadásul egy olyan cégtől – a Nokia Solutions and Networks Kft. vezetője volt korábban –, amelynek köze volt ehhez a hivatalhoz, illetve jogelődjeihez. Amikor felkérték erre a pozícióra, mi volt az első gondolata, mit kellene változtatni?

– Valóban, egy olyan vállaltnál dolgoztam 12 éven át, amely többször is igénybe vette az akkor Külgazdasági Hivatalként (HITA) működő intézmény szolgáltatásait. Én is aktívan vettem részt abban a két projektben, amelyik egyedi kormánydöntés alapján úgynevezett EKD támogatást kapott. A benyomásom már akkor is kedvező volt, de a folyamatok még nem voltak kellően gördülékenyek.

Ezen most nagy mértékben tudunk javítani. A támogatási döntések esetében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium is kulcsszereplő volt, így két helyről kellett jóváhagyást szerezni az EKD támogatásokhoz, de emellett a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkársága is szereplője volt a folyamatnak.

– Ez most leegyszerűsödik?

– Igen. Az intézmény most már Nemzeti Befektetési Ügynökségként (HIPA) működik, és kimondottan a beruházásokra, a működőtőke behozatalára koncentrál. A tulajdonosi oldalon pedig már csak a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) felügyeli az egyedi kormánydöntéseket. Az új külpolitikai stratégiának megfelelően most először állt elő olyan helyzet, hogy minden egy helyre, a KKM égisze alá került. A külgazdaság kialakításáért pedig három háttérintézmény együttesen felelős, ezekből a HIPA az egyik láncszem, a másik kettő a Nemzeti Kereskedőház, illetve az EXIM Bank. Mi kutatunk a potenciális befektetők után, és egyablakos rendszerben segítjük a befektetni szándékozókat a döntésük meghozatalában, de azt is, hogy ha a befektetőnek a megfelelő mennyiségű és minőségű beszállító megtalálásában van ránk szüksége, akkor segítünk megkeresni, és akár oktatjuk is az arra alkalmas cégeket.

– Van elég beszállító?

– Itt nyilván fontos a kiemelkedő minőség, de egyelőre ezek a cégek megfelelő számban rendelkezésre állnak. Mi elsősorban a járműipar, az elektronika területén keresünk beszállítókat, létrehoztunk például egy minősített járműipari beszállítói adatbázist, de más szektorban is a cégek rendelkezésére állunk. Segítünk a hazai kkv-knak abban, hogy láthatóak és elérhetőek legyenek, miközben úgy tárgyalunk a nagybefektetőkkel is – részben a stratégiai partnerségi megállapodásoknak köszönhetően –, hogy minél nagyobb arányban vegyenek igénybe magyar beszállítókat.

– A stratégiai megállapodásokról a közvélemény többnyire annyit hallott, hogy egyiket kötötték a másik után, de nem lehetett tudni, milyen gyakorlati hasznuk lehet.

– Eddig 52 ilyen megállapodást kötött a kormány. Ahogy említettem, ez jó eszköz a beszállítói becsatornázáshoz, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ezek a cégek közel 9 ezer új munkahely létrehozásához járultak hozzá.

– Említette, hogy a fókuszban a járműipar, illetve az elektrotechnika áll. Előbbi szektor a magyar export húzóágazata, miért van szükség arra, hogy ezt segítsék?

– A tendencia azt igazolja, hogy további potenciál van még a járműiparban. Ha csak az idei évet nézzük, az első 8 hónapban több mint harminc százalékkal nőtt a járműgyártás, és megközelítette a négyezer milliárd forintot, így most már a feldolgozóipar 28 százalékát adja. Ráadásul ez nem csak egy szektor, hiszen egy kész jármű rengeteg komponensből áll, így a programozástól a műanyagiparig sok-sok láncszem kapcsolódik egymáshoz. A közelmúlt bejelentései – például az Alumetal komáromi beruházása – is ezt a tendenciát erősítik.

– Nem jelent ez túl nagy kitettséget? Az ipari termelés augusztusi bezuhanását is az autóipar szezonális leállásának tulajdonították.

– Ez egy olyan terület, ahol Magyarország hosszú távon versenyképes tud lenni. Vannak persze más iparágak is, amelyekre fókuszálunk, ilyen például a szolgáltatóközpontok területe. Amellett, hogy megpróbálunk Európa termelési központjává válni, koncentrálunk a kutatás-fejlesztésre is, mivel ezek a beruházások előfutárai. Ennek megfelelően a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklusban a kormányzat megduplázta a kutatás-fejlesztés-innovációra szánt forrásokat, ami így összesen 706 milliárd forint lesz.

