BUX 41,779.48
+0.74%
BUMIX 3,950.99
+1.32%
CETOP20 1,976.81
+0.33%
OTP 9,904
-3.75%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
+1.14%
-0.61%
ZWACK 17,050
0.00%
0.00%
ANY 1,620
+1.25%
RABA 1,180
+2.16%
-4.29%
-0.24%
+6.16%
-0.92%
OPUS 188.8
+2.61%
+11.11%
-0.74%
0.00%
+2.74%
OTT1 149.2
0.00%
+3.54%
MOL 2,700
-0.59%
0.00%
ALTEO 2,390
+1.70%
-9.09%
+0.40%
EHEP 1,590
+4.95%
0.00%
+0.64%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-1.20%
0.00%
0.00%
SunDell 41,600
0.00%
-0.47%
0.00%
+1.48%
+5.71%
+4.38%
+2.48%
GOPD 12,700
0.00%
OXOTH 3,740
0.00%
+4.09%
NAP 1,190
+1.54%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Matolcsy György: nem tudnánk követni egy árfolyamcélt

Hosszú ideig alacsony kamatot, a korábbihoz képest kisebb jegybanki beavatkozást, versenyképességi és strukturális reformokat, valamint monetáris politikai stabilitást ígért a Világgazdaságnak adott exkluzív interjújában Matolcsy György. A Magyar Nemzeti Bank elnök úgy véli, ki kell használni a költségvetési mozgásteret az élénkítésre. Elismerte, hogy komoly reformok kellenek, különben a 2014 óta tartó felzárkózás nem tartható. Azt is megígérte, hogy a jegybanki alapítványok megválnak az állampapírjaiktól.

Meddig tarthat az a globális pénzbőség, amely ma a világot jellemzi a jegybankok laza monetáris politikája miatt?

–Ez már több mint pénzbőség, ez már pénzóceán, mert nagy része nem látható a pénznek. Az látható, amit a jegybankok az úgynevezett mennyiségi könnyítési (QE) programokban a gazdaságnak átadnak, de nem láthatók a derivatívák, tehát a származékos értékpapír-állományok valódi mértéke. Ezt úgy érdemes elképzelni, hogy a globális gazdaság GDP-je 75 ezer milliárd dollár, ami lényegében felfoghatatlan pénz – a magyar éves GDP 100 milliárd dollár körül van –, de még ennek is ötszöröse a derivatív állomány. Ha ezeket is figyelembe vesszük, akkor már nem pénzbőségről, hanem tengerek, óceánok összefüggő területéről beszélünk. Ez nem tud alapvetően megváltozni, hiszen akkor a teljes globális gazdaság összeomlana. Ami változik, az a jegybankok politikája. Jelenleg szinkronicitás van a három nagy jegybanki hálózat, a Federal Reserve (Fed), az Európai Központi Bank (EKB) és az ázsiai jegybanki hálók között, beleértve a kínai, az indiai és a japán jegybankot. Ez már nagy valószínűséggel decembertől változhat a Fed kamatemelési ciklusa miatt, ami azt jelenti, hogy nagy dilemma elé kerül majd az EKB is. Az, hogy a pénz ára tart a zéró felé, nem változhat meg, ez több évtizede kialakult helyzet. Ez csak óriási világgazdasági katasztrófa vagy világháború esetén változhatna meg, ilyen reményeink szerint nem következik be. A zéró felé tartó pénz ára velünk marad, de a Fed kamatemelési ciklusa dilemma elé állítja az egész világot.

A Fed várható kamatemelése ellenére az MNB ki tud tartani a laza monetáris politikája mellett, vagy változásokra kényszerülhet?

