Az alacsony olajár fogságában
A csökkenő olajárak ellenére az OPEC folyamatosan növelte kitermelését. Ennek egyetlen oka a piacszerzés volt Szaúd-Arábia részéről, vagy ha másképpen fogalmazunk, a konkurencia kiszorítása. A kitermelés pillanatnyilag utolsó extra hordóit Irak szállítja a világpiacra. Viszont Irak is növelte a mennyiséget, és a korábban tervezett 30 millió hordós napi kitermelés helyett jelenleg nagyjából 31,5 millió hordó olaj áll a vevők rendelkezésére.
De ne felejtsük el, hogy egy túlkínálati piacon vagyunk, ennek megfelelően az olaj árfolyama nem tud emelkedni. A szaúdiak stratégiájának azonban ára van. A Standard & Poor’s az ország államadós-osztályzatát is lerontotta, mert szerinte a szaúdi államháztartási hiány jelentősen nőhet idén (éppen az alacsony olajárak miatt). A szaúdiak még mindig „A” osztályú besorolásán a hitelminősítő negatív kilátást hagyott érvényben, azaz akár további leminősítés is várható. Az ország azonban nem ijedt meg ettől, s így továbbra is nyomás alatt tartják az olaj árfolyamát.
Ennek következtében a Royal Dutch Shell például tíz éve nem látott veszteségről számolt be a harmadik negyedév zárásakor. Tavalyi eredménye 4,46 milliárd dollár nyereség volt, ez most ugyanebben az időszakban 7,4 milliárd dolláros veszteség. Bár tény, hogy ebben egyszeri tételek is szerepelnek, de a visszaesés szembetűnő. A cég egyébként is a BG Group Plc. felvásárlása előtt áll, amely a brazil mélytengeri készletek és az amerikai folyékony földgáz exportjához biztosítana hozzáférést a Shellnek, azonban ez még a cég szerint is csak 67 dolláros olajár felett hozna eredményt. Ehhez a jelenlegi szintekről egy közel 50 százalékos emelkedés kellene, s így a befektetők büntetik is a céget a tőzsdén.
A friss adatok szerint az összes cég profitabilitása csökkent. A francia Total adózott eredménye mintegy 70 százalékkal csökkent a harmadik negyedévben. Jelentős költségcsökkentéssel számol idénre és jövőre a menedzsment, és – akárcsak a Shellnél – a veszteség mértéke további lépésekre sarkalhatja a céget. A Chevron negyedéves eredménye alig haladta meg az 1 dollárt részvényenként, miközben egy évvel korábban ez még 3 dollár volt. A csoport árbevétele zuhant, és már bejelentették, hogy valószínűleg 6-7 ezer ember elbocsátására kényszerülnek.
Pedig az olajiparban különösen veszélyesek a költségcsökkentések, hiszen a nagyvolumenű új beruházások jelentik a növekedés alapjait a szektorban. A probléma pedig nem kicsi, ha még a világ legnagyobb olajcége, az ExxonMobil is jóval kisebb nyereségről számolt be, mint egy évvel korábban. A cég árbevétele 37 százalékkal csökkent – akárcsak a Chevroné –, és bár leépítésekről az Exxon még nem beszélt, de számos költségcsökkentő intézkedést hoztak a társaságnál már az idén, és várhatóan ez a jövőben is folytatódni fog. A BP nyereségessége is csökkent, de a cégnél árnyalja a képet, hogy a mexikói-öbölbeli 2010-es olajkatasztrófa a mai napig kísérti a céget.
Minden cégnél a negyedéves eredményeket javította a finomítói tevékenység, amely extra nyereséget hozott az alacsony olajár miatt. Azóta azonban az ezekben kihasznált árrések összeomlottak, és a következő negyedév további kellemetlen meglepetéseket hozhat. A kilátások nem kedvezőek, és ezt az olajcégek is tudják. A BP saját előrejelzése alapján 2017-ig nem várnak 60 dollárnál magasabb hordónkénti árat, az Exxon elnök-vezérigazgatójának a véleménye is hasonló: úgy véli, hogy a következő néhány évet a túlkínálat gerjesztette alacsony árak határozzák meg.
Ha ez beigazolódik, és még évekig nem lódul meg az olajár, akkor tartós trenddé válhat a költségcsökkentés, a projektek leállítása vagy visszafogása, mindez pedig néhány olajcég esetleges csődjének kockázatát hordozza magában. Persze a fogyasztók előbb fogják megfizetni az alacsony olajárat, mint hogy tömegessé válnának a csődök.
