2021 valószínűleg az ambiciózus kormányzati bejelentések, vállalati ígéretek és a pénzügyi szektor újabb vállalásainak éveként kerül be a klímavédelem történetébe. Az Európai Központi Bank és más szabályozó szervek (mint például a TCFD munkacsoport vagy a pénzügyi rendszer zöldebbé tételére létrehozott hálózat, az NGFS) is több kezdeményezést indítottak a klímaközpontú pénzügyi szabályozások érdekében.
Az üvegházhatású gázok globális kibocsátása közben ismét növekedésnek indult, így egyre nagyobb a nyomás, hogy elmozduljunk az alacsony vagy nulla kibocsátású világ felé. Várhatunk-e komolyabb előrelépést az idén?
A pénzügyi szektorban 2022 lehet a nagy áttörés éve.
A tavalyi szabályozási lépésekből kiindulva nem elképzelhetetlen, hogy a korábbi önkéntes alapú beszámolás és kockázatértékelés helyett már idén alapvető elvárássá válik, hogy a környezeti hatásokkal kapcsolatos információk a lényeges pénzügyi adatok és jelentések között jelenjenek meg. Hogyan hat mindez a befektetőkre és a pénzügyi intézményekre a gyakorlatban?
Az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi közzétételekkel foglalkozó munkacsoport (TCFD) legutóbbi iránymutatásai alapján három gyakorlati lépést emelnék ki, amelyeket a pénzügyi szektor szereplőinek meg kell tenniük ahhoz, hogy finanszírozni tudják a klímavédelmi lépéseket, és sikeresen alakítsák át pénzügyi portfólióikat.
Az éghajlattal kapcsolatos kockázatok megértése
A befektetőknek világos képet kell kapniuk arról, hogy a vállalatok bevételeit és költségeit, valamint eszközeik pénzügyi értékelését hogyan befolyásolják az éghajlattal kapcsolatos kockázatok. Ezek között két főbb kategóriát érdemes figyelembe venni: a fizikai kockázat közvetlenül veszélyezteti az eszközöket és az értékláncokat, a fizikai fenyegetésekre adott szabályozási, jogi, technológiai és piaci válaszok pedig tranzíciós kockázatot jelenthetnek.
Bár az igazán kritikus fizikai kockázatok növekvő veszélyei csak hosszú távon tűnhetnek problémának, egyes tényezők – elsősorban tranzíciós kockázatok – rövid távon is komoly aggodalomra adhatnak okot. Ezek ugyanis nagymértékben függnek az éghajlat változására adott válaszainktól, és jelentősen befolyásolja őket a politika és a piaci hangulat várhatóan heves ingadozása.
Az éghajlattal kapcsolatos kockázatok számszerűsítése és közzététele
Miután az egyes vállalatok kitettségeit megértettük, számszerűsíteni kell őket oly módon, hogy beépíthetők legyenek a rendszeres kockázatelemzésbe és az eszközértékelésekbe. A rendelkezésre álló legjobb megoldás, ha jól megtervezett és részletes makrogazdasági éghajlati forgatókönyveken alapuló, informatív éghajlati stresszteszteket végzünk. A vizsgálatoknak fel kell mérniük a piaci, felelősségi, működési, likviditási és hitelkockázatokat.
Mivel számos lehetséges klímaátmenet áll előttünk, a stresszteszthez több éghajlati forgatókönyvet kell felállítani, amelyek a szabályozási beavatkozások és a technológiai fejlődés széles skáláját fedik le. Az ezek elemzéséhez használt modelleknél figyelembe kell vennünk, hogy a gazdasági folyamatok nagyban függenek a kiválasztott pályáktól, és hogy a tehetetlenség és az innováció jelentősen befolyásolhatja az energiarendszerek átalakulását. Ezek mindegyikének tükröződnie kell a lehetséges átmenet modellezésében.
A befektetőknek azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy az éghajlati forgatókönyvek elemzése során a hagyományos kockázatkezelési technikákat előretekintő módszerekkel kell felváltani.
A hagyományos megközelítések ugyanis nem rendelkeznek megfelelő adatokkal ahhoz, hogy megbízható előrejelzéseket nyújtsanak az éghajlati stresszteszt során, hiszen a múltbéli adatok nem tükrözik az előttünk álló éghajlati eseményeket. Ehelyett a valóban előretekintő módszertan számszerűsítheti, hogy a különböző szabályozási, technológiai és piaci változások milyen hatással lesznek az egyes gazdasági ágazatok és régiók teljesítményére.
Az éghajlattal kapcsolatos kockázatok kezelése
Miután a vállalat vagy pénzügyi szereplő megértette az előtte álló kockázatokat és lehetőségeket, és számszerűsítette a jövőbeli bevételeit és költségeit befolyásoló hatásokat, fel kell állítani a megfelelő folyamatot és szervezeti struktúrát, amely képes lesz kezelni ezt a kitettséget.
A pénzügyi szervezeteknek kerülniük kell, hogy túlzott mértékben csak a hosszú távú fenntarthatósági célokra koncentráljanak. Ehelyett figyelmüket a rövid távú cselekvési tervek végrehajtására kell fordítaniuk. Tekintettel a várható piaci volatilitásra, egyre kevésbé valószínű, hogy zökkenőmentes átmenetre lehet számítani. Az éghajlati és a gazdasági kutatások azt mutatják, hogy minél később lépünk, annál többe kerül az átmenet minden szereplőnek, mivel a késedelem nemcsak a fizikai károk felerősödését okozhatja, hanem a szabályozók és a pénzügyi piacok kiszámíthatatlan reakcióihoz is vezethet.
