A profit mindenekfelett.
Ez a szégyenlősen eltitkolt jelmondata minden piacon tevékenykedő vállalkozásnak. Hiszen egy vállalkozás sem úgy jön létre, hogy „lássuk csak, hogyan tehetnénk a legtöbbet az ügyfeleinkért, az emberekért vagy a bolygónkért”. Úgy már inkább, hogy „lássuk csak, hogyan kereshetnénk a legtöbb pénzt úgy, hogy közben azt a látszatot keltjük, hogy mindezt az ügyfeleinkért, az emberekért, esetleg a bolygónkért tesszük”.
Persze teljesen etikusan azzal is reklámozhatná magát egy cég, hogy „legyen az ügyfelünk, hogy több pénzt kereshessünk”, de ez valószínűleg egy kis hatékonyságú üzenet lenne.
A marketing feladata nem más, mint segítséget nyújtani a tulajdonos(ok) számára a profitmaximalizáláshoz. Minden ezzel ellenkező állítás már a marketing része.
De nincs is ezzel semmi baj, hiszen profitelvárás nélkül nem is indítanának vállalkozásokat.
A profit pedig úgy lesz, hogy a vevő megveszi, amit el akarnak adni neki.
Ebből következik, hogy a vevők igényeinek kielégítése a marketing első számú feladata a profitmaximalizálás érdekében.
De vajon mik a vevők igényei?
Megdöbbentő, de – legalábbis itt a fogyasztói társadalomban – nem a kitűnő minőségű, jó ár-érték arányú termék a legfontosabb, hanem az érzés, amit a termék marketingje kivált a vevő fantáziavilágában. És a legmegdöbbentőbb, hogy az árak sem a termékhez kapcsolódnak, hanem az a köré szőtt álmokhoz, mesékhez, érzelmekhez. Így lehet filléres dolgokat is szinte vagyonokért eladni.
A marketing képes elfedtetni a minőséget.
„Ha nekem ilyen van, akkor mindenki azt gondolja rólam, hogy… Ha nekem is ilyenem van, én is olyan vagyok, mint ők. Ha nekem is ilyen van, több vagyok, mint mások. Ha ezt eszem, ha ezt iszom, ha ezt hordom... Menő vagyok. Látják, hogy gazdag vagyok. Divatos vagyok. Laza vagyok. Komoly ember vagyok. Kemény gyerek vagyok. Fontos ember vagyok. Stb., stb.”
A termékek álmok nélkül érdektelenek.
Ahogy a világgazdaság mindent maga alá temető őrült növekedési láza diktálja, a marketingeseknek is fel van adva a lecke, hogy a lehető legtöbbet adjanak el.
És az információt közlő csatornákból ömlenek az álmok. A vásárlók létszáma és különösképpen a vásárlóereje viszont ezzel a növekedési ütemmel képtelen lépést tartani. Márpedig el kell adni bármi áron. (Ez a „bármi ár” természetesen nem az eladók, hanem a vásárlók kontójára értendő. Akár az ő egészségük, de ha kell, az életük árán is.)
Ahogy nő a nyomás az eladói oldalon, most már úgy nő az elutasítás a vevői oldalon.
De akkor is rá kell venni a vásárlásra, ha nem akarja. Ha nem lehet rábeszélni, vedd rá csellel, manipuláld!
Sokan ha felismerik, hogy reklámmal állnak szemben, inkább oda se néznek.
A régi, megszokott tankönyvi marketingeszközök egyre kevésbé működnek. Egyrészt azért, mert az emberek hozzászoktak, kiismerték őket, másrészt azért, mert közben óriási ütemben változik a világ, változnak az igények, a motivációk. Az általánosan használt marketingeszközök már alig érik el a céljukat. Az emberek többségében kialakult egy „reklámelhárító rendszer”. Eddig is fontos volt a marketingben a kreativitás, de ma még fontosabb, mint eddig, és holnap sokkal fontosabb lesz, mint ma.
De nem a betanult technikákat kell unalomig variálni, még nagyobb vehemenciával nyomni le az „áldozatok torkán”! Kevés már a reklámfelület, kevés az idő. Változni, változtatni kell.
Vetítésben, nagyotmondásban, őrült ígéretekben, ámításban, alattomos rászoktatásban már elmentünk a falig. Ezen az úton szerintem nincs tovább.
A pandémia okozta gazdasági világkatasztrófa jelentősen felgyorsította azt a folyamatot, amely a fejlett Nyugat fogyasztói társadalmainak megrogyásához vezet. Úgy tűnik, a korlátlan vásárlóerő időszakának jó időre búcsút kell mondanunk.
Rövidesen eljön az idő, amikor a vevők álmok helyett majd újra termékeket szeretnének vásárolni.