–Kicsit elfogult vagyok, de azt kell mondanom, hogy az MNB 2013 márciusától egy okos jegybanki alapkamat-politikát folytat. Elmentük az alapkamat-csökkentésben addig a mérföldkőig, ameddig ismerjük a világot. Több jegybank viszont olyan tartományba vitte le a kamatot, amely már ismeretlen terep, nem tudni, hogy ott hogyan működnek a közgazdaság, a monetáris politika szabályai. Egy százalék közüli, vagyis a 0,9 százalékos alapkamatnál tudjuk, hogy a közgazdasági, a pénzügyi, a monetáris politikai törvények hogyan működnek. Berendezkedtünk és beálltunk egy hosszú távon működőképes alapkamatszintre, amely még abban az esetben is tartható, ha a Fed több lépésben egy új alapkamat-emelő ciklust követ, és erre esetleg válaszol az EKB vagy a japán jegybank. Még ebben az esetben úgy látjuk, hogy 2017 végéig, megítélésem szerint egyébként 2018–19-ig is fennmaradhat az MNB laza monetáris politikai feltételrendszere, ami más oldalról azt jelenti, hogy a kormány gazdaságpolitikáját a jegybank támogatja, mindhárom mandátumával összhangban. Az árstabilitást, a pénzügyi stabilitást és a gazdaságpolitika támogatását is megvalósítjuk.

A történelmi trendvonal alatt van a növekedés

A 3 százalék körüli növekedéshez, amit az MNB el kíván érni, kell-e további monetáris élénkítés, amelyet az elmúlt hónapokban is láthattuk?

–A jegybank jelenlegi vezetésének mandátuma hat évre szól, az első félén vagyunk túl. Ebben az időszakban végrehajtottunk egy fordulatot, amelybe beletartozik a kamatcsökkentés, a növekedési hitelprogram, az önfinanszírozás és a frankhitelek kisöprése a háztartások mérlegből, és megalapoztunk egy növekedési fordulatot. Az elmúlt három évben a gazdasági növekedés felét adták a jegybank programjai, ez különleges gazdaságtörténeti helyzet. Erre nem nagyon van példa az új forint 1946-os bevezetése óta. Eddig mintegy ezermilliárd forinttal tudtunk többet átadni a kormánynak és a gazdaságnak, szemben a korábbi vezetés monetáris politikájával, amikor a jegybank vitte a pénzt, nem pedig hozta.

Megfordítva, ha az MNB adta az elmúlt években a gazdasági növekedés felét, akkor a jegybank segítsége nélkül a gazdaság potenciális növekedése, amire önmagától képes, nagyon gyenge.

–A magyar gazdaság potenciális növekedése jelen pillanatban messze a történelmi trendvonal alatt van, azért, mert az elmúlt huszonöt évben két időszakban jelentősen megtört. Először 1990 és ’93 között, majd 2003 és 2007 között, ezeket a trendvonalakat helyreállítottuk 2010 után. A monetáris politikai ciklus második félidejében már nem tervezünk új hitelprogramokat, az MNB egy konzervatív gondolkodású jegybank, elsődleges célja a stabilitás. Most versenyképességi fordulatra van szükség, ami kifejezetten a kormányzati és az üzleti élet közös döntése, most nekik kell lépni.

2,4 százalékos hiány lehetne idén és jövőre is

–Azaz most a büdzsé oldaláról kell beavatkozni?

–Költségvetésnek tűnik, de ez valójában a kormányzati, a jegybankon kívüli, állami reformprogramokat jelenti. A költségvetésen minden átfut, ami egy reformprogram eredménye. 2014-től Magyarország egy gazdasági felzárkózási pályán van az Európai Unió egy főre eső GDP-jéhez képest, de a növekedés a jelenlegi szerkezetben nem fenntartható, mi pedig szeretnénk fenntartani, mert szeretnénk utolérni Ausztriát. Ehhez még egy nagy fordulatra van szükség, mégpedig a versenyképességire. Ehhez nagyon erős strukturális reformokra van szükség a felsőoktatásban, a bürokrácia leépítésében, és az IT-forradalom magyarországi érvényesítésén keresztül. Mi ezeket a következő években a monetáris politika stabilitásával tudjuk segíteni. A kormány viszont pénzzel is tudja finanszírozni ezeket a szerkezeti reformokat. Az államháztartási hiány ugyan nem mehet 2,4 százalék fölé, de 2,4 százalékig mi azt javasoljuk, hogy ebben az évben és a következő évben is nyugodtan vigye fel a hiányt, és ott költsön, ahol versenyképesség-javulás lesz belőle. Nem költségvetési túlköltést, hanem a Széll Kálmán-terv 1. és 2. radikális folytatását javasoljuk. A kormányzatban megindult ez a gondolkodás, nagyon erős együttműködés van a kormány és a jegybank között.

