Most tényleg más idők járnak
Tekintélyes befektetők nem szokták azt mondani:
most más idők járnak. Az elmúlt hónapok piaci történéseinek ismeretében azonban jól teszik, ha szemügyre veszik, mi lett más a gazdasági ciklus legutóbbi változása óta.
Ami természetesen a 2008-as globális pénzügyi válság idején volt. Az akkorival szemben a mostani időszakban az alapvető gazdasági adatok erősek, ami azt mutatja, hogy egy recesszió bekövetkezhet, és el is múlhat, még mielőtt időnk lenne felmérni. Ez azonban nem segíti azokat a befektetőket, akik a következő ciklus potenciális kockázatait és lehetőségeit mérnék fel, amit a likviditási helyzet, a politika és a technológia terén bekövetkező, előre nem látható elmozdulások alakítanak.
Miközben közgazdászok konferenciákon azt elemzik, hogy a jegybankok elmúlt évtizedben folytatott mennyiségi lazítása mit okozott, a befektetők azt szeretnék tudni, hogy a monetáris politika megváltozása mit jelent majd a jövőbeli pénzügyi kondíciók tekintetében. A nagyobb jegybankok lényegében leállították a kötvényvásárlásokon keresztül történő masszív likviditási injekcióikat, most pedig mérlegeiket csökkentik, igaz, különböző ütemben.
Függetlenül attól, hogy az amerikai Federal Reserve figyelembe veszi-e a piaci nyugtalanságot, és szembeszáll-e Donald Trump elnökkel a kamatemelések folytatásában, mérlege még mindig havi 50 milliárd dollárral csökken.
Az Európai Központi Bank (EKB) 2018 decemberében leállította a kötvényvásárlásait. Továbbá a japán központi bank feltehetően már a mennyiségi lazítási programjának végéhez közelít, bár kérdés, hogy a program mikor áll le teljesen. Összességében kijelenthető, hogy ezeknek a mennyiségi lazítási programoknak különböző időben és csatornákon történő kivezetése hatalmas méretű likviditási hiányt okoz a piacokon.
Ha a globális pénzügyi rendszert egy óriási úszómedencéhez hasonlítjuk, akkor nagy hullámok csapkodják ide-oda az úszókat.
Továbbá azok az áramlatok, amelyek hosszú időn át erősítették a dollárt, valószínűleg alábbhagynak, ahogy a relatív növekedési várakozások az euró és fontos feltörekvő piacok felé tolódnak el. Ne lepődjünk meg, ha egy nem várt örvény hirtelen elnyel egy közepes bankot vagy egy fedezeti alapot, ahogy a mennyiségi lazítás kivezetése folytatódik.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a politikai bizonytalanságok új forrásai megkérdőjelezik azt az elgondolást, hogy a globalizáció és a gazdasági integráció rohamléptekben folytatódik a következő gazdasági ciklusban is.
Való igaz, hogy Trump alumíniumra, acélra és számos kínai termékre kivetett vámtarifái mindeddig viszonylag kismértékű közvetlen károkat okoztak néhány iparágban.
A globális értékláncok további erodálódásának lehetősége azonban már arra kényszerített multinacionális vállalatokat, hogy átgondolják, hol és mikor fektessenek be.
Erre gondolnak az üzleti élet vezetői, amikor azt mondják, aggódnak a politikai kockázatok miatt. Még ha az Egyesült Államok és Kína megállapodik is abban, hogy meghosszabbítja a mostani fegyverszünetet a kereskedelmi háborúban, a további súrlódások lehetősége továbbra is megmarad. Ez azt jelenti, hogy a körültekintő befektetőknek a további vámok és az ellátási hálózatok átalakításának lehetséges költségeit be kell árazniuk, talán tartósan is.
Hasonlóképpen, ahogy közeledik a Brexit március 29-i időpontja, azok a cégek, amelyek arra számítottak, hogy a termékek és a szolgáltatások továbbra is szabadon áramolhatnak Nagy-Britannia és az EU között, most mély bizonytalanságban találták magukat. Természetesen ez nem jelenti a világkereskedelem végét. A következő gazdasági ciklusban azonban a befektetőknek számolniuk kell az új vámok, a határellenőrzések, a világ nagyobb gazdaságaiban erősödő populizmus és nacionalizmus egyéb hatásainak potenciális költségeivel.
Végezetül, szerte a világban megfigyelhető, hogy a forradalmian új technológiák és a diszruptív üzleti modellek egyre inkább veszélyeztetik a piacon eddig domináló cégek profitmarzsait. Nemcsak bevásárlóközpontok és taxitársaságok estek áldozatul az Amazonnak és az Ubernek, szinte minden vállalkozást érint a technológiavezérelt üzleti modellek kihívása.
A feldolgozóipar, az egészségügyi ellátás és a befektetéskezelő iparág csak néhány szektor azok közül, amelyek ki vannak téve a technológiai diszrupciónak.
Az egykor emberek által ellátott feladatok automatizálásával szemben, amely várhatóan sok éven át, számos gazdasági cikluson át fog kiteljesedni, a régóta fennálló üzleti modellek teljes felfordulása szinte azonnal megtörténhet.
A gazdasági ciklusok nem lennének ciklusok, ha nem lenne alapvető hasonlóság abban, ahogy a cégek a profitra szert tesznek, ahogy kezelik a versenyt, a növekvő kamatköltségeket, és szorítják ki idővel a gyengébb szereplőket. Mindig lesznek olyan okos befektetők, akik a ciklusok minden egyes szakaszán leszüretelik a legérettebb gyümölcsöket. Az előttünk álló feladatok azonban jóval összetettebbnek tűnnek, mint korábban. Ahogy a mostani ciklus a végéhez közeledik, a befektetőknek számolniuk kell az alacsonyabb likviditáshoz, a növekvő populizmusoz és a forradalmian új technológiákhoz kapcsolódó bizonytalansági tényezőkkel. Más idők járnak, és nem feltétlenül jó értelemben.
Copyright: Project Syndicate, 2019
