Leereszt a lufi

Már az állami beruházások felpörgetésével együtt sem sikerült olyan magasan tartani a növekedést, mint az év első felében, hiszen a vállalatok nem tudták tartani a tempót. Július és szeptember között 16 százalékkal nőttek a beruházások az első két negyedévben látott 20 százalék feletti ütem után, ami még mindig nagyon kedvező, a beruházási ráta azonban ezzel együtt is pocsék.

Ráadásul az egyszeri hatások kifutása után visszafogottabb lesz a bővülés üteme, hiszen nem azért növekedtek idén robbanásszerűen a beruházások, mert a magyar gazdaság állapota hirtelen ígéretes jövőképet festett volna a vállalatvezetők elé. Sokkal inkább a korábban csak csordogáló uniós pénzek zúdulása, a választási költekezés és a jegybank olcsó hitele segített. Persze örülhetünk annak, hogy az EU-pénzek végre dinamikusan érkeznek az országba, és annak is, hogy a jegybank hitelprogramja segít elkerülni a kapacitások leépülését, azonban egyik sem képes arra, hogy tartósan magasan tartsa a beruházások és a gazdaság növekedését.

Sajnos a hitelminősítők is látják, hogy a 3 százalék feletti GDP-növekedés nem fenntartható. Pedig a Magyarországon idén tapaszalt bővülés nem is túl gyors egy feltörekvő gazdaságtól. Ez lenne a minimum, amit évről évre teljesíteni kellene a felzárkózáshoz, de ez nem fog menni. Nem is csoda, hogy a Fitch is bóvliban hagyta az országot, pedig már a kormány nagyon várja, hogy újra befejtetésre ajánljanak bennünket.

De nem csak várni kellene. Ha kiszámítható lenne az üzleti környezet, nem botlanának bele a cégek minden szektorban a terjeszkedő államba, nem írnának a külföldi vállalatok büntetésére törvényeket és nem alakítanák úgy az adórendszert, ahogy a haveroknak jó, akkor nem lennénk bóvliban.

Ha minden így marad, akkor már nem csak abban lehetünk biztosak, hogy lassulni fog a beruházások és a gazdaság növekedése, hanem abban is, hogy egy jó ideig még bóvlik maradjunk.