Megtréfálták a piacokat
Teljesen még most sem tette túl magát a piac az Európai Központi Bank (EKB) döntésén. Az elmúlt hetekben az EKB minden lehetséges csatornán azt üzente a piacoknak, hogy az eurózónában nagyon jelentős további monetáris lazítás várható. Az eurójegybank december eleji kamatdöntő ülését ennek megfelelően felfokozott piaci várakozások előzték meg, és mindenki jelentős élénkítéssel számolt.
A piaci szereplők magasra tették a lécet, gondolván, hogy az EKB nem véletlenül jelzi agresszíven a további lazítást. Az elemzői konszenzus az volt, hogy a bank a rövid kamatok további csökkentése mellett megnöveli a jelenleg havi 60 milliárd eurós eszközvásárlási program keretét. Az EKB a várakozásokkal szemben „csak” a program idejét és a vásárolható eszközök körét bővítette, de a mértéket nem. Önmagában ez nem lenne baj, még csak kevésnek sem tekinthető, csak az nem világos, hogy az EKB miért fokozta fel nagymértékben a piaci várakozásokat.
Októberben Mario Draghi EKB-elnök még úgy nyilatkozott, hogy minden piaci várakozást felül kell múlni, hogy a jegybank megfelelő eszközökkel küzdhessen a deflációs kockázatok ellen. A döntés ilyen előzmények után meglepetést okozott, komoly mozgásokat indítva el a tőkepiacokon. Annyi történt, hogy az EKB ismét nagyon rúgott saját hitelességébe.
Nem véletlen, hogy a jegybankok nem szoktak előre elköteleződni egy adott lépés vagy intézkedés mellett. Ha változik a gazdasági helyzet, és másfajta lépésre van szükség, akkor sérül a hitelességük és vele az a képességük, hogy befolyásolni tudják a piaci szereplők várakozásait. Az EKB mostani döntése klasszikus tankönyvi hibának tűnik. Előre elköteleződött egy cselekvési terv mellett, majd kihátrált belőle. Persze lehetséges, hogy rosszul mérték fel a várakozásokat, és a döntéshozók számára ez tűnt a piaci várakozásokat meghaladó lépésnek. Ha ez így van, akkor ezzel azt mondják a világnak, hogy nem értik a piaci folyamatokat és nem képesek felmérni, hogy mit áraz a piac.
Minden bizonnyal nem ez történt. Az EKB és a világ többi jelentős jegybankja nagyon megijedt az augusztus–szeptemberi pánik miatt. Emlékezhetünk: az akkori irányadó narratíva szerint a Federeal Reserve (Fed) nem fog tudni kamatot emelni, a Volkswagen-botrány és a kínai növekedés lassulása pedig az egész európai autóipart és ezen keresztül a német exportot veszélyezteti. Az EKB döntéshozói erre nagyon világosan azzal reagáltak, hogy további eszközvásárlások következnek, és mindent megtesznek a deflációs kockázatok csökkentése érdekében. Csakhogy az európai makrogazdasági számok nem igazolták a nyár végi félelmeket. A negatív forgatókönyvekkel szemben az európai bizalmi indexek nem lettek gyengék, a deflációs kockázatok csökkentek az elmúlt hónapokban, és a német autóipart is korai volt temetni. Szeptembertől a piacok emelkedtek.
Az EKB döntéshozói valószínűleg nem akarták ellőni a puskaport, mivel úgy ítélték meg, hogy a jelenlegi piaci szinteken nem szükséges az eurót és a kötvényhozamokat lejjebb nyomni.
Feltehetőleg úgy spekuláltak, hogy a Fed decemberben úgyis tovább erősíti a dollárt, felesleges most további eszközvásárlásokat bejelenteni. Igen ám, csak akkor nem kellett volna felfokozni a piaci várakozásokat, bőven elég lett volna annyit mondani, hogy tisztában vannak a kockázatokkal és amennyiben szükséges, akkor lépnek. Mario Draghi az EKB-döntés másnapján már próbálta menteni a menthetőt. Az erős európai hozamemelkedés ellensúlyozására 2019-ig tartó eszközvásárlási programról beszélt, hozzátéve, hogy az EKB mérlege korlátlanul növelhető, ha szükséges. Ezzel gyakorlatilag elismerte a hibát, és jelezte a piacoknak, hogy nem gondolták meg magukat. Mennek tovább a mennyiségi lazítás útján. Most a Fednél van a labda, egy kicsit magasabb euró-dollár árfolyamnál pedig ők is komfortosabban kezdhetik meg a kamatemelési ciklust holnap.
