A vasárnapi zárva tartásról már nagyon sok információja van a gazdaság szereplőinek és legalább annyi hiányzik nekik, a leglényegesebbet azonban biztosan nem tudja senki. Éppen a legfontosabbat: mit fognak csinálni a magyar fogyasztók. Ők ugyanis nem robotok, akiknek az állam jogszabállyal, késztetéssel megmondhatná óra-percre, forint-fillére, mit tegyenek vasárnap, mikor és mire költsék a pénzüket. A GfK szerint csak az élelmiszerkereskedelemben heti 873 ezer vásárlás a tét. Az erre költött pénz jórészét fogja másként, máskor és/vagy máshol felhasználni a magyar vásárló.
Az biztosra vehető, hogy az eddigi vasárnapi költés a március 15-től nem pottyan automatikusan az e napon kinyitható boltok ölébe. Ezekben a kis üzletekben az eddigi vasárnapi vásárlások túlnyomó része egyszerűen nem bonyolítható le. A vásárlók jelentős része ezért át fog vándorolni a hét többi napjára, jellemzően péntekre-szombatra, és jó eséllyel azokba a boltokba megy majd, ahová eddig eddig is. Az élelmiszerkereskedelemben vasárnapra túlnyomórészt azok a vásárlások maradnak, amelyek nem tervezettek vagy tervezhetőek. Milliárdokról van itt is szó, amelyek egy része most még a nemsokára aznap kényszerűen bezáró üzletek kasszáját gazdagították, de messze nem a teljes forgalomról.
Vannak azonban olyan termékek, amelyeknél az is kérdés, elköltik-e egyáltalában az eddig ezekre szánt pénzt. Klasszikusan ilyenek az élmény- vagy impulzusvásárlások, amelyek nélkül elvan az ember, de ha már ott van, megteszi. Ezekhez hely és idő kell, nem csap az ember a homlokára vasárnap reggel, hogy de elmennék egy csetreszt venni a kedvenc lakberendezési boltomba. Az ilyen, nem szükségszerű vásárlásokból is élő üzletek akár a forgalmuk tartós csökkenésére is felkészülhetnek.
Ha pedig lesz olyan pénz, amelyet vasárnap híjján nem vásárlásra költünk, akkor ezekre a milliárdokra is elkezdődhet a vadászat. Csak az a biztos, hogy a fogyasztói szokások átalakítása és a vasárnapi költések újraosztása nem megy majd parancsszóra, és nem valósul meg az a bukolikus kormányzati elképzelés, miszerint a plazák helyett a magyar eztán a természet lágy ölén halad majd a turistaházak felé.
