A Globális Dél feldolgozóiparának jövője
A feltörekvő piacokon a feldolgozóipar hagyományosan a termelékenység, a növekedés és a munkahelyteremtés forrása volt. Az 1950-es évek óta az iparosítás a latin-amerikai, az ázsiai és a kelet-európai gazdaságokat folyamatosan a gazdasági fejlődés magasabb szintjéhez segítette.
A hagyományos feldolgozóipar hatékonysága azonban – mint az alacsony jövedelmű országok növekedési stratégiája – gyengül. Ahhoz, hogy a jövő technológiavezérelt világgazdaságával fel tudják venni a versenyt, a fejlődő országoknak új modellekre van szükségük a termelékenység növeléséhez és a munkahelyteremtéshez.
Két tényező alapján vonhatjuk kétségbe a feldolgozóipar vezette fejlődés alapjait. Az első a versenyképesség: a termelés alacsony jövedelmű országokba történő vonzása sosem volt nehezebb, mint most. Heves viták folytak a munkaerőköltségekről, az árfolyamokról és az infrastruktúráról, ami a globális feldolgozóipari központok megerősödéséhez vezetett.
A második tényező a technológia. Ahogy a robotizáció és a mesterséges intelligencia csökkenti a munkaerőköltségeket, a feldolgozóipar feltörekvő gazdaságokba történő áthelyezése melletti érvek gyengültek. Ez különösen problematikus azon országok, mint például a szubszaharai afrikai államok számára, amelyek éppen most fordultak az iparosítás felé a növekedés ösztönzése céljából. Középtávon a feldolgozóipartól függő fejlődő országok az üzleti környezet fejlesztésével és minél több szakképzett munkavállaló képzésével tudnak részt venni a globális versenyben. Előbb vagy utóbb azonban a bérek és a munkaerő terén meg fognak szűnni a komparatív előnyök.
Mivel valószínűtlen, hogy a hagyományos feldolgozóipar fogja hajtani a gazdasági növekedést a Globális Délen, a közgazdászok a termelékenység új modelljeinek kidolgozásán munkálkodnak. Az egyik modell a szolgáltatásokra történő átállás ösztönzését javasolja. Néhány modell azt vetíti előre, hogy a feldolgozóipari központok szolgáltatásokat „termelő” helyszínekké válhatnak.
Különösen a fejlődő országok számára a technológiafüggő tevékenységeket gazdasági csodaszerként mutatják be a termelés alacsony marginális költségei miatt.
A szolgáltatási szektor erősítése önmagában azonban nem oldja meg a Globális Dél gazdasági és foglalkoztatási kihívásait. A hagyományos feldolgozóiparral szemben, amely tömegével alkalmaz alacsony képzettségű munkavállalókat, egy megnövekedett szolgáltatási szektor nem fogja pótolni a gyárbezárások miatt megszűnt munkahelyeket. Kevés kivételtől – például az építőipartól és a turizmustól – eltekintve a feldolgozóiparon kívüli szektorok nem tudják a termelékenység növekedését előteremteni, miközben a megfelelő foglalkoztatási szintet is biztosítják. Ebből adódóan a status quótól való teljes eltérés nem lenne észszerű lépés.
Van azonban megoldás: a feltörekvő piacok feltehetően képesek arra, hogy olyan árnyaltabb stratégiákat dolgozzanak ki, amelyek egyesítik a termelési folyamatokat mind a fizikai, mind a nem fizikai árucikkek esetében. Ha azonban a termelés jövőjét a feldolgozóipar és a szolgáltatások összefonódása jelenti, akkor ahhoz az alacsony jövedelmű országoknak alkalmazkodniuk kell.
A világnak még sokat kell tanulnia a feldolgozóipar és a szolgáltatási szektor kölcsönhatásairól. Egy dolog azonban biztos: az átalakulás középpontjában a technológia áll. Ahogy a Világbank közgazdászai, Mary Hallward-Driemeier és Gaurav Nayyar nemrégiben megjelent tanulmányukban megírták, az úgynevezett összekapcsolt feldolgozóipar – amelyben a gépek és az eszközök egymással és az internettel is össze vannak kötve – jelenti a termelés jövőjét.
Ezek az okosgyárak viszik majd előre a feldolgozóipart, és ha a feltörekvő piacok versenyképesek akarnak maradni ebben a termelési környezetben, akkor növelniük kell az automatizálás, a versenyképesség és az összekapcsoltság szintjét.
A feldolgozóipar szolgáltatószektorosítása mindenütt nehéz döntések elé állítja majd a politikai vezetőket, de különösen igaz ez a fejlődő világban. Nem minden gazdaság fog hasznot húzni a feldolgozóiparhoz kötődő szolgáltatásokból, és kreativitásra lesz szükség ahhoz, hogy a szolgáltatások milyen módon tudják majd kiegészíteni a gyárak termelő tevékenységét.
Ahogy azonban Hallward-Driemeier és Nayyar megjegyezte, függetlenül attól, hogy hol történik a kibocsátás, a jövő termelési iránya okosabb lesz, mint a jelenlegi. „Emiatt az országokat fel kell készíteni a szektorokat átívelő szinergiák használatára, hogy részt tudjanak venni az adott termék teljes értékláncában, miközben kihasználják a feldolgozóiparon túlmutató önálló lehetőségeket” – írják.
Soha nem volt ennyire összetett feladat az alacsonyan képzett és képzetlen munkaerő foglalkoztatási szintjének növelése, illetve a növekedés egészséges mértékének egyidejű fenntartása. A globalizáció és az új technológiák jelentős mértékben megváltoztatják a feldolgozóipar helyzetét világszerte, ami arra kényszeríti a feltörekvő országok vezetőit, hogy átgondolják a jólét felé vezető utat.
Szerencsére több dolog köti össze a feldolgozóipart és a szolgáltató szektort, mint ami elválasztja őket.
Ha az okosgyár felé történő átalakulást átgondolt módon viszik véghez, akkor a Globális Dél gazdaságai új lehetőségeket találhatnak a növekedés biztosításához.
E folyamat alternatívájának – a munkanélküliségnek és a gazdaság motorjai tönkretételének – bekövetkeztét semelyik ország sem engedheti meg magának.
Copyright: Project Syndicate, 2018
www.project-syndicate.org
