Az elmúlt hónapok egyik legnagyobb jelentőségű globális gazdasági eseménye az Európai Központi Bank (EKB) múlt heti döntése mellett a világpiaci olajárak drasztikus csökkenése volt. A tavaly nyári hónapokig stabilan 100-110 dollár/hordó körül alakuló olajár 2014 végéig 60, majd az idei év első kereskedési napjaiban 50 dollár alá csökkent. Az árak számottevő esését látva egyes, az elmúlt hetekben napvilágot látott elemzések egészen erős GDP-hatásokat is találtak, melyek következtében az idei évi növekedés hazánkban akár a 2014-es kiemelkedő adatoknál is kedvezőbben alakulhat. De vajon valóban ennyire egyértelmű ennek a kérdésnek a megválaszolása?
Az energiahordozók piacán importőr gazdaságok általánosan profitálhatnak az egyre olcsóbbá váló olaj-árakból. Az alacsonyabb infláció mellett növekvő reáljövedelmek és vállalati jövedelmezőség, erősödő lakossági fogyasztás és vállalati beruházások, összességében nagyobb gazdasági növekedés lehet a végeredmény. Normál esetben ezen megállapításokat követően hátradőlve akár be is fejezhetnénk az elemzést.
A globális gazdaságot 2008 óta jellemző feltételeket azonban közel sem tekinthetőek normálisnak, így az aktuális helyzetben is legalább két oldala van annak a bizonyos éremnek. Az egyéb csatornákon keresztül jelentkező hatások közül Európa induló inflációs és adóssághelyzetét, valamint az árcsökkenés miatt az exportőröknél jelentkező következményeket érdemes közelebbről is megvizsgálni.
Az európai gazdaságok nagy részében a globális válság előtt felhalmozott magas magán és/vagy államadósságokat az elmúlt 6 évben nem sikerült csökkenteni. Számos gazdaságban az állam eladósodottsága még emelkedett is. A magas adósságok változatlanul súlyos teherként jelentkeznek, erősen korlátozva a háztartások és vállalatok fogyasztási és beruházási hajlandóságát. Emiatt a csökkenő üzemanyagárak növekedésélénkítő hatása inkább az alacsonyabb adósságszinttel rendelkező gazdaságokban jelentkezhet, míg az eladósodottabbak esetében az olcsóbb tankolásból adódó többlet jövedelmek nagyobb részben megtakarításban csapódhatnak ki.
A globális olajárak csökkenésének tavaly őszi kezdetén az EU átlagos inflációs rátája nulla százalék közelében alakult, miközben a régió országainak közel egyharmadában már negatív tartományban is volt az árindex. A nyersanyagárak esésével ez a folyamat már rövid távon érdemben felerősödhet. Ezt a hatást már a decemberi adatok is megerősítették: a negatív átlagos inflációs ráta mellett a tagállamok több mint felében regisztrálhattunk negatív árindexet. Természetesen jogosan merülhet fel, hogy az alacsonyabb költségek miatt negatív árindex ebben az esetben egy „jó”, támogató deflációt jelezhet, hiszen a fogyasztói árak csökkenése rövid távon nagyobb fogyasztásra ösztönözhet. Mint láthattuk, magas eladósodottság mellett már ez az állítás sem igaz teljes mértékben, de tovább árnyalhatja a képet a másodkörös hatások fellépése. Ezek részben szintén összefüggenek a magas adósságokkal. Csökkenő árak esetén a – főként a hosszabb futamidejű, rögzített kamatszint mellett felvett – adósságok reálértéke emelkedhet, elnyújtva az adósságok leépítési kényszeréből adódó keresleti problémákat. Ráadásul az uniós átlagban magas munkanélküliség és bizonytalan keresleti kilátások mellett a negatív tartományba süllyedő infláció a bértárgyalásokon is komoly érv lehet a bérek visszafogott emeléséhez, vagy szélső esetben akár még befagyasztásához is. Az adósságok növekvő reálértéke és a bérezésben megjelenő közvetett hatások hosszabb távon akár könnyen ki is olthatják a kereslet rövid távú növekedését.
Végezetül fontos megemlíteni, hogy a csökkenő nyersanyagáraknak az olajexportőr gazdaságokra is komoly következményei lesznek. A néhány hónap alatt drasztikusan átalakuló kőolajpiac a jelenlegi árszint tartós fennmaradása esetén komoly veszteségeket jelent az exportőr gazdaságok és költségvetéseik számára. Ez a hatás annál súlyosabb, minél nagyobb az olaj- és gázértékesítésből származó bevételek aránya az export- és költségvetési bevételeken belül, valamint minél magasabb a kitermelés úgynevezett határköltsége. A negatív következmények az ezen országokban magas kereskedelmi kitettséggel rendelkező gazdaságok exportértékesítéseiben is jelentkezhetnek.
Mindezen hatásokat mérlegelve mire számíthatunk hazánk esetében? Az energiahordozók terén Magyarország az EU-n belül a GDP arányában az egyik legmagasabb energiaimport-kitettséggel rendelkezik, miközben a válság kitörése óta hazánk eladósodottsága – főként a magánszereplők esetében – érdemben csökkent. Mivel a már bejelentett, több mint 3 százalékos minimálbér-emeléssel, és a tavalyi évivel közel megegyező – 3-4 százalék közötti - vállalati béremelési szándékokkal a munkapiacon keresztül jelentkező másodkörös hatások egyelőre nem fenyegetnek, így joggal bízhatunk abban, hogy a csökkenő üzemanyagárak az idei évben érdemi növekedést generálnak majd a lakossági fogyasztásban. A képet árnyalja, hogy a magyar gazdaság jelentős közvetlen és a beszállítói kapcsolatokon keresztül közvetett oroszországi exportkitettséggel rendelkezik, így az orosz gazdaság gyengélkedése a hazai exporteladásokat is mérsékli. A kieső orosz export egy részét azonban az EKB múlt héten bejelentett lazításával élénkülő európai – főként német export – kereslet ellentételezheti, így összességében a néhány hónap alatt megfeleződő olajárak ha kirobbanó növekedési többletet nem is, de az idei év egészében határozott keresleti támaszt nyújthatnak a magyar gazdaság elmúlt években megindult növekedésének.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.