Beleragadt a kormány a reklámadóba

A reklámadó semmivel sem lesz jobb és igazságosabb, ha azt mindenkire kivetik, mintha csak néhány nagyvadat akarnak vele kivéreztetni. Csak másként lesz rosszabb. A reklámadó módosítása körüli vitában kezd elsikkadni a lényeg, az adó maga. Szokásos törvényalkotói trükk, hogy a legfontosabb egy adó bevezetése. Ha az megvan, akkor a vita egyre inkább annak mértékéről, feltételeiről szól, és nem a létéről.

A különadók elméleti létjogosultsága az, hogy az állam egy-egy ágazatban olyan magasnak látja a profitot, amit az átlagos társasági adón felül is le akar fölözni. Ez ugyan nálunk már rég megdőlt az ilyen-olyan címszóval kivetett ágazati sápoknál, így nem lepődtünk meg, amikor az egykulcsos reklámadó tervezésekor nem foglalkoztak azzal, hogy az érintett cégek túlnyomó részénél van-e annyi profit, mint amennyit az állam elvonni készül.

A jelenlegi lex RTL (és még néhány) nyilvánvalóan diszkriminatív, cégekre szabott, az egykulcsos reklámadó viszont különadóként megalapozatlan, mert azt az extraprofitot adóztatja, ami jellemzően nincs is. Beigazolja azoknak a félelmét, akiket a reklámadó eddig nem vagy tűréshatáron belül érintett, viszont tapasztalataik alapján tudták, hogy rajtuk is csattanhat az ostor. Néhány médiacég valóban kiemelkedő profitja mellett az általános reklámadó többnyire olyan társaságokat terhelne, amelyek nincsenek kirobbanó nyereségtermelő formában. Az állam ezeket a juhokat nem a gyapjáért, hanem a húsáért nyírja. Mindezt egy akkora adótételért, ami szotyinak számít a költségvetésben, és nyilvánvalóan nem azért veti ki, mert enélkül már fejre állna a büdzsé.

A kormány beleragadt ebbe az adóba, az eredeti célját, néhány médiaóriás megcsapolását nem érte el, viszont visszavonni nem akarja, ehelyett csinál belőle egy olyat, ami neki is több kárt és vesződséget okoz, mint amennyi hasznot hajt.

A reklámpiacon az elmúlt években valóban torz viszonyok alakultak ki, de ennek okozója jelentős részt éppen maga az állam volt. A kiemelkedő profitok mögött szabályozóként vagy megrendelőként ő áll, csak éppen erről mélyen hallgat.