Jó jel, hogy sokan aggódnak
Sokasodnak a figyelmeztető jelek, amelyek szerint a világgazdaság túljutott az aktuális növekedési csúcsán, és el kell kezdeni a felkészülést a következő recessziós periódusra. Felmerül a kérdés, hogy a magyar gazdaság jelenlegi helyzete mennyiben hasonlít a legutóbbi, 2008-as válság kirobbanását megelőző állapotához.
Jelen állás szerint a magyar gazdaság szerencsére stabilabb és felkészültebb, mint amilyen 2008-ban volt.
Akkor a világválság ugyanis rendkívül sebezhető állapotban találta a magyar gazdaságot. A költségvetés hiánya a válságot megelőző években elérte a GDP 8-10 százalékát, és noha a válság kirobbanása előtt már több kiigazító csomag bevezetésére is sor került, a magyar államadósság érdemben meghaladta a többi visegrádi országét. A magas költségvetési hiány és a magánszektor alacsony megtakarítási állománya miatt emelkedett a folyó fizetési mérleg hiánya, így a külső adósság is emelkedő pályára állt. A válság kirobbanását követően, a magas devizaadósság miatt a jegybank nem engedhette gyengülni az árfolyamot – mert ezzel bankválságot kockáztatott volna –, helyette kénytelen volt kamatot emelni, és a körülményekhez képest erősen tartani a forintot. Az államháztartási deficit miatt nem volt lehetőség adócsökkentésre és kiadásnövelésre a magánszektor keresletének élénkítése érdekében, ellenkezőleg, a kormányzat megszorításokat volt kénytelen életbe léptetni.
Tehát a kívülről érkező sokk hatását a gazdaságpolitika végül akaratlanul is felerősítette ahelyett, hogy mérsékelte volna. Teljesen leállt a hitelezés, összeomlott az ingatlanszektor, a belső kereslet és a GDP pedig zuhanórepülésbe váltott. Nem mellesleg a válság hosszan ható társadalmi traumát is okozott, magas munkanélküliséggel, bedőlő devizahitelek sokaságával és további eladósodottsággal.
Mennyiben más a mostani hazai helyzet? Fontos különbség, hogy a hiány mértéke évek óta 3 százalék alatt van, az államadósság-pálya csökkenő. Ennél is fontosabb azonban, hogy a külső kitettségünk sokkal alacsonyabb, és megnyugtató mértékű a költségvetési tartalékunk is. Összevetésként: 2008-ban egyhavi, most viszont négy vagy akár hat hónapra elegendő tartalékkal rendelkezik a kormányzat. A külső egyensúlyt vizsgálva hasonló a helyzet: a korábbi folyó fizetési hiányt többlet váltotta fel, ezenkívül további tőketranszferek élénkítik a gazdaságot, többek közt az uniós kifizetések. Szintén fontos különbség, hogy a lakossági devizaadósság mértéke drasztikusan csökkent, a háztartások devizahitelezése lényegében megszűnt, míg az államnál és a vállalati szektorban csökkent a mértéke.
Mindezeknek köszönhetően egy újabb recessziós helyzetben a költségvetésnek lenne mozgástere élénkítő intézkedésekre.
Az MNB hagyhatná gyengülni az árfolyamot, és megtehetné, hogy jelentős forintlikviditást szivárogtat a rendszerbe, fenntartva a hitelezés dinamikáját és védve a gazdaságot a külső sokk hatásai ellen.
Keveset beszélünk róla, de legalább ilyen fontos, hogy markáns különbségek vannak a külső környezetben is. A mostani globális kirakós a 2001-es helyzethez jobban hasonlít, mint a 2008-ashoz, így egy esetlegesen érkező újabb válság hatása is inkább ahhoz hasonlít majd. A 2001-es krízist az úgynevezett IT-buborék kipukkanása vezette be, az akkor már tíz éve folyamatosan növekvő amerikai gazdaságot megtorpanásra kényszerítve. Azonban a tőzsdei árfolyamok összeomlása és a növekedés megállása nem vezetett globális válsághoz, mert a meghatározó országok többségében a gazdaság sokkal kiegyensúlyozottabb állapotban volt, mint hét évvel később. A recesszió ekkor mindössze egy reálgazdasági ciklus végét jelezte, és nem esett egybe egy nagyobb, pénzügyi ciklus záró szakaszával.
Megtanultunk felelősebben gondolkodni? A kérdésre nincs egyértelmű válasz, de jó jel, hogy most sokan aggódnak. Nagy baj pedig akkor szokott történni, ha mindenki túlzottan magabiztos, és nem elég óvatos ahhoz, hogy időben észrevegye a figyelmeztető jeleket.
