BUX 51,446.2
+0.16%
BUMIX 4,360.92
-0.03%
CETOP20 2,327.67
-1.03%
OTP 17,555
-0.06%
KPACK 16,800
0.00%
0.00%
-2.72%
0.00%
+0.67%
ZWACK 16,400
-0.61%
0.00%
ANY 1,595
+1.27%
RABA 1,530
-0.65%
0.00%
-0.58%
+0.28%
-0.35%
-0.79%
-1.14%
+0.90%
+0.30%
OTT1 149.2
0.00%
-0.83%
MOL 2,476
+0.57%
-0.97%
ALTEO 1,360
-0.73%
0.00%
+2.80%
EHEP 1,900
0.00%
0.00%
+0.50%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-3.59%
-22.63%
0.00%
SunDell 37,200
0.00%
-3.79%
+1.35%
+0.57%
0.00%
+0.31%
+2.19%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Ketyegő bombák

A nukleáris technika energetikai felhasználása, vagyis az atomerőművek napjainkra igen biztonságosak. Fejlett technika és kemény szabályok rendszere gondoskodik erről.

Meghívott egy (nyugat)német szakszervezet, egy civil szervezettel közösen 1986 őszén, hogy Essenben tartsak előadást a csernobili tragédiáról. Nehéz feladat volt az akkori sok, mély titkolózás közepette. Ámbár már akkor hozzáférhető volt a nemzetközi nukleáris szakmai szervezet első vizsgálata és eredményeinek feldolgozása. Csakhogy, mint minden súlyos baleset nyomán, a sebek még frissek voltak az április végi esemény után, tehát nagyon nehéz volt meggyőzni a valós tényekről a megrettent embereket. Népes hallgatóság jött össze, hiszen én a „túlpartról”, a Szovjetunió csatlósának számító egyik szocialista országból jöttem, nagyon érdekelte tehát őket, mit fogok mondani. Az előadásom után kérdések, hozzászólások következtek. Némelyik – nagyon finoman szólva – meglehetősen leegyszerűsített és igencsak konok volt. Egyikre, oly sok év múltán, ma is emlékszem.

Egy középkorú nő szegezte nekem:

Mindnyájan teljesen tisztában vagyunk vele, hogy hiába védi az atomenergiát, az egyenlő az atombombával!

– így a német asszony. Kérdeztem, mi a szakmája, mondta, ő csak egy többgyermekes háziasszony, „no de tudom, amit tudok!”.

Voltaképpen annak a dühödt német háziasszonynak annyiban talán igaza volt, hogy a Csernobilban felrobbant reaktortípus alkalmas plutónium gyártására is, ami az atombombához szükséges, noha a csernobili erőmű energiatermelésre szolgált. A tragédiát az okozta, hogy valakinek az az – egyébként nem rossz – ötlete támadt, hogy egy vészleállás, a villamosenergia-hálózatról való lekapcsolódás esetén az energiatermelésre használt blokk hűtésének folyamatosságát miként lehet biztosítani, amíg a dízelgenerátorok beindulnak. Az volt a terv, hogy a tartalék villamosbetáplálás indulásáig a blokk működését a lassuló gőzturbina-generátor által termelt villamos árammal biztosítják.

