Ingyen pénzt akarnak a cégek, nem olcsót

Ennek igazolására először is nézzük meg a visszatérítendő támogatás fogalmát. Már maga a kifejezés is hibás, hiszen inkább támogatott hitelnek kellene hívni, miután legnagyobb részben ezt fogja jelenteni. A magyar vállalkozók értelmezésében a támogatás szó ugyanis egészen biztosan a vissza nem térítendő támogatást jelenti. Tehát, ha uniós pályázatokról van szó, a cégek vissza nem térítendő támogatást szeretnének kapni, és nem támogatott hitelt, amit vissza kell fizetniük.

A vissza nem térítendő támogatást sok esetben „ingyen pénznek”, valamiféle bűnös dolognak próbálják beállítani, amiért semmit sem kellett tenni a korábbi pályázatokon nyertes cégeknek. Nos, ez nem így van, sőt, a korábbi pályázatok igen szigorú – árbevétel, létszám és egyéb – vállalásokat vártak el a támogatásért cserébe, és azt hiszem, semelyik céget sem lehetett elítélni azért, mert például az ország valamelyik elmaradott régiójában épített egy új gyárat, gépeket vásárolt, új munkahelyeket teremtett, és mindehhez kapott 30-40, esetleg 50 százalékos támogatást. A pályázati rendszert megalapozó regionális politikát pont azért találták ki, hogy az olyan szegény európai uniós régiókban, mint például a keleti vagy déli magyar régiók fentiekben említett beruházásokhoz támogatást kapjanak a vállalkozások, és ezzel hozzájáruljanak a régió uniós átlaghoz való felzárkóztatásához.

Egy 50 százalékos vissza nem térítendő támogatás ezen felül azt eredményezhette, hogy a cég kétszer akkora beruházást tudott végrehajtani, vagy sokszor fele annyi idő alatt tudta a projektet megvalósítani. Sajnos a támogatott hitel nem tud majd hasonlóan ösztönző szerepet betölteni, és nem lesz képes felzárkóztatni az elmaradt régiókat az uniós átlaghoz. Ennek jelenleg több oka is van.

A 2007-2013-as időszakban kiosztani tervezett Új Széchenyi Hitel kihelyezésével sok finanszírozó hitelintézet még a mai napig küszködik. A „kedvező kamatozású”, 5-9 százalékos beruházási hiteleik nem kellenek a cégeknek. Egyrészről a kamatok a növekedési hitelprogram mellett egyáltalán nem kedvezőek, másrészről sok cégvezetőnek már a hitel szó hallatán is feláll a hátán a szőr, sajnos még akkor is, ha fix kamatozású forinthitelekről van szó.

Az Új Széchenyi terv elindítása után a „kombinált mikrohitel” pályázati típus volt az, amely bevezette a támogatással összekombinált hitel fogalmát. A rendszert egyablakosnak mondták, mégsem volt az. A támogatást ugyanis pályázat útján, az akkor még működő MAG Zrt.-től kellett igényelni, míg a hitelt kisebb finanszírozó cégektől. Utóbbiakhoz kellett benyújtani mind a támogatási, mind a hitelkérelmet, de ettől eltekintve két külön szálon futott az eljárás. A támogatáshoz kötődő hitel nem opcionális volt, hanem ha kellett, ha nem, kötelező volt megigényelni. Természetesen minden céget csak a támogatás érdekelt, és a hitelt egy szükségszerű velejáróként fogták fel, ami megnehezítette és megdrágította a támogatáshoz jutást.

Megdrágította, mert a legkülönfélébb jogcímeken kellett befizetni különböző díjakat (például szerződéskötési díj, hitelszerződés közjegyzői okiratba foglalása, hiteles tulajdoni lap). Ezen felül megnehezítette, mert beengedték a hitelnyújtókat az állami támogatások rendszerébe, amelynek következtében előfordult, hogy egy vállalkozásnak azért nem akartak hitelt adni, mert szerintük az export támogatás tilalma azt jelenti, hogy a vállalkozásnak nem származhat exportból az árbevételének többsége. Az akkor még szintén működő Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől kellett állásfoglalást kérni, hogy végre rájöjjenek, teljesen félreértelmezték a szabályt, és az exportorientált cégeket inkább támogatni, mint büntetni kellene.

Mivel pedig a hitelkérelem és a pályázat együtt járt, ha a hitelkérelmet elutasították, akkor a pályázat sem nyerhetett. Még akkor sem, ha azt egyébként önmagában nyertesnek nyilvánították volna.
Nem volt túl korrekt az sem, hogy a pályázat keretében megvásárolt ingatlant 60 százalékos áron vételi joggal akarták megterhelni, ami sokakat eltántorított a hitelszerződés megkötésétől. Alternatív megoldásként a pályázók ugyanannyi pénzt voltak kénytelenek lerakni egy óvadéki számlára, mint amennyi hitelt kaptak, így elkerülhették, hogy a megvásárolt ingatlant jelzálogjoggal és vételi joggal terheljék meg.

Apropó, terhek: amennyiben a vissza nem térítendő támogatások ismét támogatott hitellel kötelezően kombináltak lesznek, akkor jobban teszi mindenki, ha már most tehermentesíti a családi házát, öröklakását, mert a hitelnyújtók csak a könnyen eladható lakóingatlanokat fogják biztosítékul elfogadni. Kíváncsi leszek, ki fogja feltenni egyetlen lakóingatlanát egy-egy pályázati projekt sikerére.

Összegzésképpen csak remélni tudom, hogy a pályázati rendszert nagyobb arányban fogják uralni a vissza nem térítendő támogatások, mert a támogatott hitelek nem fogják lázba hozni a vállalkozásokat, hiszen a piac már most is hemzseg a kedvezőbbnél kedvezőbb, de kihasználatlan hitellehetőségtől.