A videó is gyűjthető

A LOOP 2003 óta működő, kortárs művészeti videomunkákra szakosodott vásár. Mi motiválta a jelentkezésnél, és milyen benyomásokat szerzett a vásáron?
– A barcelonai vásár nemzetközi kontextusban mutatja be a video- és filmművészeti munkákat, amelyeknek mára kialakult a maguk közönsége, illetve gyűjtőköre, vele egy időben zajlik a város támogatását élvező, számos kulturális intézményt bevonó LOOP fesztivál. A szereplésben az motivált, hogy a galéria művészkörébe több videóval és filmmel is foglalkozó alkotó is került az utóbbi években. Természetes döntés volt, hogy első alkalommal Forgács Pétert mutassam be, hiszen ő nemzetközi viszonylatban is jelentős médiaművész. A galériából a mozivászonig és vissza című panelben Anthony Reynolds angol galeristával és Jacqui Davies producerrel arról beszélgettünk, hogy a videoművészet önálló műfaj, és bár van kölcsönös átjárás a klasszikus filmkészítéssel, lényegesen különbözik tőle a finanszírozás, a művészi szabadság, a bemutatási fórumok, az értékesítési csatornák tekintetében.

Hogyan fogadták Forgács Péter munkáját? Magángyűjtők vagy múzeumok érdeklődtek inkább?
– Nagyon erős mezőnyben ki tudott emelkedni ez a személyes hangvételű mű. Videomunkákat nem könnyű eladni, hiszen még nemzetközi szinten is szűk, bár nagyon tudatos gyűjtői kör vásárolja. Döntésüket a művész nemzetközi referenciája befolyásolja, és az, hogyan illeszkedik a kollekcióba az adott alkotás – végül két nagyon rangos magángyűjteménybe is bekerült Forgács munkája.

Elképzelhető, hogy a magyar műgyűjtés is elindul ebbe az irányba?
– Most még kevés magyar gyűjtő vásárol videoműveket, viszont a műgyűjtés ha lassan is, de folyamatosan fejlődik Magyarországon, így előbb-utóbb – hasonlóan a külföldi folyamatokhoz – ezekre is lesz a jelenleginél nagyobb érdeklődés. Egy-egy ilyen munka más kontextusba helyezhet egy festményekből, szobrokból, fotókból álló gyűjteményt, hiszen a videó komplex kérdések vizsgálatára alkalmas műfaj.

Mi határozza meg a videomunkák árképzését?
– Rendszeresen járok nemzetközi vásárokra, hasonló referenciájú külföldi művészek árait veszem alapul. Fontos az adott mű hossza, a felhasznált technika, a bekerülési költség, valamint a példányszám, ami általában három vagy öt – minél kisebb, annál magasabb lehet az ár.

Mit tekintünk eredeti műalkotásnak e műfajban, és hogyan küszöbölhető ki az illetéktelen, értékromboló másolás?
– A videomunkák könnyen másolhatók, és széles körben meg is tekinthetők. De csak az mondhatja el magáról, hogy egy ilyen művet birtokol – legyen szó akár magángyűjtőről, akár intézményről –, aki azt megvásárolta. Valójában a gyűjtő a megtekintési és bemutatási jog tulajdonosává válik. A galéria igazolást állít ki erről, a LOOP szervezői egy mintaszerződést is kidolgoztak, amelyben szigorúan szabályozzák a későbbi bemutatás lehetőségeit. Ebben az értelemben a videó sem különbözik lényegesen a klasszikus műalkotásoktól, amelyek szintén másolhatók, de csak a művész által hitelesített példányoknak van valós értékük.

Lát lehetőséget az online kereskedésben a videók esetében, hiszen ezek eleve képernyőre készülnek?
– Ha ez elterjedne is, valószínű, hogy csak egyes jeleneteket, filmkockákat mutatna be az online felület, a teljes alkotás nem kerülne fel – ennek, mint említettem, szigorú jogi korlátai vannak –, azt változatlanul a galériákban vagy a múzeumokban kellene megtekinteni.

a Los Angeles-i Getty múzeum. Az Installing Own Death című installáció, fotók, lassított filmfelvételek és videós állóképek összessége, Nádas Péter Saját halál című műve nyomán készült. A könyv annak a napnak az eseményeit dolgozza fel – a belső történésekkel együtt –, amikor az író szívrohamot kap az utcán, majd később újraélesztik.

a Los Angeles-i Getty múzeum. Az Installing Own Death című installáció, fotók, lassított filmfelvételek és videós állóképek összessége, Nádas Péter Saját halál című műve nyomán készült. A könyv annak a napnak az eseményeit dolgozza fel – a belső történésekkel együtt –, amikor az író szívrohamot kap az utcán, majd később újraélesztik. -->