Fotó: AFP

Az ötlet nagyon megtetszett a politikus elvtársaknak, és elkezdték sürgetni a megvalósítását. Közeleg május elseje, nagyszerű felajánlás lehet, és akkor e díszes elvtársak mindenféle kitüntetést kaphatnak, akár előléptethetik őket. És a nyomás alatt a szakemberek elkezdtek kapkodni, súlyos hibákat követtek el, mi több, sokszorosan áthágták a biztonsági előírásokat. A többi ismert. Május 26-án óriási katasztrófa következett be. E szerencsétlenség másodlagos, de máig kiható következménye az atomenergetikával szemben megnyilvánuló bizalmatlanság, amelyet a rivális energetikai lobbik folyamatosan kihasználnak. (Elég az 1979-ben, tehát jóval a csernobili tragédia előtt készült, Kína szindróma című amerikai filmre hivatkozni. Ebben kiváló színészek játszottak, de egy nagyon bugyuta amerikai film, amelyet az annak idején még igencsak befolyásos szénlobbi finanszírozott. A film arról szól, hogy egy nagy atomerőművi balesetben nem áll le a láncreakció, hanem az izzó, egyre forróbb sugárzó töltet áthatol a földkérgen, sőt a magmán is, majd a Föld átellenes oldalán, ez esetben Kínában landol. Ezért Kína szindróma a film címe. A valóságban azonban ez sosem következhet be, mivel a mai reaktorokban meghibásodás esetén lecseng a láncreakció.)

Mint minden nagy szerencsétlenségnek, a cserno­bilinek is lett pozitív hozadéka.

Új követelményeket fogalmaztak meg, új technikai eljárásokat dolgoztak ki, erősítik a szabályzatokat. Ezek alapján az atomerőművek biztonsága – a rengeteg biztonságnövelő módosítás nyomán – jelentősen megnőtt. A fukusimai havária nem mond ellent ennek, ott a ritka erős földrengés utáni ritka hatalmas vízár okozta a bajt, de az emberi hibák és mulasztások is döntő szerepet játszottak a baj nagyságában. Azóta ebből is tanultak a szakemberek, új biztonsági szabványok és eljárások érvényesek, amelyeket szigorúan be is tartatnak.

Mindezek tükrében megrendítőnek mondható egy mostanában napvilágra került hír az amerikai hadsereg által hátrahagyott, nagy mennyiségű nukleáris hulladék sorsáról. A történet sok évre nyúlik vissza, de ez a veszélyességet egyáltalán nem csökkenti, hiszen például az egyik legfontosabb szennyező anyagnak, ebben az esetben, a plutónium 239-es izotópjának a felezési ideje (tehát, amely idő alatt a sugárzó anyagnak a fele bomlik le) több mint 24 ezer év!

A hidegháború kibontakozásakor, a tiltó egyezmények létrejötte előtt, 1946 és 1962 között az amerikaiak 105 felszíni kísérleti atombomba-robbantást hajtottak végre a Csendes-óceán egyik kevéssé lakott térségében, a Marshall-szigeteken. Az egyik robbantás nyomán kialakult kráterbe hányták a sugárzó hulladékot. Igen, szó szerint belehányták, mert tisztességesen el sem szigetelték az alját és a tetejére egy félméteresnél kisebb vastagságú, 115 méter átmérőjű dómot építettek betonból. Az eltelt években a dóm alatti talaj, sőt a távolabbi környék is erősen sugárzóvá vált. Közben – ismerhetjük a környezetvédők jóslatát – az esetleges klímaváltozás nyomán a tengerek szintje emelkedik. Így akár az is előfordulhat, hogy egy idő után a dóm, benne a sugárzó szennyező anyag, víz alá kerül. Miközben a különféle energetikai lobbik, üzleti érdekeiket követve, és politikai erőktől is támogatva, világszerte harcot folytatnak az atomerőművek ellen, hergelve a lakosságot (nálunk is ez történik, jó nagy hangerővel), az atombomba alkalmazását szolgáló, katonai célú kísérleteket korlátozó szerződéseket megelőző időszakból hátramaradt anyagokról, kezelésükről, sorsukról nagyon kevés ismeretünk van. Holott például ez a csendes-óceáni szarkofág összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyeket rejt magában, mint a jól kézben tartott, állandóan megfigyelt, a közelmúltban átépített csernobili.

Hozzátéve és megismételve: a nukleáris technika energetikai felhasználása, vagyis az atomerőművek napjainkra igen biztonságosak. Fejlett technika és kemény szabályok rendszere gondoskodik erről.

Kapcsolódó cikkek