Már csak néhány óra, és kezdődik a választás. Méghozzá az legjelentősebb gazdasági tényezőjének számító, sőt a világban is fontos államként szereplő Németországban. Lesznek-e változások a Merkel-kormányzás után? És ha igen, milyen irányban?
Az egyik rendkívül fontos kérdés e tekintetben az energetika. Tíz évvel ezelőtt, az akkori németországi választás előtt nagy horderejű döntést hoztak a hatalmon lévő pártok, amikor még messze nem ocsúdott fel a világ a fukusimai tragédia után. Emlékezzünk:
2011. március 11-én a földrengésekhez szokott Japánban rendkívüli, 9-es intenzitású földrengés pattant ki a tóhukui térségben, amit ugyancsak rendkívüli, tízméteres (egyes helyeken még nagyobb) szökőár követett.
A Fukusima Daiicsi erőmű három működő blokkjában a leálló hűtés miatt a legsúlyosabb, 7-es fokozatú baleset történt, zónaolvadás következett be, és sugárzó anyag került a környezetbe.
A választásra készülő és azt újra megnyerni kívánó német kormány úgy döntött – a valóban rendkívül súlyos katasztrófára is hivatkozva –, hogy kijátssza a nyerőnek látszó kártyát, és tíz év alatt teljesen megszünteti az atomerőművi áramtermelést, helyette pedig zöldmódszerekkel, tehát, elsősorban szél- és napenergiával állítanak elő villamos áramot. A határidő éppen mostanság, jövőre jár le.
Hatalmas beruházások kezdődtek. Nagy szélfarmok nőttek ki főleg északon, amelyek a tengerbe is benyúltak. Ehhez alapjaiban át kellett formálni az átviteli hálózatot és az irányítási rendszert. Mindez rengeteg pénzbe került és kerül, jócskán meg is nőtt a németek áramszámlája. Mindenesetre tavaly már a német villamosenergia-ellátásnak több mint a felét a klímabarátnak hirdetett áram adta:
27 százalék szél-, 10,5 százalék napenergia, ehhez járult még 9,3 százalékban biomassza- (fa, hulladék) és a 3,7 százalékban vízenergia.
A nagy léptékű szélfarmépítések, különösen a szárazföldön, 2014 és 2017 között évente több mint 4 gigawattal bővítették a beépített teljesítményt. Csakhogy ez az iram lelassult, először 2 gigawattra, majd 2019-re mindössze 0,9 gigawattra zsugorodott.
Nemrégen pedig igencsak erős figyelmeztetést kaptak a német polgárok azzal kapcsolatban, mit is jelent az ellátás biztonsága akkor, amikor sorra és véglegesen leállítják a folyamatos ellátást biztosító szén- és atomerőműveket.
Augusztus 14-én Németország azzal szembesült, hogy a megújulók nem tudták teljes mértékben ellátni az országot villamos árammal. Ezért sorra le kellett állítani az ipari termelőüzemeket. Ráadásul sem állt rendelkezésre. A gondok oka, hogy a naperőművek termelése az esti órákban a nullához közelített, és a szélerőművek is csak 12-13 gigawattot termeltek, miközben az előzőek beépített teljesítménye mintegy 56 gigawatt, az utóbbiaké pedig 63,5 gigawatt. Persze ezalatt a bezárásra ítélt, de még működő atomreaktorok lényegében teljes teljesítményükkel termeltek, sőt, be kellett kapcsolni jó pár ugyancsak halálra ítélt szén- és gázerőművet is.
Nagy figyelmeztetés volt ez! Nemcsak a németeknek, nekünk is.
Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a villamosenergia-fogyasztás csak nőni fog az elkövetkező években. A háztartások, a nagy léptekben bővülő infokommunikáció és a közlekedés is egyre több villamos áramot igényel. Ha valóban el akarjuk érni a világban 2050-re a zéró szén-dioxid-kibocsátást, akkor aligha kerülhető meg az ebből a szempontból nagyon előnyös atomenergia.
A távlati kilátások értékelésekor szólni kell még a rendkívüli, előre nem tervezhető, ám a társadalmakat, akár az egész világot befolyásoló tényezőkről is. Ilyen a mostani koronavírus-világjárvány is, amelynek hatására jelentősen csökkent a villamosenergia-fogyasztás. Ám reményeink szerint belátható időn belül leküzdjük a járványt, és akkor újra beindul a sok helyen leállított vagy csökkentett termelés.
A németek esetében érdemes figyelembe venni egy összehasonlítást. A járvány előtti évben, 2019-ben, tehát akkor, amikor még minden fogyasztó „teljes gőzzel” dolgozott, az egyre nagyobb mértékben megújuló forrásokkal működő ellátási rendszerük 26 százalékkal termelt több áramot, mint amennyi az igény volt. Ám rövidesen, 2022–2023-ban le kell állítani a még működő hat atomreaktort is, és ekkor mindössze 3 százalék marad a biztonságitartalék-többlet. Mindenesetre maga Angela Merkel is elismerte június végén, az ipar napján tartott előadásában, hogy kormánya rosszul becsülte föl az áramigényeket, mert úgy számolták, hogy 2030-ig legalábbis állandó szinten marad.
Ráadásul az egyes német tartományok nem egységesek a szénerőművek leállításában. Az is feszültséget kelt, hogy milyen ütemben, mekkora ráfordításokkal és milyen térségekben telepítsék a megújuló energiaforrásokkal működő további erőműveket. A Zöldek pártja például akár évente 8 gigawatt szárazföldi és 35 gigawattnyi tengeri szél-, hozzá 20 gigawattnyi naperőmű építésével számol – már ha hatalomra jut. Németország és Európa energetikai jövője is a választás tétje.