– Ez a külföldről érkező nagyvállalatokat mennyiben érintheti? Itt többnyire kkv-knak szánt forrásokról van szó.

– Most így van, de az innovációra szánt források között várhatóan lesz olyan, amelyet nagyobb vállalatok is igénybe vehetnek majd.

– Az elektrotechnikai ipar jelenleg nem tűnik olyan sikertörténetnek, mint a járműgyártás – elég csak a Microsoft által felvásárolt Nokia komáromi gyárának bezárására gondolni. Látnak olyan fejlődési potenciált, amely visszafordíthatja a kedvezőtlen folyamatokat?

– Az ágazatban, Kelet-Közép-Európán belül Magyarország egy stratégiai helyszín. Az egyes vállalatok döntései érinthetik hátrányosan Magyarországot, de vannak új beruházások is, például Kínából, elég a Huaweire vagy a ZTE-re gondolni. Azt gondolom, van keresnivalónk ezen a területen.

– Említette a szolgáltatóközpontokat, amely bő tíz éve komoly sikerágazatnak ígérkezett. Ma arról beszélnek a szolgáltatók, hogy nehezen találnak megfelelő munkaerőt.

– Ebben van személyes tapasztalatom, hiszen egy olyan cégnél dolgoztam, ahol a K+F központ mellett volt egy jelentős pénzügyi szolgáltatóközpont is. Budapest esetében nekünk nem okozott nehézséget a megfelelő munkaerő megtalálása. Mivel a szolgáltatóközpontok háromnegyede a fővárosban található, ezért azt hiszem, hogy a többieknél is megoldott az utánpótlás kérdése. Most, a több mint kilencven ilyen központ összesen 34 ezer embert foglalkoztat Magyarországon, és ezek rendre nem csak hogy megmaradnak, de bővülnek is. Ráadásul egyre nagyobb hozzáadott értéket jelentő feladatok jelennek meg náluk; mindkettő jó irány a mi szempontunkból. A HIPA-ban jelenleg tizenöt ilyen projektet kezelünk, amelyek újabb négyezer munkahelyet jelenthetnek az ágazatban.

– Ha általánosságban nézzük a potenciális befektetőket, hogyan látják, mely területek pöröghetnek fel?

– Most 91 projektet kezelünk. A legnagyobb tőkeinjekció továbbra is Nyugatról érkezik, de itt is igyekszünk diverzifikálni – a bevett import mellett a keleti nyitás politikájának megfelelően a feltörekvő piacokról is keresünk befektetőket, és érkeznek is megkeresések. Elsősorban Kínát, Indiát és az arab világot emelném ki, míg a hagyományos relációkból továbbra is Németország a legnagyobb befektető.

– Nyilván harc folyik a befektetésekért a régió vagy az unió országai között. De elképzelhető együttműködés?

– Amikor magyar költségvetési forrásokat használunk fel egy beruházás segítésére, akkor magyarországi helyszínekben gondolkozunk, itteni munkahelyeket szeretnénk létrehozni. De ha a határ mentén, például Komárom térségében létesül egy beruházás, az közvetetten érinti a másik országot is, például a munkaerő esetében. Ilyen esetekben elképzelhető az együttműködés.

– Van ebben a régióban valamiféle együttműködés?

– A szlovák–magyar reláció kiemelten fontos, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a külgazdasági és külügyminiszter első útja is Pozsonyba vezetett. A gazdaság terén is folytatunk előkészítő beszélgetéseket az együttműködésről. Nyilván kihasználjuk azt is, hogy több határátkelő megnyitását tervezik.

– Mekkora befektetési összegre számít az idén?

– Jelenleg nyolcvanmilliárd eurónyi a működőtőke-állomány Magyarországon. Az első félév során 20 pozitív döntésről tudok beszámolni, ezek összesen 5225 fős munkahelyteremtést és mintegy 1122,2 millió euró beruházási volument reprezentálnak. Az idei év nagyon erősnek számít.

– Ez minek tudható be?

– Egyfelől annak az újfajta megközelítésnek, hogy hatékonyabban, gyorsabban vigyük végig a támogatási döntéseket, másfelől pedig több nagy projekt jutott el abba a fázisba, hogy meg lehetett hozni a végső döntést.