Az ellátási láncok és a klímavédelem
A viszontagságos 2020-as év egyik reménykeltő eredménye volt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása először csökkent globálisan a második világháború óta. Ez azonban nem másnak, mint a világjárvány következtében radikálisan szűkülő keresletnek volt a következménye. A vállalatoknak továbbra is meg kell találniuk, miként csökkentsék kibocsátásukat fenntartható módon, hogy kivegyék a részüket a klímaváltozás elleni harcból.
Napjainkig az ellátási láncok kibocsátásának kérdése nem állt a figyelem középpontjában.
A vállalatok elsősorban a saját termelési egységeik, irodáik kibocsátásának csökkentésére vagy a vásárolt áram és hő optimalizálására fókuszáltak.
Mindeközben az ellátási láncok kibocsátása a legtöbb vállalatnál nagymértékben meghaladja a saját működésből származó kibocsátást. Nem véletlen, hogy a héten zajló virtuális Világgazdasági Fórum, a Boston Consulting Grouppal (BCG) karöltve, erre a kiaknázatlan potenciálra hívja fel a figyelmet. A „net zéró” (amikor ugyanakkora mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, mint amennyi a légkörbe jut) ellátási láncok irányába való elmozdulással a vállalatok jelentős szerepet vállalhatnak a klímaváltozás elleni küzdelemben. Globális szinten nyolc ágazat – élelmiszeripar, építőipar, divat, FMCG, elektronikai cikkek, autóipar, szakmai szolgáltatások és áruszállítás – beszállítási lánca felelős az üvegházhatású gázok éves kibocsátásának 50 százalékáért, és ennek nagy része még az alapanyagok előállítása vagy szállítás közben keletkezik.
A dekarbonizáció a karbonintenzív nyersanyagok előállítóinak vagy a logisztikai cégeknek rendkívül összetett és igen költséges feladat, az egyes beszállítók maguk nem tudnak vele megbirkózni. Ha viszont a teljes értékláncot nézzük, a feladat könyebben megoldható. A karbonintenzív alapanyagok részaránya a végtermékek nagy részében már elég alacsony ahhoz, hogy a végtermék karbonlábnyoma költséghatékonyan csökkenthető legyen.
Így történhet meg, hogy míg az acélgyártás dekarbonizációja 50 százalékkal emeli meg a nyersanyag előállítási költségét, addig ez egy 10 millió forintos új autónál 180 ezer forintos áremelkedéssel jár. Vagyis a legtöbb ellátási láncnál a net zéró állapot elérésének költsége relatíve meglepően alacsony. A teljes dekarbonizáció a végfogyasztói árakat mindössze 1–4 százalékkal növeli meg.
Felmerül a kérdés, ha az ellátási láncok dekarbonizációja a kulcs a klímaváltozás elleni harcban, akkor miért nem foglalkozik vele a vállalatok nagy része már ma is? A válasz kézenfekvő: ez egy rendkívül összetett probléma.
Először is, a legtöbb cég jobbára tisztában van a saját kibocsátásával, ám csak a legritkább esetben van tényleges képe az ellátási láncának a kibocsátásáról. Sok cég esetében már a beszállítói kör meghatározása is nehézkes a hosszú, lépcsőzetes ellátási lánc miatt. Még ha sikerül is megteremteni a szükséges transzparenciát, akkor sem egyértelmű, hogyan tovább. A kibocsátáscsökkentési technológiák ismerete és a tudásátadás mellett szükség van a beszállítókkal való szoros együttműködésre, közös projektekre, folyamatos monitorozásra és hosszabb távú partneri kapcsolatok kialakítására is. A legtöbb cég erre nem áll készen.
Szerencsére ezek a nehézségek szerintünk leküzdhetők. Öt pillér mentén látunk megoldást az ellátási láncok hatékony dekarbonizációjára.
A transzparencia megteremtése: Javítani kell az átláthatóságot a teljes ellátási láncban. Az adatok összegyűjtése elengedhetetlen a kibocsátási célok meghatározásához és publikálásához.
A kibocsátásra alapuló optimalizálás: A kibocsátási adatok alapján a termékek teljes életútját felül kell vizsgálni a karbonlábnyom minimalizálása céljából, például az ellátási láncok rövidítésével, az újrahasznosítás növelésével.
A kibocsátási kritérium bevezetése: Szükség van a szállítók bevonására, új értékelési szempontok bevezetésére, hogy az alacsonyabb kibocsátású beszállítók ne kerüljenek hátrányba a szoros árversenyben.
Széles körű iparági összefogás: A kibocsátási standardok bevezetése vagy a beszállítókat karbonsemlegességre ösztönző értékelési rendszerek kialakítása egész iparágakat érintő intézkedés. Az élen járó vállalatok most tudják formálni az irányokat, később csak az alkalmazkodásra lesz lehetőségük.
A szervezet felkészítése: Az új felfogás átfogó szemléletváltást igényel a vállalati döntéshozatalban. Idejében fel kell készíteni a szervezetet, hogy a napi döntésekben megjelenjen a teljes termékéletút kibocsátását szem előtt tartó hozzáállás.
Az ellátási láncok dekarbonizációja hatalmas, mindeddig kihasználatlan lehetőséget kínál a vállalatoknak a klímaváltozás elleni küzdelemben. A vállalatoknak felül kell vizsgálniuk működésük eddigi sarokköveit: hogyan tervezik és gyártják termékeiket, hogyan választják ki beszállítóikat, és hogyan hozzák meg döntéseiket? Ami a legfontosabb, hogy mindezt megfizethető áron és minimális végfelhasználói áremelkedés mellett lehet és kell megtenni.
A koronavírus-világjárvány tökéletes alkalmat biztosít arra, hogy a vállalatok górcső alá vegyék az ellátási láncaikat, megtervezzék a rövidítésüket, és megkezdjék az együttműködést a beszállítóikkal a kibocsátás csökkentésére. Itt az ideje lépni!
