A nagyok útján
A Simor András vezette MNB – a központi bank törvényi mandátumával összhangban – szinte kizárólag a 3 százalékos inflációs cél elérésére koncentrált, Matolcsyék azonban rugalmassá tették az inflációs célkövetést, és a gazdaságpolitika céljainak támogatását (a gazdasági növekedés felpörgetését) is politikájuk középpontjába helyezték.
A válság után nem egyedi eset, hogy egy jegybank segíti a növekedés beindítását, de kétségtelen: a felzárkózó térségben úttörő szerepet töltött be az MNB. Érdemes azonban visszaemlékezni arra, hogy Matolcsy György 2012-ben, még nemzetgazdasági miniszterként arról beszélt: meg akarja szüntetni a munkanélküliséget és teljes foglalkoztatást szeretne elérni. Akkor azt mondta, 2020-ig 5 millió fölé kellene emelni a foglalkoztatottak számát – most 4,1 millió körül áll –, így nem lepődhetünk meg igazán, hogy ezt a célt a jegybank élén is támogatja.
Noha az MNB még most is inflációs célkövető politikát folytat, lépései egyre többször hasonlítanak a Federal Reserve kettős mandátumához, amely az árstabilitás mellett a teljes foglalkoztatás elérését célozza. Ennek egyik fontos eleme volt, amikor Matolcsy 2013 nyarán, a kamatcsökkentési ciklus felénél tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a kamatvágások alkalmával az infláció mellett a pénzügyi stabilitási kockázatokra és a reálgazdaság helyzetére is figyelni fognak. (A jegybankelnök egyébként azt is mondta akkor, hogy az inflációs cél továbbra is 3-3,5 százalék, miközben a cél 3 százalékos volt – vannak, akik szerint elszólta magát, de valószínűbb, hogy csak pontatlanul fogalmazott.)
A nagy jegybankok viszont azért élénkítettek leginkább a válság után, hogy kihúzzák a gazdaságot a recesszióból, elkerüljék a kapacitások leépülését, és pozitív tartományban tartsák az inflációt. Sokak feltételezésével szemben nem szaladt el az infláció a nem konvencionális élénkítések, például az állampapír-vásárlások hatására az Egyesült Államokban sem. Az MNB nem állampapírokat vett – csak a válság kirobbanása után, hogy meggátolja az állampapírpiac kiszáradását –, hanem a kapacitások leépülésének elkerülésére és a kkv-hitelezés helyreállítására két éve elindította a Növekedési Hitelprogramot (NHP), leginkább a Bank of England Funding for Lending programjának mintájára. Ennek keretében olcsó hitelt nyújtanak a kkv-knak, ami jelenleg is szinte egyetlen forrása a kis cégek hitelezésének Magyarországon.
Az NHP – és a hitelprogram mostani kiterjesztése – nemcsak a gazdasági növekedéshez, hanem a foglalkoztatás bővüléséhez is hozzájárulhatott, így az MNB szolgálhatta az elnök által régóta vágyott célt; egy jegybanki tanulmány szerint már több ezer állást hozott létre a hitelprogram. Most még nagyobb élénkítések kellenek, hogy fenntartsák a növekedést. Erre van is lehetőség egyelőre, mivel az infláció tartósan elmarad az MNB 3 százalékos céljától.
Ráadásul éppen a múlt hónapban, a kamatvágási ciklus újraindításával együtt – 2,1 százalékról 1,95-re vágták a kamatot – vezették be a 3 százalékos cél „ex ante” 1 százalékos toleranciasávját, hogy még rugalmasabb lehessen az MNB politikája. A legtöbben azt gondolják, hogy 1,5 százalékig csökkenhet a kamat, mivel az infláció még most is negatív, de vannak, akik ennél alacsonyabb kamatot is el tudnak képzelni. Az MNB-nek most az infláció alapján lehetősége van más, nem konvencionális eszközök bevetésére is.
És az sem baj, ha ez éppen a forint esésével jár, hiszen – ha az MNB nem mondja is ki – csak így érhető el az inflációs cél. Igaz, a kibocsátási rés záródása nem indokol további élénkítést – a növekedés már egyre kevésbé marad el a potenciálistól –, de ez még bizonyára nem aggasztja a jegybankot. Arra viszont annál inkább figyelniük kell, hogy a Fed szigorítási ciklusának kezdetével ne kelljen gyors irányváltást véghez vinniük. Hiszen ahogy a Fed ultra laza élénkítési ciklusa növelte az MNB mozgásterét, ugyanúgy fogja azt szűkíteni a szigorítás.