–Éppen erre akartam rákérdezni. Gondolom Varga Mihálynak borsódzik a háta, amikor olyat hall, hogy 2,4 százalékra vigyék fel a hiányt. Ő kemény munkát végzett, hogy a hiányt leszorítsa oda, ahol most van. Viszont egyre többször hallani olyan vádat, hogy a jegybank egyfajta „háttér-NGM-ként” működik. Mennyire folynak bele a fiskális tervezésbe, és mennyire tanácsot adnak nekik, és mennyire hallgat a kormány ezekre a tanácsokra?

–Azok mondanak ilyet, ön nyilván nem ezek közé tartozik, akik fájlalják, hogy szorosan együttműködik a kormány és a jegybank, és szeretnék inkább azt a szakaszt látni, amikor az MNB korábbi vezetése 2013-ra 203 milliárd forintos veszteséget tervezett be, ami az új vezetés alatt nem is valósult meg. Egy csipetnyi kétkedéssel kezeljük ezeket a kóbor híreket, ezek inkább vágyálmok. Nagyon jól működik együtt a kormány és a jegybank, a miniszterelnök és a jegybankelnök, valamint az NGM és a jegybank is. Minden egyes területen nagyon szoros a kapcsolat, közös elemzői munkát végzünk, nem hiszem, hogy borsódzik az NGM-et vezető miniszter háta ezektől.

–Mondott neki olyat, hogy fel kellene vinni 2,4 százalékra a hiányt?

–Miután rendszeresen találkozunk, rendszeresen mondunk egymásnak nagyon sokfajta számot. Azt gondolom, nemcsak tőlem, hanem a kormányülésen is hallhatta ezt a lehetőséget. Természetesen a hiány minél alacsonyabb, annál jobb, de most versenyképességi reformokat kell finanszírozni, s ez még az EU játékszabályai szerint elfogadható, historikusan kitűnő hiányadat. A jövő évi költségvetés 2,4 százalékos hiánnyal lett tervezve, a költségvetés logikája szerint nem érdemes az előző év hiányát mélyen ez alatt tartani. A Költségvetési Tanács is jelezte, van mozgástér, vagyis miért ne költenénk több pénzt strukturális reformokra.

Nincs eredmény- és árfolyamcél

–Ahogy a jegybank is javasolta, a versenyképesség érdekében többet kell költeni kutatás-fejlesztésre, oktatásra, egészségügyre, fel lel vinni az OECD-átlagra a kiadásokat. Meg tudja győzni Orbán Viktort arról, hogy ezekre fókuszáljunk a következő években?

–Kapcsolatunk jellege olyan, hogy nem győzködjük egymást, hanem elmondjuk a véleményünket. A kormány függetlenül működik a jegybanktól. Ez most ugyan a fordítottja annak, amit alapállásként mondani kell, vagyis hogy a jegybank független a kormánytól. Mindkét fél független egymástól, ámde nagyon szoros a kapcsolat. Az intézmény vezetőjeként szoktunk beszélgetni, természetesen a miniszterelnök úr nálam még pontosabban tudja ezeket az összefüggéseket. Ő nap mint nap találkozik azokkal az uniós vezetőkkel, akik ugyanezt gondolják. A lengyel, a spanyol konzervatív vagy a német politikai elit tudja, hogy minden az oktatáson múlik. Azon, hogy a legjobb száz globális egyetem között lesz-e magyar, a kétszáz között kettő, a háromszáz között három. Az egyetemek önmagukban is fontosak, az egyetemeken keresztül egy megújult felsőoktatás a motorja egy versenyképes gazdaságnak. Sok más feltétel van, de azt gondolom, hogy a következő években az oktatás megújítása a legfontosabb feladat.

–Sokan azt is gondolják, hogy a versenyképesség javításához az is kell, hogy a forint árfolyama ne legyen túl erős, inkább gyengécske, vagy stabilan gyengülő pályán álljon. Létezik egyensúlyi árfolyama a forintnak?

