A célirányos informatikai fejlesztések és digitális beruházások lehetnek egyebek között a leghatékonyabb eszközök ahhoz, hogy a légi közlekedés működése visszatérhessen a pandémia előtti mederbe

– és bármennyire meglepőnek tűnhet elsőre, ahhoz is szükség lehet rájuk, hogy a szektor karbonsemlegessé váljon. Érdekesség, hogy az utóbbi szempontból a légiipar – a nemzetközi hajózáshoz hasonlóan – „gazdátlan” iparágnak számít: mindkét szegmensben reménytelen vállalkozás a kibocsátást az egyes országok kvótáihoz vagy környezetvédelmi vállalásaihoz kapcsolni.

Ennek ellenére (vagy ezzel párhuzamosan) a légi közlekedési ágazat kifejezetten ambiciózus szén-dioxid-kibocsátási terveket tűzött ki maga elé, hogy 

2050-re felére csökkentse a 2005-ben mért emissziós szintet. 

Erre pedig maguk az utasok kötelezik, akiket nem csupán a pandémia kényszerített légi utazásaik számának csökkentésére, hanem a környezetvédelmi szempontok, az éghajlatváltozás miatti aggodalom is.

Fotó: Shutterstock

A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség adatai szerint üzemanyag-hatékonyságban látványos eredményeket ért el az iparág: 1990 óta sikerült a felére lefaragni az egy utaskilométerre felhasznált üzemanyagot. A következő nagy ugrás az lehet, ha a szektor összehangoltan mozdul el a fenntartható repülőgép-üzemanyagok felé, ez ugyanis – a hagyományos kerozinnal összehasonlítva – 70–100 százalékkal kisebb szén-dioxid-kibocsátást eredményezhet. 

Addig is nagy előrelépés érhető el a környezeti lábnyom szektorszintű csökkentésében okosalkalmazásokkal, az iparági tapasztalatokat összesűrítő, mesterséges intelligenciával támogatott innovatív megoldásokkal, 

amelyek segítik a légi forgalmat a fenntarthatósági kihívások kezelésében.

Ezzel el is jutottunk a hatékonyság másik megkerülhetetlen eleméhez, a működés stabilizálásához. Feltehetően ez a legégetőbb kérdés a globális légi közlekedési szektorban, amely a pandémiát megelőzően kiszámítható növekedést produkált, de 2020 óta nehéz helyzetben van. Erre pedig kizárólag a légitársaságok adhatnak megfelelő választ, hogy 2024-re meg tudják közelíteni a 2019-es teljesítményüket.

Mindenekelőtt a bizonytalan körülmények között is kiszámíthatóvá, tervezhetőbbé kell tenni a működést. Ehhez már léteznek intelligens megoldások az olyan iparági szereplők jóvoltából, amilyen a légi közlekedési informatikai alkalmazásokra specializálódott Lufthansa Systems Hungária. Ezek a megoldások nem csupán a pillanatnyi változékony keresleti és kínálati környezetről adnak pontos képet, hanem a várható alakulásáról is. Mindezzel könnyebbé és egyben pontosabbá válik a kapacitások tervezése, helyrebillenthető az értékesítési tevékenység. Szerencsés esetben ezek az innovációk kéz a kézben járnak az automatizálási törekvésekkel, amelyek egyszerre fogalmazódnak meg operatív célként és ügyféloldali elvárásként. 

Mára az informatika fejlesztése túlnőtt a működési hatékonyságon: immár az elvárt ügyfélélmény biztosításához is elengedhetetlen. 

Ennek részeként pedig arra is kell megoldás, hogy ki lehessen aknázni az ügyfélkapcsolatokban rejlő előnyöket és lehetőségeket. Ez persze továbbmutat, hiszen a légitársaságok mégoly összehangolt és innovatív lépései sem érnek sokat, ha rendre a légi forgalmi irányítás kapacitáskorlátjaiba vagy a légi navigációs szolgáltatások automatizálásának hiányába ütköznek. Ezeket a buktatókat közös erőfeszítésekkel lehet – és kell is – elkerülni: miközben a pénzügyi szolgáltatók már a pandémia előtt is bevételeik nagyjából 10 százalékát költötték IT-fejlesztésekre, ez az arány a légitársaságoknál mindössze 5 százalék.

Az informatikai és digitális infrastruktúra rövid idő alatt minősül át versenyelőnyből elemi érdekké és ennek megfelelően egyfajta szelekciós szemponttá is. A légi közlekedésben ráadásul egyelőre nyoma sincs annak a fellendülésnek, amely a kiskereskedelmi szektort jellemzi: 

az utóbbiban a járvány és a kényszerű bezártság olyan szinten lódította meg a forgalmat, hogy a szakértők szerint 2020-ban többévnyi fejlődés ment végbe. 

A légi közlekedésnek most mindezt önerőből kell megoldania. Ennek során azokban az erősségekben bízhat, amelyeket – a gyengeségekkel egyetemben – a pandémia okozta válság erősített fel, továbbá innovatív megoldásokra támaszkodhat, amelyekkel a hatékonysági kihívások mellett a fenntarthatósági elvárásoknak is képes lesz megfelelni.