Jó és rossz év
A világgazdaságra azért vár jó év, mert folytatódik a növekedés. És azért vár rossz, mert az eurózóna gondjai miatt ez a bővülés a vártnál lassúbb iramúnak ígérkezik. Az őszi előrejelzések azonban még nem vették kellően figyelembe az olajárak zuhanásának a hatását. A Nemzetközi Valutaalap most úgy számol, hogy a világgazdaság bővülése 0,3-0,7 százalékponttal magasabb ütemű lehet. Az amerikai és az európai jegybank is azzal érvel immár, hogy a polgárok sokat spórolhatnak az energiaköltségeken, másra költhetik a pénzüket, ezzel is élénkítve a gazdaságokat.
Az eurózónában ezt a kedvező hatást erősíti, hogy több tényező miatt gyengül az euró, ami serkentheti az exportot a stagnáló térségben. De a hatást egyben tompítja, hogy az Európai Központi Bank (EKB) a tagállamok vitáira visszavezethető késlekedése miatt deflációs veszély ütötte fel a fejét. Tavaly decemberben már 0,2 százalékkal csökkentek az árak, és félő, hosszú pangás korszaka köszönthet be, ha a jegybank és a kormányok nem cselekszenek határozottan. Ez pedig sokkal nehezebb feladatnak ígérkezik, mint az Egyesült Államokban, ahol a gazdaság már jó ütemben növekszik.
Európában nem jött létre igazi politikai, fiskális és bankunió, és a válság során csak az adósokra kényszerített megszorítások miatt a közelgő választásokon több tagállamban is szélsőséges pártok előretörése várható – írja egy friss jegyzetében Nouriel Roubini, a New York-i Egyetem professzora. Szerinte mélyreható reformokra, sokkal több munkára és innovációra lenne szükség.
Az EKB ezzel szemben azon mereng, vajon a január végi választások után Athén kilép-e az eurózónából. De még inkább azon, miként gerjeszthetne egy kis inflációt, fellendülést, amikor a kormányok kezét megkötik a költségvetési szabályok. Vásároljon-e államkötvényeket amerikai módra annak ellenére, hogy a németek ezt ellenzik, és mely tagállamokét vegye? Élezi-e vagy tompítja a központ és a periféria ellentétét?
Ez nem Amerika, és egyhamar nem is lesz az.
