Az elmúlt időszakban számos bejelentés érkezett a kormányzattól az államháztartás számára jelentős kiadásokról. Ilyen volt például a 25 év alatti fiatalok személyi jövedelemadó megfizetése alól való mentesítése az átlagbérig, vagy a gyermeket nevelő szülők számára a 2020-ban befizetett személyi jövedelemadó visszatérítése (legfeljebb az átlagbér adójáig). A legújabb bejelentés, hogy a nyugdíjasoknak – ha lehetséges – már jövőre kifizetik a teljes 13. havi nyugdíjat. A kormányzat az szja-visszatérítést a családok számára a válság során elszenvedett terhek miatt nyújtott kompenzációval indokolta. Ugyanez az elgondolás a nyugdíjasok esetében is megjelenik: a válság, a személyes kapcsolatok megszűnése ezt a társadalmi csoportot is hasonlóan erőteljesen érintette. Emiatt a többletnövekedésből és a gazdaság gyors kilábalásából származó hasznokból való részesülés az esetükben is indokolható.

Fotó: Kiss János / ÚN

Az eredeti, lépcsőzetes tervek 2022-re vonatkozóan további félhavi nyugdíj kifizetéséről szóltak, így ez plusz kétheti nyugdíj folyósítását jelentené, amit a meglévő költségvetési tervekbe még be kell kalkulálni.

Figyelembe véve, hogy az első heti folyósítás a Pénzügyminisztérium adatai szerint 77,6 milliárd forintba került, ezért ennek duplájára, 155,2 milliárd forintra kell fedezetet teremteni jövőre. Mivel a 2022-es törvényben foglalt GDP-arányos költségvetési deficit már így is magasnak tekinthető a maga 5,9 százalékos szintjével, a hiány növelése nem jelent opciót.

A kérdés tehát, hogy honnan lesz rá fedezet.

Az állam bevételei az adókból származnak, amelyek pedig erősen kapcsolódnak a gazdasági teljesítményhez. Elsőként érdemes áttekinteni, hogy ha a kormányzat a különböző adótételekből szeretné a többletnyugdíjat finanszírozni, akkor az tételenként milyen bővülést tenne szükségessé. Az állam legstabilabb bevételi forrásának a fogyasztást terhelő adók tekinthetők. Ahhoz, hogy a kétheti plusznyugdíj folyósítását az általános forgalmi adó bevételéből fedezze az államkassza, a 2022-es tervezett teljesüléshez képest 2,9 százalékkal kellene nőniük a forgalmi adóból befolyó összegeknek. Amennyiben kizárólag jövedékiadó-bevételből fedeznék a pluszkiadást, 12,0 százalékos emelkedést kellene elérni.

Lehetséges persze az is, hogy a személyi jövedelemadó bevételeiből finanszírozzák meg a 13. havi nyugdíjat, ekkor a 2022-re várt teljesülésnél 5,4 százalékkal szükséges magasabb adóbevételt elérni.

Ez a számítás persze csak akkor állja meg a helyét, ha csak az egyik vagy csak a másik adófajtából teremt fedezetet az államkassza, ám az adóbevételek növekedése nem független egymástól, hiszen azt a gazdasági bővülés üteme mozgatja a fogyasztáson és a munkaerőpiacon keresztül. Így helyesebb lehet úgy megfogalmazni a kérdést: mekkora növekedési többletet szükséges elérni ahhoz, hogy a bevételi oldal növekedéséből finanszírozható legyen a plusz kétheti juttatás?

Induljunk ki a 2022-es költségvetésben közölt 5,2 százalékos várt növekedésből!

Ehhez viszonyítva, ha fixáljuk a bérhányadot és a fogyasztás súlyát a GDP-n belül, akkor a növekedési rátának mindösszesen 0,8 százalékponttal kell magasabbnak lennie annak érdekében, hogy a különböző, a fogyasztáshoz és a munkaerőpiachoz köthető adónemek (munkát terhelő adók, áfa stb.) bővülése révén a kormányzati bevételek a szükséges 155,2 milliárd forinttal emelkedjenek.

Vagyis a költségvetési törvényben rögzített 5,2 százalékos növekedésnél csak kismértékben gyorsabb, 6,0 százalékos gazdasági bővülésre van szükség ahhoz, hogy a nyugdíjasok már jövőre megkapják a teljes 13. havi nyugdíjat, és ne kelljen erre 2024-ig várniuk.

Előrejelzésünk szerint a 13. havi nyugdíj előrehozatala és annak fedezete nem tűnik légből kapottnak vagy elképzelhetetlennek, mivel a költségvetés elfogadása óta beérkezett adatok azt mutatják, hogy a gazdasági növekedés érdemben magasabb lehet az idei és a jövő évben is. A kérdés inkább az, hogy az így keletkező mozgásteret nem célszerűbb-e a hiány és az államadósság lefaragására fordítani, hogy ezzel felkészüljünk a jövő kihívásaira, és maradni a 13. havi nyugdíj eredetileg tervezett, fokozatos visszaépítésénél.