Az egész rendszert kell gyorsan áttekinteni és akkor talán egyszerűbb megérteni, hogy a modern energiakereskedelemben néha abszurd dolgok történnek: valaki azért kap pénzt, mert áramot fogyaszt (un. negatív óra az áramtőzsdén – lásd 2023. január 1. a német EPEX-en), valamint valaki más gázt takarít meg, mégis kötbért fizet.
Az egész történetet ott kell kezdeni, hogy az európai, különösen közép-kelet-európai energiapiacok liberalizálásakor az árak hirtelen változására még senki sem gondolt. A szörnyű ukrán háború egyik kevésbé felismert, ám nagyon fontos „mellékhatása” pontosan az, hogy a földgáz kereskedett ára elkezdett le-fel ugrálni. Minden kereskedett piac alapja az ármozgás (volatilitás) – normális kereskedő nem foglalkozik olyan piaccal, ahol az árak nem változnak. A 2022-es ármozgásokban az volt a furcsa, hogy a piaci fundamentumokban nem történt változás, a gázárak mégis „felrobbantak”, vagy éppen „bezuhantak”. Nem tudjuk, csak vélelmezzük, hogy az európai földgázkereskedést egy nagy keleti beszállító különböző nyugati (pénzügyi) partnereken keresztül aktívan manipulálta. Hogy pontosan mi történt és ki mit csinált azt a nemzeti szabályozó testületek, illetve az összeurópai ACER biztosan és évekig fogja vizsgálni. Ami jelen történetünk szempontjából fontos az az, hogy az európai kereskedett gázárak egészen abszurd le-fel ugrálásba kezdtek 2022. II. negyedévtől. Magyarországon a Fekete Péntek 2022. augusztus 26-a volt: a határidős piacon kereskedett földgáz ára 340 euró/MWh fölé ment. A földgáz alapanyag az áramtermelésben, így a gáz ármozgását vakon követték az európai áramtőzsdék: az említett augusztusi napon egy MWh határidős áram már több, mint ezer euróba került. A kereskedők nagy része érezte, hogy ez az árszint irreális és nem tartható, de a piac un. „bid on” hangulatban volt (az utolsó kereskedett áron még mindig voltak vételi ajánlatok). Mára ezek a földgázszerződések elveszítették az értékük 80 százalékát: ha valaki augusztusban vett földgázt tíz egység pénzért, az a szerződés ma kb. két egység pénzt ér a piacon.
De mi köze van ehhez a magyar távhőtermelőknek? A távfűtési szezon októbertől áprilisig tart. Az un. Gáz év (földgáz ipar elszámolási egysége) szintén októberben kezdődik és következő év szeptember végéig tart. A gáziparban a nagy változások (ár, elszámolás, szabályozási stb.) pontosan ezért általában október 1-jén történnek. Tavaly októberben a magyar gázipar a fent leírt „szuper volatilitás” bűvöletében élt: senki sem tudta hogy egy/két/három hónap múlva a földgáz piaci ára ezer euró, 500 euró, vagy éppen 9 euró lesz.
Amikor a távhőtermelők és a gázkereskedők valamikor tavaly nyáron leszerződtek fix áron a 2022–2023. fűtési szezonra, akkor az ún. alul/felül fogyasztás üzleti értéke különösen magas volt:
minél jobban „ugrálnak” az árak egy piacon, annál drágább a le/fel eltérés a leszerződött mennyiségtől. Túlfogyasztással kapcsolatban ekkor már volt egy per egy nyugat-magyarországi távhőtermelő és volt gázkereskedője között. Ezért nem meglepő hogy az új, 2022 októberben induló fűtési szezonnal kapcsolatban a kereskedők különösen figyeltek az alul/túl-fogyasztással foglalkozó szerződéses feltételekre. A bevezetőben említett sajtó visszhang azt mutatja, hogy a távhőtermelők egy része talán pontosan nem tudta milyen új klauzulát írtak alá.
A távhő különösen időjárás függő: ha meleg a tél, akkor a távhőtermelők csak kevesebb gázt tudnak átvenni és elégetni. Az idei fűtési szezonban megjelent egy extra fogyasztást csökkentő tényező: több közintézmény (ún. külön kezelt intézmények) bezárt, amelyik nyitva maradt, ott minimum 25 százalék fogyasztás csökkentést írtak elő. Ha ez egy normál tél lett volna, a távhőtermelők már ezért is kevesebb gázt vettek volna át, mint korábban. De ez a tél sok minden volt, csak normál nem: egyik melegrekord után jött a másik Magyarországon. Ez a két, egymástól teljesen független, de egymást erősítő tényező (meleg tél és bezárt közintézmények) előre meg nem becsülhető szintre csökkentette a távhőtermelők gázfogyasztását. Néhány városban még erre jött rá a geotermikus energia megjelenése a távhőpiacon. Magyarország termálvíz nagyhatalom: körülbelül ötszáz termálkút működik jelenleg és a becsült termálvíz készlet nagyjából 200 évre lenne elegendő. Minek orosz gázt elégetni, amikor kb. kétezer méteren az ország területének 70 százalékán ott a száz fok feletti termálvíz? Ez az érvelés helyes, viszont a geotermikus fűtés belépésének a földgáz fogyasztást csökkentő hatását a helyi távhőtermelőnek meg kellett volna becsülnie, amikor tavaly nyáron leszerződött az idei fűtési szezonra.
Ahol a fent már említett enyhe tél, plusz bezárt közintézmény „kombó faktor”-ra még ráerősített a geotermikus fűtés fokozatos belépése, ott a helyi távhőtermelőnek esélye sem volt a földgáz-szerződésben előre rögzített, minimum mennyiséget átvenni.
Ez az alulfogyasztás mit jelent a gázkereskedőnek? Ha a távhőtermelő most nem veszi át a gázt, mert meleg van, mert bezártak a közintézmények, mert beindult a geotermikus fűtés, akkor a gázkereskedő két dolog között választhat: vagy eladja a gázt az azonnali (spot) piacon, vagy lent tartja a gáztárolóban. A nyáron 340 euró/MWh áron megvett gázért ma kb. 70 euró/MWh árat fog kapni. A tárolóban pedig csak 2023 áprilisig tarthatja a gázt: akkor lesz vége ennek a tárolói évnek és az új betárolási ciklus előtt, piaci alapon el kell számolni a tárolóba „bent ragadt” gázzal. Egyik üzlet rosszabb, mint a másik. Mind a két esetben veszíteni fog a kereskedő, ha a nyáron megvett gáz „rajta marad”. A kötbér egy előre rögzített hozzájárulás a gázkereskedő kárának enyhítéséhez.
De a jelenlegi piaci viszonyok között a 25–30 százalékos kötbér nem fedezi a kereskedő teljes veszteségét: mint fent említettem, augusztushoz képest a földgáz elveszítette értékének 80 százalékát.
Mi a megoldás a jövőre? Hogyan lehetne jobban szerződni? Az európai földgáz piac mára megnyugodott: úgy néz ki, mintha ez EU megtalálta volna az orosz gáz alternatíváját. De a fent írt „szuper volatilitás” bármikor újra megjelenhet az európai földgáz (és áram)-kereskedelemben. Ezért az alul/felül-fogyasztás üzleti értéke továbbra is magas lesz. Távhőtermelőknek és gázkereskedőknek együtt (és nem egymás ellen) kell dolgozniuk, hogy megtalálják ki s milyen extrakockázatot tud a lehető legkisebb extra-költséggel bevállalni. Ezeken a tárgyalásokon a kötbér biztosan ott lesz a három legfontosabb téma között.
