Ami „ingyenes” az pénzbe se fáj
Véget ért a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a Facebook hazai küzdelme. A GVH álláspontja az volt, ha egy piaci szolgáltatásról azt mondja egy vállalkozás, hogy az ingyenesen elérhető, miközben díjat ugyan valóban nem kell fizetnie a fogyasztónak a szolgáltatás igénybevételéért, de a fogyasztó „figyelmén, idején túl fogyasztói aktivitásával, adataival és egyéb, akár ismerőseitől származó információkkal fizet”, akkor az ilyen szolgáltatás áráról – a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény, az Fttv. 6. cikke (1) bekezdése c) pontja alkalmazásában – megtévesztően kommunikál. A GVH úgy vélte, az ingyenesség üzenete elfeledteti a fogyasztókkal a vállalt kötelezettségeiket, és ha a fogyasztó tudná, hogy az ingyenes Facebook-regisztráció és -használat valójában komplex – elsősorban saját és ismerős adatok megosztásával, felhasználói aktivitással járó –, így jelentős piaci értékkel bíró közreműködést feltételez, akkor más ügyleti döntést hozhatna.
A Kúria máshogyan látta, döntése alapján a Facebook nyitóoldalán közreadott, „Ingyenes és az is marad” szlogen a fogyasztókat – az adott szolgáltatás ára, díja kapcsán – nem téveszthette meg. A taláros testület szerint az a fogyasztó, aki beregisztrált a Facebookra, nem csalódhatott utóbb, mert pénzébe, költségébe valóban nem került a szolgáltatás igénybevétele, és jelentős hátránya sem származott abból. A Kúria szerint pedig a fogyasztó ügyleti döntése szempontjából közömbös, hogy a Facebook előre ki nem számítható módon, több fogyasztó személyes adatainak kezelésével és átadásával, üzleti partnereitől, jellemzően a reklámokat közzétevő gazdasági szereplőktől pénzben kifejezhető ellenszolgáltatáshoz jut – ez utóbbi körülmény miatt ugyanis a fogyasztót a Facebookkal szembeni közvetlen jogviszonyából nem éri érdemi hátrány.
A Kúria ítélete kiemeli, a Facebook súgóközpontjának tájékoztatása egyértelműen utalt arra, hogy az „ingyenesség” kifejezés pénzbeli ingyenességet jelent, így a per azt a jogilag értékelendő kérdést vetette fel, és kizárólag a Facebook nyitóoldali tájékoztatások kapcsán, hogy ingyenesnek tekinthető-e a Facebook szolgáltatása olyan körülmények között, hogy a fogyasztók – személyes adataik felhasználásának segítségével – nem egyszerű, hanem célzott hirdetéseket kapnak. Aligha jelenti mindez viszont, hogy a Kúria „beárazta” volna a Facebook-felhasználók adatait, értéküket nullának véve – bár ilyet is olvashattunk a közelmúltban. Sokkal inkább arról van szó, amit a Kúria ítélete rögzít, miszerint is az adatátadás, az adatkezeléshez történő hozzájárulás, a célzott reklámok felhasználói fiókban való tűrése és a reklámok megtekintésére fordított idő nem tekinthető olyan ellentételezésnek, amely az Fttv. hivatkozott rendelkezése fogalmába beletartozna. Vagyis a GVH Facebook Ireland Ltd. ellen meghozott 1,2 milliárd forint összegű bírságot megállapító határozatának jogalapja a Kúria előtt nem bizonyult szerencsés választásnak, mert abba nem érthető bele mindaz, amit a GVH szeretett volna. A Kúria leszögezte: a fogyasztó személyes adatainak – és ez igen fontos, hogy nem bármilyen használatra, hanem – célzott hirdetésekre való használatra átadása nem tekinthető olyan ellenszolgáltatásnak, amely az Fttv. 6. cikke (1) bekezdés c) pontja alá tartozna.
A GVH egy jogalapot olyan kiterjesztő értelmezéssel akart sikerre vinni itthon, amihez úgy tűnik, sem a hazai, sem az uniós joggyakorlat nem szolgált támaszául. A GVH alapfelvetésében lehet igazsága, de megfelelő jogalkotási mechanizmus nélkül, pusztán jogalkalmazással a Facebook bírsághatározat jogalapjaként hivatkozott jogszabályhelyet nem lehet oly kiterjesztően értelmezni, hogy az ár és díj fogalmába az „adat” és a célzott reklámok megtekintésére fordított idő is beletartozzon. Érdekes módon a GVH bírsághatározatában nem mulasztásos megtévesztést jelölt meg jogalapként, és nem is a generálklauzula szerinti szakmai gondosságot kérte számon, hanem az aktív megtévesztéses tényállásra hivatkozva mondta ki, hogy megtévesztő volt a szlogen a nyitóoldalon, méghozzá a szolgáltatás „árát”, „díját” illetően. Szerinte az ingyenesség üzenete egyenesen elfeledtette a felhasználókkal az üzleti modell lényegét, miközben a célzott hirdetések tűrését, az adatkezeléshez történő hozzájárulást az Fttv. ár- és díjfogalmának körében ellenszolgáltatásként értékelte. A Kúria nem értett egyet, de döntése nem azt jelenti, hogy mostantól szabad a vásár az adatainkkal. Attól még, hogy ebben a konkrét ügyben, ezen tényállás mellett vesztett a GVH, nem lett kockázatmentes az ingyenes jelző alkalmazása más online platformszolgáltatók hasonló állításai esetében. Látni fogjuk, hogyan zárul majd a Viber-ügy, jogsértőnek minősülhet-e az „ingyenes és biztonságos” szlogen, ha egyáltalán és milyen indokkal. Mert azt is vizsgálja a GVH, és előfordulhat, hogy golyóálló jogalapra hivatkozik majd, amivel még – ha eljutna később odáig az ügy – a Kúria is egyetértene.
