Egyre komolyabban gondolja a Fidesz a kifli rezsijének a csökkentését. Ez piacgazdasági viszonyok között még viccnek is rossz, de tegnap Rogán Antal igyekezett minden kétséget eloszlatni: ez nem vicc! A frakcióvezető arról beszélt, hogy az üzemanyag árának a csökkenése miatt mérséklődnie kellene a kenyér árának. Érvelése szerint amikor emelkedett a gázolaj ára, akkor drágult a kenyér is. Most sehogy sem akar csökkenni az ára. Kiszámolták, hogy 2006 és 2013 között 58 százalékkal drágult a kenyér, éppen annyival, mint a gázolaj. Tavaly viszont csak 5 százalékkal lett olcsóbb a kenyér, pedig a gázolaj ára 11 százalékkal esett.
Szögezzük le: a kenyér nem gázolajból van. A valóságban a kenyér fogyasztói árában a szállítási költségeknél jelentkezik a gázolaj ára, és a termék leginkább lisztből van, amit a péknek meg is kell sütni. Vagyis ha olcsóbb lesz a gázolaj, akkor egy költségelem csökken, ebből azonban nem következik, hogy minden költség alacsonyabb lesz. Ehhez csökkenteni kellene például a pék fizetését is.
Persze az is lehet, hogy azt gondolják: az olajár, a pék fizetése, a rezsi, meg minden más költségelem alakulása nagyon szoros korrelációt mutat. Ennek viszont legfeljebb annyi köze van a valósághoz, mint annak, hogy a kenyér gázolajból van. Egyébként, ha ugyanannyival mérséklődne mindegyik költségelem, még akkor sem biztos, hogy csökkenne a kenyér ára, hiszen (elméletileg) azt a piaci verseny alakítja ki. Az ehhez hasonló összefüggéseket az első közgazdaságtan órán megtanítják. Igaz, ott azt is mondják, hogy ez csak a versenypiacra igaz.
Kétségtelen, „szabad szemmel” kevéssé láthatóak az olajár esésének másodkörös hatásai, ami nem tetszik a kabinetnek, és úgy tűnhet, hogy nem nagyon akar begyűrűzni számos termék és szolgáltatás árába. A bökkenő csak az, hogy valójában Magyarországon a fogyasztói kosár szélesebb körében látható árcsökkenés, mint a régióban.
De ez kit érdekel? Az újabb téves dogma már szajkózza is: a defláció mindenkinek jó!
