A G20-ak és a klímaváltozás elleni harc
A tavalyi év elején az Egyesült Államok jó helyzetben volt ahhoz, hogy a klímaváltozás elleni globális harc élére álljon. A G20-ak idei elnökeként Angela Merkel német kancellár is számított arra, hogy az USA majd elősegíti a klímaváltozással kapcsolatban a világgazdaságban zajló mélyreható átalakulást. Merkel még Donald Trump amerikai elnökké választása után sem adta fel a reményt, hogy az USA vezető szerepet tölthet be az üvegházhatású gázok globális emissziójának csökkentésében.
Merkel és Trump találkozója után azonban nem adtak ki érdemi nyilatkozatot, és a megbeszélésen tapasztalt testbeszédük alapján nem is számíthatunk arra, hogy a jövőbeli tárgyalásaik gyümölcsözők lesznek.
Azzal, hogy az új amerikai elnök visszafordította elődje intézkedéseit a szén-dioxid-emisszió csökkentése terén, Trump elvetette a 2015-ös párizsi klímamegállapodásban testet öltő kooperatív globális kormányzás új modelljét is.
Trump klímapolitikája nem jelent jót az amerikai polgároknak és a világnak sem. A világ többi része azonban továbbra is alacsony karbonfelhasználású rendszereket fejleszt. E gazdasági átalakulásra törekszenek a magán- és az állami szektor szereplői szerte a fejlett és fejlődő világban. Ez nem fog egyszerűen azért megváltozni, mert az USA-ban egy kiszámíthatatlan adminisztráció állt fel. Kína, India, az EU és sok afrikai, illetve latin-amerikai ország még mindig a tisztaenergia-rendszerek kiépítését célozza meg.
Amíg ez a helyzet, addig a cégek, a regionális kormányzatok és más szereplők továbbra is az alacsony karbonfelhasználást célzó stratégiát követik. Mégis vészjósló fejleménynek lehetne tekinteni, ha az USA valóban felmondaná a párizsi megállapodást. Egy ilyen fontos szereplő hiánya a klímaváltozás elleni harcban alááshatná a multilateralizmus új formáit.
Rövid távon nézve a Trump-adminisztráció jelentős pénzügyi kockázatokat hozott létre, amelyek hátráltathatják a klímaváltozás kezelését célzó erőfeszítéseket. Trump költségvetési terve megszorításokat vezetne be a tisztaenergia-fejlesztések és a klímakutatás szövetségi finanszírozása terén. Hasonlóképpen, nemrégiben meghozott rendelete minimalizálni fogja az amerikai cégek karbonlábnyomának pénzügyi költségeit azzal, hogy megváltozik a „karbonhasználatból adódó társadalmi költségek” kiszámítási módja.
[caption id="" align="alignleft" width="768"]
Fotó: AFP[/caption]Ezek a döntések komoly kockázatokat jelentenek az amerikai gazdaság és a globális stabilitás szempontjából, ahogy arra nemrégiben az ENSZ főtitkára, António Guterres rámutatott. Az amerikai pénzügyi rendszer vezető szerepet játszik a világgazdaságban, és Trump egy olyan korszakot akar visszahozni, amikor a befektetők és az általános közvélemény a pénzügyi döntések meghozatalánál nem törődött a klímaváltozásból eredő kockázatokkal.
A klímaváltozással kapcsolatos fokozott pénzügyi kockázatok ismeretében topprioritásnak kellene lennie annak, hogy ellenállás jöjjön létre Trump rendeletével szemben, amely a Wall Street átláthatóságát célzó szabályozások gyengítését célozza. Az a tény, hogy Warren Buffet és a Black Rock eszközkezelő társaság a klímaváltozás befektetési kockázataira figyelmeztet, azt mutatja, ez a csata még nem dőlt el.
A G20-aknak az eddigi legnagyobb kihívással kell szembenézniük. Merkelnek és más G20-vezetőknek az a feladatuk, hogy leküzdjék az USA (és Szaúd-Arábia) ellenállását, és továbbra is folytassák a klímaváltozás elleni küzdelmet. A világ legnagyobb intézményi befektetői közül is számíthatnak szövetségesekre, akik, úgy tűnik, egyetértenek azzal, hogy szükség van egy önszabályozó keretrendszerre.
Ezzel egy időben az EU-nak – amely idén ünnepli a római szerződés 60. évfordulóját – most esélye nyílt arra, hogy átgondolja, milyen jövőt akar építeni. Most nehéz idők járnak, de még mindig eldönthetjük, hogy milyen világban akarunk élni.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
