Nincs nap, amikor ne kellene szembesülnünk az következményeivel. Az energiaárak emelkedése nem csak a lakosságot, a vállalkozásokat is kedvezőtlenül érintik. A kormányok Európa- és világszerte próbálják enyhíteni a terheket, ám a bejelentett intézkedések egy része a sürgető helyzet által diktált rövid távú megoldás, amely hosszabb távon nehezen tartható.
Az energiaválság „gyökeres” megoldása nem lehet más, mint a fosszilis energiaforrások fokozatos és teljes kivezetése, az energiatermelés új, megújuló alapokra helyezése. Ezzel párhuzamosan két fontos teendőnk is van: egyrészt javítanunk kell az energiafelhasználás hatékonyságát, másrészt a villamosenergia-ellátás infrastruktúráját képessé kell tennünk arra, hogy megfeleljen a termelés és a felhasználás oldalán jelentkező kihívásoknak. Az utóbbi az a terület, ahol a digitalizációt gyorsítanunk kell: ha az elektromos hálózatok technológiai fejlesztése terén nem lépünk a gázra, annak az ára az lehet, hogy más területeken fékezni kell. De fő szerepet játszik a digitalizáció az energiafelhasználás hatékonyságának javításában is, a gyors megoldásokat pedig éppen ott kínálja, ahol azokra különösen nagy igény mutatkozik: a négy fal között.
Az épületek „élik fel” ugyanis a globálisan megtermelt energia 40 százalékát.
Egy épület energiafelhasználásának körülbelül harmadát a felépítés energiaigénye adja, a maradék kétharmadot „élete során” fogyasztja el. De nem csak az energiafogyasztás, a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében is nagy az épületek a felelőssége: a globális szennyezés 27 százaléka „tőlük” származik. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy életünk 90 százaléka „falak között” folyik, és hogy a globális ingatlan-alapterület az előrejelzések szerint 2060-ra a mostani kétszeresére növekszik, akkor riasztó azzal szembesülni, hogy a digitalizáció terén az épületek más szektorokkal összevetve jókora lemaradással küszködnek.
A helyzet – ahogy mondani szokás – súlyos, de korántsem reménytelen. A Siemens tapasztalatai szerint ugyanis a legtöbb épület energiafelhasználása már egyszerű IoT-megoldásokkal is jelentősen, akár 30–40 százalékkal is csökkenthető: ezek moduláris, így könnyen skálázható lehetőséget kínálnak az energiafelhasználás optimalizálására, a hálózatok ellenőrzésétől kezdve az elektromos járművek töltésének menedzseléséig. Nagyobb léptékű, holisztikus szemléletű segítséget nyújt a digitálisiker-technológia, amely a tervezéstől az életciklus végéig lehetővé teszi a folyamatok adatvezérelt áttekintését és irányítását. A digitális technológia vívmányait csatasorba állítva egyáltalán nem tűnnek elérhetetlennek a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ambiciózus célkitűzései, amelyek szerint 2030-ra minden új épületnek, 2040-re pedig a teljes épületállomány felének alkalmasnak kell lennie a karbonsemleges működésre.
Az elektromos hálózatok előtt álló feladatok talán még komplexebbek,
mint amelyeket az épületek tervezőinek, üzemeltetőinek, használóinak és lakóinak kell megoldaniuk. A globális energiafogyasztás a következő húsz évben a jelenlegi duplájára nő úgy, hogy a „csúcsidőszakokban” a felhasználás a mostani maximumok háromszorosa is lehet, amiben komoly szerepe van a közlekedés elektromosításának. Ahhoz, hogy ezeket az igényeket kezelni tudják, a hálózatoknak is sokkal „okosabbá” kell válniuk, ami szintén csak digitalizáció révén érhető el. Mindezt jelentős beruházásoknak kell támogatniuk. Szakértői becslések szerint az európai elektromos hálózat (újra)fejlesztése és digitalizálása nagyjából egy Marshall-terv nagyságrendű feladat – azaz a 2 százalékára rúg. Ez valóban nagy összeg, de ha megvan az akarat, akkor távolról sem elérhetetlen.
A digitalizálás, a szoftverek hozzásegítenek az energiaválság megoldásához – de csak akkor, ha nyílt forráskódú, az együttműködést, a közös fejlesztést támogató moduláris megoldásokban gondolkodunk. Az együttműködés kulcsfontosságú: az „önző vállalati egók” helyét „célvezérelt ökoszisztémáknak”, erős partneri szövetségeknek kell átvenniük, amelyek képesek hitelesen mutatni a karbonsemlegesség, a digitalizáció előnyei felé vezető utat.
