Van egy izgalmas, a vállalati életciklushoz kötött szelete a gazdaságnak. Ez ahhoz a pillanathoz kötődik, amikor bármilyen okból, de a tulajdonosok eladják vállalati részesedésüket, részben vagy egészben. Ennek több oka is lehet, a tulajdonos kiszállása csak egy ezek közül. Történhet profiltisztítás, menedzsmentbevonás vagy éppen tőkebevonás új tulajdonosok belépésével.
Nincs két ugyanolyan tranzakció, ez a folyamat nem standardizálható, így a tanácsadók, jogászok és a bank bevonása a megfelelő pillanatban elengedhetetlen az ősz hajszálak elszaporodásának elkerüléséhez.
A bank több szerepben is feltűnhet, egyrészt mint a vevő vagy eladó vállalat/személy meglévő finanszírozó bankja, amelynek a hozzájárulása szükséges a tranzakció jóváhagyásához, másrészt, ha az új tulajdonos részben vagy egészben hitellel kívánja finanszírozni a vételárat, úgy a vevőt/tranzakciót finanszírozó félként. Ez egy erőteljesen bizalmi pozíció, a tranzakciónak végig titokban kell maradnia, és a bank legfontosabb feladata, hogy a felek szándékait lekövetve mind időben, mind konstrukcióban olyan finanszírozást, hozzájárulást tudjon nyújtani, amely a tranzakciót támogatja akkor és úgy, ahogy arra szükség van.
Természetesen a banknak is vannak ezzel kapcsolatban elvárásai, mivel pénzügyi szempontból ezek a tranzakciók extra kockázattal járnak.
Ez abban rejlik, hogy egyrészt változik a már bevált irányítási és menedzsmentstruktúra, érdekeltségi rendszerek, másrészt a vállalatnak, csoportnak egy olyan hitelt kell visszafizetnie, amelyből nem vásárolnak a felek készpénztermelést növelő tárgyi eszközt, működő tőkét sem finanszíroznak, hiszen a hitelből folyósított összeg körön kívül, a korábbi tulajdonoshoz kerül. Ő azt általában nem azért kapja, hogy visszaforgassa a cégbe. Leegyszerűsítve, ha az eladó a kapott vételárból vesz egy sportautót, attól az értékesített cég készpénztermelő képessége nem nő. Természetesen a felek a tranzakció sikerességét arra alapozzák, hogy a jövőben is legalább olyan jól fog működni a társaság, mint a múltban, de ez ennek a törésnek a következtében kevésbé vezethető le a múltból.
A banknak értenie kell és egyetértenie, hogy a tranzakciót követően is biztosítva van a hitelek visszafizetése a cég jövőbeni működéséből, ennek megértése több időt vesz igénybe, mivel a változás hatásait értékelni kell.
E kiemelt kockázat miatt fontos, hogy a vevő megfelelő mértékű, legalább 20 százalékos, de sok esetben inkább 30 százalék feletti önerőt maga is kockáztasson, valamint megfelelő biztosítékokat rendeljünk az ügylethez. A cég és a tulajdonos környezetében elérhető biztosítékokon kívül előszeretettel alkalmazunk intézményi garanciákat, kiváló az együtt gondolkodás az ezeket nyújtó intézményekkel a megvalósítható struktúrák kialakításában.
Egy ilyen tranzakció finanszírozásának elvárt visszafizetési határideje csak kivételes esetben mehet hét év fölé. Az ügyféligény általában ennél magasabbról indul, de ha a készpénztermelő képesség nem tesz lehetővé hét éven belüli visszafizetést, az önmagában is meggondolandó a vásárló fél számára.
Minden esetben vizsgáljuk, társítható-e kedvezményes forrás a finanszírozáshoz, mivel az esetenként kihat a tranzakció struktúrájára is. Az optimális konstrukció kialakításakor így nemcsak az adózási és az elvárt pénzáramlás szempontjait kell figyelembe venni, hanem a kedvezményes forrás igénybevételével kapcsolatos elvárásokat is.
Egy-egy ilyen ügylet strukturálása, lebonyolítása átlagon felüli időt és szaktudást igényel, függetlenül a méretétől. Egy kis összegű hitellel is aránylag sok teendője van a banknak, ezért üzletileg kevésbé tűnhet vonzónak. Számunkra fontos azonban, hogy az életképes tranzakciók akkor is megvalósuljanak, ha csak pár száz milliós finanszírozás társul hozzájuk. Kisebb finanszírozási összeg esetén azt kérjük partnereinktől, ami az ő érdekük is, hogy ne bonyolítsák túl az ügyletet.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezeket a tranzakciókat bonyolult érdekháló szövi át, kimondott és sokszor ki nem mondott érdekekkel, amelyeket igyekszünk minél mélyebben feltérképezni, hogy a lehető legjobban támogassuk a tranzakció előrehaladását.
Ugyan a bank szerepe alapvetően a finanszírozás, míg a tanácsadás a tanácsadók és ügyvédek feladata, ettől függetlenül sokszor fordult elő, hogy a fentiek megértésével katalizátoraivá válunk a folyamatnak, és ugyan nem lépjük túl a határainkat, de tapasztalataink megosztásával és a folyamat menedzselésével kicsit többet is nyújtunk, mint az a banktól elvárható. Ilyen sikeres ügylet volt például az Iron-Tech Zrt. megvásárlása a lengyel Luma Holding által, amely során kollégáink nemcsak tudásukkal és időmenedzsmenttel támogatták a folyamatot, hanem a lengyel nyelvtudás, ismeretek informális bevetésével is gyorsították néha a lelassuló szekeret.
Az elmúlt két évben a CIB Bank húszas nagyságrendben támogatott tulajdonosváltással kapcsolatos tranzakciókat, nagyon széles iparági spektrumon: autóipar, gyógyszeripar, egészségszolgáltatás, számítástechnika, kis- és nagykereskedelem, élelmiszeripar. Aktivitásunk ezen a területen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt 12 hónapban közel 17 százalékkal növeltük kockázatvállalásunkat a kkv-szektorban