–A pénzügyi mutatók esetében mindig ki lehet számítani egy egyensúlyi szintet, az alapkamatnál, az államháztartásnál, a külkereskedelmi mérlegnél, az inflációnál is, így aztán meg lehetne az árfolyam esetében is. Ezt azonban az MNB nem teszi, mert a többi jegybankhoz hasonlóan nincs árfolyamcélja. Annyiban különbözünk talán más jegybankoktól, hogy nagyon komolyan vesszük az egyetlen horgonyunkat, a középtávú inflációs célt. Nincs eredménycélunk, de örülünk, ha van eredményünk, és örülünk, ha tudunk osztalékot fizetni a kormánynak. Nem célunk egy foglalkoztatási vagy növekedési szám elérése sem. Nagyon komolyan vesszük a jegybanki ciklus második szakaszában, hogy a legfontosabb értéke a monetáris politikának a stabilitás. Az árfolyam esetében nem egy vélelmezett, elméleti árfolyam a célunk, hanem a stabilitás.

A briteknek sem sikerült

–Piaci elemzők azt gondolják, hogy 310-es euró-forintnál erősebb árfolyam nem tetszik a jegybanknak, és lépnek, hogy ne legyen ennél erősebb, hogy a jegybanknak ne legyen veszteséges. Mert a forint gyengülésén sok nyereséget ért el.

–Engedje meg, hogy megismételjem: nincs eredménycélunk. Eredménytartalékot képezünk, bőségesen van lehetőségünk arra, hogy egy esetleges hiányt fedezzen a jegybank. Nem is lehet sem eredmény-, sem árfolyamcélunk, mert van egy évszám, amelyet minden jegybankárnak a fejébe kell vésnie, ez pedig 1992. Egy magyar származású üzletember egymilliárd fontot nyert a brit miniszterelnök azon tévedésén, miszerint a nemzeti piacot meg lehet védeni a nemzetközi, globális pénzügyi támadással szemben. Ezt még a britek sem tudták megtenni, amin Soros György keresett sokat. Nem hisszük azt, hogy ha lenne árfolyamcélunk, akkor azt hatékonyan teljesíteni tudnánk. Nincs illúziónk, hogy egy olyan kis jegybank, mint az MNB, árfolyamot vagy eredményt tudna célozni. Ha egy jegybank, amelyik a stabilitás őre, olyan célt tűzne ki, amelyet nem tud teljesíteni, az maga az instabilitás forrása.

–Mario Draghi EKB-elnök úr levelet írt az alapítványok állampapír-tulajdonlásával kapcsolatban. Mit gondolnak erről?

–A levelet megkaptunk, nagyra becsüljük az elnök úr véleményét. Nekünk ellentétes a véleményünk, de mivel egy családba tartozunk az EKB-val, az alapítványok megkezdték és folytatják az állampapír-állomány leépítését. Annyit hozzá kell tenni: az aggodalom azon alapszik, hogy az Államadósság Kezelő Központtól vásároltak az alapítványok. De a megvásárolt kötvények a másodpiacon forgalmazott értékpapírok voltak. Most ezektől is megválnak, folytatják az állampapír-állomány leépítését.

–Nem tudunk eltekinteni attól, hogy megkérdezzük: lakott Patai Mihály úr lakásában? Fizetett érte bérleti díjat?

–Ön nem tud ettől eltekinteni, én viszont eltekintek, mert ez a magánélet része, az erre vonatkozó közérdekű adatot kiadtuk.

–Igen, de most itt a lehetőség, hogy válaszoljon a kérdésre. Mondhatná, hogy nem laktam ott. Ha pedig nem mondja, hogy nem laktam ott, akkor sokan feltételezhetik joggal, hogy lakott ott, és Patai Mihály úrral ilyenformán üzleti viszonyt ápol. Ha Patai Mihállyal üzleti kapcsolatban áll, akkor az összeférhetetlenségi kérdéseket vet fel, ami már olyan közügy, amelyre egy közszereplőnek válaszolnia kell.

–Feltétlenül nem szabad válaszolnia a jegybank elnökének egy olyan újsághírre, amely nagyon sok valótlan, hamis, blöffnek bizonyuló állítás után érkezik. Ugyanaz a blöffsorozat. Ön egy újságcikkre hivatkozva feltesz nekem egy magánéletemet érintő kérdést, amelyet az Országgyűlés plenáris ülésén megválaszoltam. Az átmenetileg használt ideiglenes lakcím nem számít közérdekű adatnak, a magánéleti változás pedig semmilyen módon nem befolyásolja a jegybank szakmai tevékenységét. Részemről ezt a kérdést lezártnak tekintem.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek