Elbarkácsolták

A magyar Baumax áruházak bezárásának szerdai bejelentése nem meglepő, sőt, nagyon is várta a piac. A magyar kereskedelem egyik olyan ága éli agóniáját, amely a 90-es évektől lendületesen fejlődött. Igazi zöldmezős piaci fejlesztésként sorra nőttek ki a földből a Baumax, az OBI, a Praktiker, a Bricostore óriási dobozai, amelyekben egy új, ebben a nagyságban, termékválasztékban ismeretlen kereskedelmi formát honosítottak meg Magyarországon. De nemcsak itt, hanem a környező, volt szocialista országokban is.

A várakozásaikat az fűtötte, hogy hamar el kell foglalni a szűz piacot, amelyen az életszínvonal várt javulásával jövedelmezőbb lesz a lakberendezéshez, lakásfelújításhoz, kertészkedéshez szükséges cikkeket árusítani. A dobozok megépültek, de a vastag bukszájú vevők csak nem akartak jönni akkora számban, amekkorában a nyereséghez kellett volna. A lakásépítési, -felújítási piac hosszú ideje pang, ami meg van, ahhoz a szakik nem ezekben az üzletekben vásárolnak, a nyugatabbra ezeket az áruházakat éltető „csináld magad” vevők pedig nem jöttek elegen.

A barkácsáruház-láncok egyszerűen tévedtek, amiért súlyos árat kell fizetniük. Nem csak itt, hanem többnyire az egész régióban, legfeljebb máshol nem annyira kilátástalan a helyzetük. A legnagyobb árat kétségtelenül a Baumax-alapító Essl-család fizeti. Karlheinz Esslnek meg kell élnie, hogy az általa összebarkácsolt birodalom a szeme láttára hullik szét, és örülhet, ha annak legalább a magját képes lesz megőrizni. Ennek érdekében már a családi ezüsthöz, híres kortárs festménygyűjteményéhez nyúlt, és lehet, hogy ez sem lesz elég.

Azt ma még csak találgathatjuk, hogy a magyar piacon dinoszauruszoknak bizonyuló kereskedelmi lények kimúlásával újjáéled-e ez a piac, és ha igen, akkor a hátrahagyott csontvázaikon, vagy kisebb, a piaci igényekhez rugalmasabban alkalmazkodni képes formában. Az OBI az utolsó, amely bebizonyíthatja, hogy egy óriási barkácsáruház életképes maradhat Magyarországon akkor is, ha az összes fajtársa megdöglött.