Néhány óra alatt szakértői vélemények és értelmezések százai jelentek meg, miután egy kaliforniai testület úgy döntött egy Uber-sofőr esetében, hogy a cég alkalmazottjának kell tekinteni. A téma és a körülötte fellángolt vita jól érzékelteti, hogy milyen összetett kérdéseket vet fel a társaság, illetve a hozzá hasonló vállalkozások megjelenése és gyors térhódítása. Az okostelefonokra és az egyre több helyen elérhető internetkapcsolatra alapozva ugyanis olyan szolgáltatások és üzleti modellek jelennek meg, amelyek szakítanak a korábbi gyakorlattal.
A közösség erejére építő, megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy), a tulajdonlás helyett a használatot előtérbe helyező gondolkodásmód villámgyorsan terjed világszerte. Ha kicsit nagyobb távolságból figyeljük ezt a modellt, azt látjuk, hogy tulajdonképpen egy gazdaságosabb, kevésbé pazarló konstrukció van születőben.
Ugyanakkor a rövid idő alatt hatalmasra növő vállalkozások szükségszerűen komoly fejtörést okoznak azokban az iparágakban, amelyeknek a működését alapjaiban változtatják meg. Teljes mértékben érthető, hogy a hagyományos cégek igyekeznek védekezni: a héten például Budapesten is demonstráltak a taxisok az Uber miatt. Átmenetileg ugyan megoldást jelent, ha faragunk a szabályokon, szigorítjuk az ellenőrzést, vagy akár betiltunk egy-egy szolgáltatást, de ne legyen kétségünk afelől, hogy mindig jön egy újabb bomba ötlet.
Az Uber, de a szálláshelyek piacán tevékenykedő Airbnb kapcsán is jól látszik, hogy a szabályozási környezet évekkel van lemaradva a piaci fejleményektől. Az új üzleti modelleket bevezető startupok jelentette kihívásra még az Egyesült Államokban sem tudnak időben reagálni a döntéshozók, az Európai Unió nehézkesebb jogalkotói környezetében pedig jelenleg reménytelennek tűnik, hogy korrekt szabályozás szülessen. Hogy mit lehet akkor tenni? Nos, egy régi példával élve, a gyorsvonattal nem érdemes szembeszállni: ha tehetjük, ugorjunk el előle, de még jobb, ha sikerül felpattannunk rá.
