Az Európai Bizottság legfrissebb előrejelzése szerint a magyar gazdaság 4,4 százalékkal bővülhet 2019-ben. Ez a szám lényegesen magasabb, mint a májusi 3,7 százalékos előrejelzés, sőt még a magyar kormány 4 százalékos várakozását is felülmúlja. Összességében tehát az idei év gazdasági teljesítményének előrejelzése körül aligha számíthatunk bármilyen súrlódásra. A bizottság szokatlanul nagy, pozitív revízióját elsősorban a magyar gazdaság idei első negyedéves, várakozásokat felülmúló teljesítménye okozhatta. A tavalyi, erősnek mondható, 4,9 százalékos növekedés után 2019 első negyedévében nemhogy lassult volna a gazdaság növekedése – ahogy azt az elemzői közösség egybehangzóan várta –, hanem még gyorsult is. Egyvalami azonban nem változott:
minden gazdasági szereplő (beleértve a kormányt is) kitart amellett, hogy a lassulás elkerülhetetlen.
A bizottság friss előrejelzésében hangsúlyozta, hogy a 2019 második negyedévében is dinamikus maradhat, ezt tényadatok és úgynevezett puha, vagyis megkérdezésen alapuló indikátorok egyaránt alátámasztják. Az év második felétől azonban nagyobb lassulásra lehet számítani. Máshogy persze nem is jöhetne ki a 4,4 százalékos éves átlag egy 5,3 százalékos első negyedév után. A mérséklődő gazdasági teljesítmény fő okát az egyre súlyosabb munkaerőhiányban látják. Ezt azonban némileg képes ellensúlyozni a termelőberuházások felfutása, elsősorban a gépesítés, amely már idén is hozzáad a növekedéshez.
A munkaerőpiac telítettségének tényével a kormányzati előrejelzés sem megy szembe, ám az ebből fakadó kockázatokat nem tekinti olyan meghatározónak, mint a bizottság. Ennek oka, hogy mind a kormányzat, mind a jegybank számos fórumon hangoztatja: számottevő potenciálisan bevonható munkaerő-tartalékkal rendelkezik az ország. Ezzel kapcsolatban vannak kétségeim, de még ha igaz is, ennek kiaknázása rövid távon nem lehetséges, vagyis a munkaerőpiaci korlátok a következő években effektívek maradnak.
A másik, gazdaságot hűtő tényező a fő exportpiacok gyengélkedése, ami várhatóan az év második felétől lesz érdemben érzékelhető.
Ezt a várakozást alátámasztja, hogy az elmúlt hónapok folyamán tovább romlottak a német feldolgozóipari kilátások, és az európai autóeladások száma is esik, ez a magyar exportra is negatívan hathat. A kedvezőtlen külső folyamatok tekintetében a bizottság és a kormány között nincs nézeteltérés, habár a kormányzat elsősorban az utóbbiban látja az idénre várt lassulás fő okát.
Áttérve a 2020-as előrejelzésekre, a 2019-re vonatkozókkal ellentétben ezek eléggé távol esnek egymástól.
Budapest továbbra is tartja magát ahhoz, hogy a 4 százalék körüli GDP-növekedés (elsősorban a belső kereslet és a javuló nettó kivitel miatt) jövőre is kitart majd.
Ezzel szemben a brüsszeli testület 2020-ban ennél jóval mérsékeltebb, csupán 2,8 százalékos növekedést vár. Nehéz igazságot tenni a két előrejelzés között, ami gyakorlatilag ma a két végletet jelenti: a bizottságé a legpesszimistább, a kormányé pedig a legoptimistább. Ami lényeges eltérés a két prognózis között, az a munkaerőpiacról és a beruházási rátáról alkotott nézet.
A bizottság elemzéséből kiderül, hogy a kormánnyal ellentétben ők sem látnak érdemben kiaknázható munkaerő-tartalékot, így jövőre a foglalkoztatás növekedése erősen lassulhat, ami a fogyasztást is visszafoghatja. Brüsszel szerint az európai szinten is magasnak mondható (25,5 százalékos) beruházási arány sem tartható fent, ezt előre jelzi az új építőipari megrendelések számának csökkenése is. Meglátásom szerint az igazság valahol a kettő között található. A telített munkaerőpiac technológiai fejlődést hoz, ami ellensúlyozza a várható lassulást, ám az exportpiacok sem kecsegtetnek nagyobb javulással.
A kormányzat vélhetően erős hatást vár a gazdaságvédelmi akciótervtől, amely véleményem szerint – bár valóban segíti a versenyképesség javulását – klasszikus válság elleni keresletélénkítésnek aligha nevezhető.
Mindezek fényében úgy vélem, 2020-ban 3,5 százalék körüli gazdasági növekedéssel számolhatunk.
