Jobb műanyagok a tisztább óceánokért
A műanyagok a legnépszerűbb nyersanyagok közé tartoznak. Sokoldalú alkalmazhatóságuk miatt nem csoda, hogy világszerte évente mintegy 320 millió tonnányit használnak fel belőlük. A mostani ünnepek után is sokunknál különböző műanyag termékek és csomagolóanyagok halmozódtak fel. A műanyagok azonban igen súlyos fenyegetést jelentenek a környezetre. Ha nem kezelik őket megfelelően, akkor évtizedeken át szennyezhetik a talajt és a vizeket. Emellett az óceánban lebegő műanyagok toxinokat tudnak magukba szívni, és mikroműanyagokká bomlanak, amelyek aztán megjelennek az élelemláncban.
A műanyagok elpusztíthatatlansága vezette a különböző államokat arra, hogy bizonyos, környezetet károsító műanyag termékeket megadóztassanak vagy betiltsanak. Sok kormányzat ösztönzi a jobb hulladékkezelést is, illetve a műanyag termékek újrafelhasználását, átalakítását és újrahasznosítását.
Ez bölcs politikának tekinthető, ám a műanyagok adóztatása, betiltása és a hulladékkezelési politika nem oldja meg, csak csökkenteni fogja a műanyagszennyezés problémáját. Továbbá, miután a műanyagokat az olajfinomítás melléktermékéből állítják elő, egy betiltásnak kevés vagy semennyi hatása nem lenne a szénhidrogének kitermelésére. Az adók és betiltások emellett azt eredményezik, hogy a legszegényebb embereket megfosztják egy hasznos és olcsó nyersanyagtól.
A tény az, hogy a jó szándékú jogalkotók és nem kormányzati szervezetek (NGO-k) legjobb törekvései ellenére még mindig naponta több ezer tonna műanyag hulladék kerül a környezetbe, különösen az óceánokba. Egyértelmű, hogy egy jobb megközelítésre van szükség.
Néhány kormány és vállalat meg van győződve arról, hogy a „bioműanyag” a megoldás, amelyet részben biomasszából – például kukoricalisztből – állítanak elő. Ez a megközelítés azonban téves: a bioműanyagok igen drágák, illetve előállításuk eléggé energiaigényes, valamint még így is jelentős mennyiségben tartalmaznak kőolajszármazékokat.
Továbbá a bioműanyagok újrahasznosítása megköveteli, hogy elválasszák őket a szokásos műanyagoktól. Az ilyen polimerek az ipari komposztálás bizonyos körülményei között bomlanak le. Más szóval, miközben ez a technológia vonzónak tűnhet, nem fogja megoldani a környezetet szennyező műanyagszemét problémáját.
A műanyagipar fókuszában hosszú ideje az adott termékek élettartamuk alatti felhasználhatósága áll. Ez a megközelítés már nem tartható. A világnak újfajta műanyagokra van szüksége, amelyeket jól lehet használni, de egyben jóval gyorsabban bomlanak is le, mint a jelenleg használatos műanyagok.
Ami az oxo-biodegradábilis (oxidatív módon biológiailag lebomló) műanyagokat (OBP) illeti, ezek más műanyagokkal, így a bioműanyagokkal ellentétben bárhol lebomlanak a környezetben, és újra lehet hasznosítani őket, ha még a hasznos élettartamuk során megtörténik az összegyűjtésük. A szokásos műanyag termékeket kis pluszköltség mellett a meglévő gépekkel OBP-vé lehet alakítani egyfajta technológiával – az Oxo-biodegradábilis Műanyagok Szövetség (Oxo-biodegradable Plastics Association) ennek megismertetésére törekszik.
Az OBP-t akkor lehet előállítani, amikor egy adott adalékanyagot összekevernek a normál polimerrel. Az adalékanyag – amelyet az a cég gyárt, amelynek igazgatója vagyok – szétbontja a polimer molekuláris struktúráját a hasznos élettartamának végén, és lehetővé teszi természetes lebomlását a környezetben.
Továbbá az OBP esetében a lebomlás nem jár azzal, hogy végül műanyagdarabkák maradnak meg. Ahogy Ignacy Jakubowicz, a svéd kutatóintézet professzora, illetve a világ egyik vezető polimerszakértője kimutatta, amikor az OBP-k lebomlanak, az anyag teljesen megváltozik, a szénhidrogén-molekulák oxigént tartalmazó molekulákká alakulnak, amelyeket vissza lehet helyezni a környezetbe. A nemzetközi standardok értelmében az OBP használata megköveteli a lebomlás és a biológiai lebomlás bizonyítását.
A műanyagok változása mellett annak is meg kell változnia, ahogyan az egyes országok integrálják a műanyagokat a gazdaságaikba. A jó hír az, hogy bár az Egyesült Államok és Európa lassan adaptálja az innovatív megoldásokat, más országok nyitottak irántuk. Például Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok betiltotta a hagyományos műanyagok importját és gyártását számos termékcsoport esetében, és mindkét ország megköveteli, hogy a műanyag termékeket OBP-technológiával javítsák fel. A két állam nem a „bioalapú” műanyagok jelentette megoldást választotta.
A világnak nincs szüksége új tilalmakra és adókra. Ehelyett olyan emberekre van szüksége, akik értenek a műanyagokhoz, és olyan államokra, amelyek rugalmasak, mint maga a műanyag, és kihasználják a technológiai újítások előnyeit annak érdekében, hogy egy olcsó és sokoldalú anyagot minél jobban tudjanak hasznosítani anélkül, hogy káros hatásainak tennék ki a környezetet.
Copyright: Project Syndicate, 2018
www.project-syndicate.org
