Nem egészen tíz évvel ezelőtt adta ki a Gazdasági Teljesítmény és Társadalmi Haladás Mérésének Nemzetközi Bizottsága (International Commission on the Measurement of Economic Performance and Social Progress) a GDP-mutató korlátairól szóló jelentését. (A cikk szerzője a testület elnöke volt – a szerk.) Ahogy a jelentés címéből – Mismeasuring Our Lives: Why GDP Doesn’t Add Up – is kiderült, a GDP nem jó mutató a jólét mérésére. Amit mérünk, az kihat arra, hogy mit teszünk. Ha rossz dolgot mérünk, akkor rossz dolgot fogunk tenni. Ha csak az anyagi jólétre – például a termelésre és nem az egészségügyre, az oktatásra és a környezet állapotára – fókuszálunk, akkor az érzékelésünk ugyanúgy eltorzul, mint amennyire torzít ez a mérőszám, és anyagiasabbá is válunk.