Mellékhatások

A járványügyi szakemberek szerte a világon figyelmeztetnek, hogy a pandémia újabb és újabb hullámai következhetnek, és az emberiség még közel sincs ahhoz az állapothoz, hogy végérvényesen fellélegezhessen, ezért a munka világában továbbra is mellékhatásokkal kell számolni. Az egyik ilyen jelenség az építőiparban hirtelen tapasztalható anyagár-emelkedések kérdése, amely nálunk is problémákat okoz. A gazdaság működése, sajnos, a világjárvány következtében egyik percről a másikra gyökeresen megváltozott, de az építőipar derekasan helytállt a pandémia alatt is, most viszont bizonyos konfliktusok épp e területen látszanak kiéleződni.

A kialakult helyzet voltaképp mindenki számára méltatlan: az értelmetlen áremelkedés következtében a gyártók nyakán maradhatnak a termékek, a fuvarozó- és kereskedelmi cégek pedig piacokat veszthetnek, még ha ma úgy is gondolhatják, hogy a helyzet a kezükre játszik. 

Méltatlan ez a helyzet a megrendelő, az építtető számára, akinek nemcsak hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, hanem az előre kalkulált és kiszámított terveit (például azt, hogy mikor költözhet be egy épületbe, mikor kezdheti meg ott a saját gazdasági tevékenységét) is romba döntheti. 

A nagyberuházók mellett súlyosan érinti az árak elszabadulása a lakosságot is, építési hajlandóságát is visszavetheti az alapanyagárak hektikus változása, arról nem is szólva, hogy lakóépületek maradhatnak félbe, családok reményei válhatnak bizonytalanná. 

Nehéz a jövőbe látni, mert sokszereplős helyzettel állunk szemben, és a sok szereplő mindegyike – más-más módon ugyan –,  megszenvedte a pandémia sokkját. Ez azonban semmiképpen sem indolkolhatja az építőanyag-előállító és kereskedő cégek mohóságát. Az az alapvető érdeke az építőipari szakmának is, hogy ettől megvédje a fogyasztókat. Ezt szolgálják az elmúlt hónapok kormányzati lépései, és ez a cél vezeti az irányító hatóságokat és az Innovációs és Technológiai Minisztérium kereskedelempolitikáért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkárságát.

E célt támogathatja az is, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium elkészítette az építésgazdaság hatékonyságjavítását, teljesítménynövelését és az épített környezet fenntartható fejlesztését célzó középtávú stratégiát, amelyet már várt a szakma.

A Nemzeti fenntartható építésgazdasági stratégia megfogalmazza azokat a javaslatokat, amelyek

az épített környezet minőségi fejlesztését, fenntarthatóságát és az ágazat hatékonyságát, termelékenységjavulását, stabilitását – és ezáltal a magyar munkahelyek megtartását, a magyar családok életszínvonalának megőrzését és javulását szolgálják.

A stratégia célja, hogy növelje az építőipari ágazat teljesítményét, ehhez azonban jelentős változtatásokat kell foganatosítani az építési jogszabályokban is.

A stratégiával számos olyan intézkedést kívánnak bevezetni, amilyenre korábban sosem volt példa:

• A közbeszerzések esetén kötelező költségbecslés realitásvizsgálatát, valamint a beruházások kockázati besorolását biztosító szakvéleményt – mindezt már a közbeszerzési eljárások megindítását megelőzően.
• Az építőipari tételes referencia-költségadatbázist (ÉTRK), bizonyos értéket meghaladó közberuházások esetén.
• Annak felmérését és előkészítését, hogy a jelentős építési alapanyagoknak, építőanyagoknak és építési termékeknek legyen hazai megfelelőjük.
• Összhangban a Hulladékgazdálkodási stratégiával, építési-bontási hulladékot újrahasznosító regionális központok létrehozását.
• A digitalizáció jegyében egy, az építési termékekkel kapcsolatos valamennyi információt tartalmazó központi adatbázis kialakítását.

A stratégiában megfogalmazottak megvalósításához a kormányzat jelentős pénzeszközöket kíván biztosítani.

Az anyagi erő mellett azonban a kutatás-fejlesztésnek más faktorai is vannak, ez pedig az alkotómunka ereje, az innováció, a mérnöki tudás és e tudás alkalmazása, állandó gyarapítása.

Ne feledjük, hogy a jelen innovációja a jövő innovációjának alapja, és a jövőbeni innováció a jövő fenntartható gazdasági fejlődésének alapja.

És azt se feledjük – erről már írtam e lap hasábjain korábban –, hogy a kormány minden idők legnagyobb család- és lakástámogatási programjait valósítja meg az államilag támogatott, alacsony kamatozású otthonfelújítási kölcsönnel. Az elmúlt esztendők lakásépítési teljesítménye is mutatja, hogy a korábbi családi otthonteremtési kedvezményekkel a fiatal családosoknak mind több lehetőségük nyílt saját otthon megteremtésére. Úgy vélem, hogy jó érzékkel lépett a kormányzat, hiszen sokáig okozott gondot, hogy a lakásfelújítások száma a kívánatosnál jóval kisebb volt, ha pedig nő a felújítási kedv, akkor az épületeket, lakásokat építészeti és energiatakarékossági szempontból is a kor színvonalán tudjuk helyreállítani – ez pedig mind az egyének, mind a társadalom és a nemzetgazdaság szempontjából is perdöntő.

Nagy veszteség lenne az ország számára, ha nem tudnánk konszolidálni a most kialakult helyzetet az építőanyagárak piacán.

Ha az orvosaink, kutatóink, az egészségügyben dolgozók mindent megtesznek azért, hogy legyűrjük a pandémia egészségügyi és mentális mellékhatásait, tegyünk meg mi is, az építőiparban érdekeltek, mindent, hogy jó irányba forduljanak ismét a dolgok.