Meglepő és az európai trendekkel szembemenő döntést hozott november 16-án a lengyel szejm, miután jelentősen csökkentette a nyugdíjkorhatárt – a célul kitűzött 67 év helyett jövő októbertől a férfiak 65, a nők 60 éves korukban mehetnek nyugdíjba Lengyelországban.
A kormányzó Jog és Igazságosság Pártja ezzel megvalósította egyik fő választási ígéretét, annak ellenére, hogy a lengyel társadalom is vészes tempóban öregszik, és a korhatárcsökkentés a lengyel nyugdíjkasszának évente legalább 700 milliárd forint értékű többletkiadást generál, ráadásul növeli a lengyel államadósság leminősítésének veszélyét.
A hazai választási év közeledtével nyilván érdekes tanulságokkal szolgálhat a lengyel példa. Ahogyan ott, úgy nálunk is hatalmas választói tömeget képvisel a nyugdíjas-társadalom. Magyarországon az öregségi nyugdíjban részesülők száma meghaladja a kétmillió főt. Nyilván érdemes minden kormányzatnak e speciális réteg kegyeit is keresni, ha máskor nem, a választások előtti időszakban különösen. Ebben az összefüggésben érdekes megvizsgálni, milyen közvetett következményekkel járhat a magyar nyugdíjrendszerre a kormány minimálbér-emelési, illetve munkáltatóijárulék- és társaságiadó-csökkentési javaslata. E javaslat 15 százalékos minimálbér- és 25 százalékos garantált bérminimum-növelésről, továbbá 4 százalékos munkaadói járulékcsökkentésről, emellett 10, illetve 1 százalékos (500 millió forint alatt) társaságiadó-csökkentésről szól 2017-re. A béremelési és járulékcsökkentési program a következő években is folytatódna a tervek szerint.
Ha a program vagy még ennél is több megvalósul – és egy kormányjavaslat miért ne valósulna meg Magyarországon –, akkor a következők történhetnek már 2017. január 1-jétől: a minimálbér bruttó összege a jelenlegi 111 ezer forintról 128 ezerre nő, a garantált bérminimum a jelenlegi 129 ezer forintról 161 ezerre nő, miközben a szociális hozzájárulási adó mértéke a jelenlegi 27 százalékról 23-ra csökken. (Az emelésekre vetítve abszolút értékben így is nő a munkáltatói terhelés, a minimálbér esetében 7,5, a garantált bérminimum esetében 17 százalék körüli mértékben.) A társasági adó javasolt csökkentése esetén pedig 140 milliárd forintnyi forrás maradhat a vállalkozásoknál a kormány számításai szerint. De a helyzet változhat, hiszen a kormányfő kifejezte kívánságát, hogy a béremelés az elképzelhető legnagyobb mértékű legyen.
Eltekintve attól, hogy a munkaadók miképpen tudják kigazdálkodni a minimálbér-, a garantáltbérminimum-emelést – hiszen ez óhatatlanul hatalmas bérfeszültséget szül a minimum felett kereső munkavállalók körében is, vagyis további béremelést kényszerít ki –, és ez miképpen hat majd az inflációra, a nyugdíjkasszára tett hatás mindenképpen jelentős lehet. Nyilván minden béremelés növeli a bevételeket, hiszen a nyugdíjjárulék a bruttó bér 10 százaléka. Miután közel másfél millió munkavállaló és vállalkozó a minimálbér vagy a garantált bérminimum után fizeti a nyugdíjjárulékát, a tervezett emelések jelentősen felfelé lökhetik a bevételeket is. A szociális hozzájárulás (szocho) mértékének 4 százalékos visszavágása viszont csökkenti azokat, mindaddig, amíg adószakértői becslések szerint a béremelkedés általános mértéke nem haladja meg a 7 százalékot. Ennek tükrében összességében úgy látszik, hogy a 2017-es nyugdíjbiztosítási előirányzat teljesülése nincs veszélyben a tervezett intézkedések hatására, ha az előírt és elvárt béremeléseket a munkáltatók képesek lesznek végrehajtani. Sőt a magasabb járulékalap miatt akár jelentős bevételi többlet is keletkezhet jövőre. A 2017-es költségvetési törvényben a Nyugdíjbiztosítási Alap még 27 százalékos mértékkel tervezett szochobevételi előirányzata 1989 milliárd forint, az összes szocho 71,61 százaléka. Ez teljesülhet a 23 százalékos mérték esetén is, ha legalább 7 százalékot elér az általános bruttó béremelkedés. A munkavállalók tervezett nyugdíjjárulék-fizetése is közel 1100 milliárd forint, ez viszont jelentősen nőhet a béremelések hatására.
Hogyan érzékelheti az intézkedések hatását a magyar nyugdíjas-társadalom? Ez a kormányzat szándékától függ. Először is lecsillapíthatja a háborgó nyugdíjasokat, ha a kötelező nyugdíjemelés jövő évre tervezett, a költségvetési törvényben szereplő 0,9 százalékos mértékét fölemeli a friss előrejelzésekben szereplő 2,4 százalékos mértékre is (Orbán Viktor miniszterelnök 1,6 százalékot jelzett sikeres bértárgyalások esetén – a szerk.), amit visszamenőleg jövő novemberben úgyis meg kellene tenni. Emellett a lengyel példa hatására akár megvizsgálhatja a folyamatban lévő korhatáremelés lassításának lehetőségét is, hogy a tervezett 65 éves általános korhatárt ne 2022-re, hanem később legyen szükséges elérni.
Enyhítheti a nők kedvezményes nyugdíjának jogosultsági feltételeit, például beszámítani engedheti a nagykorú hozzátartozók ápolásával töltött időszakot vagy a felsőfokú tanulmányok végzésének idejét is. Morzsát dobhat az elhanyagolt férfiaknak is, akik joggal nehezményezik, hogy számukra megszűnt minden korhatár előtti nyugdíjazási lehetőség még akkor is, ha egészségre különösen ártalmas környezetben dolgoznak. Mindenekelőtt azonban feloldhat minden gátat és korlátot a nyugdíjasok munkavégzése előtt, ezzel a munkaerőhiányt is enyhítve különösen a nyugdíjas közszolgák helyzetét könnyíthetné meg, egyúttal megúszhatná az Emberi Jogok Európai Bíróságának borítékolható elmarasztalását a nyugdíjas munkavállalók diszkriminatív kezelése miatt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.