A csodavárás

Nincs olyan idei gazdasági növekedést prognosztizáló elemzés, amely ne pozitívan említené a kőolaj árának megfeleződését. Mértékadó, globális prognózist készítő intézmények 0,5-0,7 százalékra teszik a váratlanul igen alacsonyra esett kőolaj árának a gazdasági növekedésre gyakorolt kedvező hatását. Ezzel szemben, a bekövetkezett árcsökkenés után megjelent újabb prognózisok nem felfelé, hanem sokkal inkább lefelé módosítják a globális és az egyes térségek növekedési kilátásait.

Az ellentmondás csak látszólagos, hiszen nyilvánvaló, hogy napjainkban a kőolaj és annak ára ugyan fontos szerepet játszik a gazdaság teljesítményének alukálásában, de csak egy a sok közül, ráadásul nem is a legmeghatározóbb jelentőségűek közé sorolható. Azt persze könnyű belátni, hogy az alapvetően kőolaj behozatalára utalt országok és térségek számára rövid távon kétségtelen előnyöket kínál, de az, hogy ez a kedvező hatás a gyakorlatban realizálható-e, kérdéses. A kőolaj és általában az energiahordozók árának csökkenése a kereslet csökkenését megállítja, és előbb-utóbb ellenkezőjére fordítja, módosul az élőmunka-energia és a tőke-energia közötti helyettesítési viszony, valamint általában gyengül az energiahatékonyság javítására, az energiatakarékosságra irányuló késztetés. Mindezek a hatások már rövid távon érzékelhetőek, még az importáló országok kedvezőbbnek tűnő energiaszámláit is erősen ronthatják.

Globális összefüggések alapján még inkább kérdéses a kőolaj árának zuhanásához egyértelmű és jelentős globális növekedési előnyöket álmodni. Globális kitekintésben rövid távon nullszaldós játékról van lényegében szó: a kőolajtermelők és exportálók átmenetileg sokat veszítenek, az importálók pedig átmenetileg nyereségre tesznek szert. A globális összkereslet, összkínálat lényegében változatlan, csak komoly átrendeződési folyamatok indulnak be a jövedelmek eloszlásában egyes országok, térségek és a különböző ágazati tevékenységek között. A jövedelmek átrendeződése nem csak az olajexportáló országok között okozhat nehezen kezelhető növekedési gondokat, hanem az importáló országok látszólagos nyereségeit is mérsékelheti.

Oroszország gazdasági gondjait nem csak a megfeleződő árak és exportbevételek okozzák, hanem az is, hogy más, nagy exportáló országcsoportokhoz képest többszörösen nagyobb költséggel képes a kőolajat kitermelni. Nem vitatható, hogy a jelenlegi 60 dollár/hordó árszint alá csökkent ár, a legjobb kitermelők számára még tekintélyes többletjövedelmet biztosít, de erősen közelít az utóbbi időben felfutott nem hagyományos kőolajkitermelés határköltségeihez.

Amit Magyarország esetében valószínűsíthetünk, több mint gazdaságpolitikai hiba lenne a mostani alacsonyabb világpiaci kőolajárra tartósan berendezkedni, és mint növekedési tényezőt számításba venni. Annál is inkább fontos ez, mert a kőolaj hazai tényleges költségeit meghatározó másik tényező, a dollár/forint árfolyam inkább költségnövekedést generál: 2014-ben a forint 20 százalékos leértékelődést szenvedett el a dollárral szemben, és legtöbb vélekedés szerint 2015-ben sem valószínűsíthető ennél szerényebb további leértékelődés.

Az alacsony kőolajárak növekedésre gyakorolt hatásánál az Európai Unióba és nálunk is fontos figyelembe venni, hogy részben a beszerzési költségek, részben a környezeti szempontok, és nem utolsó sorban a költségvetési bevételek miatt az energiaárak relatíve magasak, többszörösen meghaladják például az USA árait. A kőolaj világpiaci árának csökkenése az árkülönbségeket egyértelműen növeli, rontva az EU és Magyarország eddig sem acélos versenyképességét.

A szerencseként adódó kőolajár csökkenéstől nem szabadna túlzott reményeket várni, mert ahogy Seneca írta: „Senkit sem emelt a szerencse olyan magasra, hogy épp ugyanannyival ne fenyegetné.”

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.