A Délkelet-Európán végigterjedő bojkotthullám hátterében az elmúlt években elképesztő mértékben megemelkedő élelmiszerárak álltak. A Covid–19-világjárvány és az orosz–ukrán háború gazdasági hatásai nyomán ugyan az egész kontinensen nagymértékben emelkedtek a megélhetési költségek, ám az áremelkedés ebben a régióban kiváltképp erőteljes volt. A bojkottot először meghirdető Horvátországban például 2020 és 2025 között 45 százalékkal nőttek az élelmiszerárak. A szomszédos Szlovéniában is hasonló a helyzet; ott 2025 elejéig 44 százalékkal lettek magasabbak az élelmiszerárak. A trendre a Világbank legújabb regionális elemzése szintén felhívja a figyelmet, és azt is megjegyzi, hogy számításaik szerint a régió országait a megélhetési költségek emelkedése a globális átlagnál sokkal jobban érintette.
A már említett Horvátországban a fogyasztói elégedetlenség kifejezése céljából meghirdetett bojkottot egy „Halo, inspektore” elnevezésű Facebook-csoport szervezte meg, és ebben az Európai Fogyasztóvédelmi Kiválósági Központ nevű civil szervezet is támogatta. Az elsősorban a kiskereskedelmi láncok ellen irányuló felhívást a nagyobb horvátországi szakszervezetek mellett az ellenzék többsége, illetve a kormánykoalícióban részt vevő Hazafias Mozgalom is támogatta. A 2025. január 24-én, pénteken tartott bojkott átütő eredménnyel zárult. A helyi adóhatóság adatai szerint a kiállított kiskereskedelmi nyugták számát tekintve 44 százalékkal, összesített értéküket tekintve pedig 53 százalékkal volt magasabb az egy héttel korábbinál.
A horvát megmozdulás sikerén felbuzdulva számos környező ország civiljei léptek hasonló útra, és január 31-én több térségbeli államban is bojkottot hirdettek. Az akció Bosznia-Hercegovinában a horvátnál kevésbé egyértelmű eredményt hozott: bár a szervező Boycott BiH nevű csoport sikerként értékelte, és további tiltakozásokra buzdított, a föderáció adóhatóságának adatai azt mutatták, hogy a megmozdulás napján a vásárlók a megelőző naphoz képest 370 ezer, a hat nappal korábbihoz képest pedig 9,6 millió konvertibilis márkával költöttek többet. Hasonló eredményekről számolt be az ország másik entitásának, a Szerb Köztársaságnak az adóhatósága is, mivel számításaik szerint az akció idején az általuk ellenőrzött boltok forgalma 16 millió konvertibilis márkával volt magasabb, mint az azt megelőző napon.
Montenegróban a január 31-re meghirdetett első bojkott alkalmával 56 százalékkal esett a boltok forgalma, bevételük pedig 2,7 millió euróról 1,2 millió euróra zuhant vissza. A siker hatására a szervező Alternativa Montenegro nevű civil szervezet az akció folytatása mellett döntött: februári megmozdulásuk ideje alatt szintén jelentős mértékben, 30,23 százalékkal csökkent az ország szupermarketeinek bevétele. Az ország adóhatóságának közlése szerint a kiállított bizonylatok száma a második bojkott idején 18,15 százalékkal mérséklődött, az üzletek bevétele pedig 4,24 millió euróról 2,96 millió euróra apadt.
A harmadik olyan ország, amelyikben január 31-én tartották a bojkottot, Észak-Macedónia volt. Itt az ellenzéki Szociáldemokrata Párt a kormányt hibáztatja az áremelkedésért, ennek ellenére a kormányzó MRO-DPMNE szintén a mozgalom mellé állt. Érvelése szerint ugyanis is ez a civil kezdeményezés az egyetlen módja annak, hogy fel lehessen lépni a kereskedelmi láncok árazási gyakorlata ellen. Az ország adóhatósága úgy kalkulált, hogy a tiltakozó megmozdulás idején az országban működő nyolc nagyobb kereskedelmi lánc forgalma 46,59 százalékkal csökkent.
Minimális csúszással, de február elején Szerbiába is átterjed a bojkott, amely ott is főleg az ország kiskereskedelmi szektorának döntő többségét uraló nemzetközi szupermarketláncok ellen irányult. A tiltakozások szervezését az Effectiva nevű fogyasztóvédelmi szervezet vállalta magára. Közlésük szerint a megmozdulás idején a szupermarketek látogatottsága 37 százalékkal, forgalmuk pedig 4,5 millió euróval csökkent.
A sikeres akciók és azok médiavisszhangja nyomán a helyi kormányok viszonylag gyorsan reagáltak, és a kiskereskedelmi szektort érintő intézkedéseikkel a legtöbb államban sikerült kifogniuk a szelet a mozgalmak vitorlájából.
A horvát kormány az eseményekre válaszul megtartott január 31-i ülésén 40 termékkel bővítette az ársapkás árucikkek körét, az új listán például a korábban kimaradt húskészítmények és alapvető tisztálkodási szerek is szerepeltek már. Emellett a kormány az árcsökkentett termékek esetében eltérő áfakulcsokat határozott meg, s ezáltal az alapvető élelmiszerek áfája 5 százalék, a higiéniai termékeké 13 százalék, a feldolgozott élelmiszereké pedig 25 százalék lett. A Gazdasági Minisztérium szerint az ársapkás árucikkek körének kibővítése 20 százalékkal csökkentette az átlagos fogyasztói kosár értékét. Ezenfelül a kormány a benzin literenkénti árát 1,52 euróban, a dízelét pedig és 1,47 euróban maximálta.
Bosznia-Hercegovinában a bojkottot követően a kormányzat csak az ország Bosznia-hercegovinai Föderáció nevű entitásában lépett fel a magas árak ellen. Az itteni kereskedelmi miniszter, Amir Hasicevic ugyanis bejelentette, hogy csökkenteni fogják 50 alapvető élelmiszer árát. Emellett a föderáció kormánya egy olyan törvénytervezetet is elkezdett kidolgozni, amelynek révén be tudna avatkozni a gazdaság működésébe, amennyiben az éves infláció meghaladná az 5 százalékot. E tervezettel kapcsolatban azonban azóta sem derült ki semmilyen további konkrétum.
Ennél kevésbé kézzelfogható eredmények születtek Szerbiában és Montenegróban. Az előbbiben a kormány a megmozdulás után bejelentette, hogy a túlárazással kapcsolatos panaszok miatt vizsgálatot kezdett a nagy szupermarketláncok ellen, ám tényleges intézkedések azóta sem születtek. Montenegróban a gazdaságpolitikát meghatározó Milojko Spajic miniszterelnök és Nik Djeljosaj gazdaságfejlesztési miniszter is támogatásáról biztosította a bojkottban részt vevőket, további lépéseket azonban ők sem tettek.
A legtöbb ország kormányzata a bojkottok hatására gyorsan és hathatósan intézkedett, és a hatósági árazás bevezetésével, illetve állami vizsgálatokat indítva sikeresen próbálta elejét venni a további megmozdulásoknak. Az intézkedések és a kormányzati kommunikáció kapcsán az is megfigyelhető, hogy a vezető politikai erők szinte minden esetben igyekeztek leválasztani magukról a problémát, és inkább a kereskedelmi láncokat próbálták megtenni felelősnek. Ha viszont a Világbank már idézett elemzése helytálló, akkor a régió országainak 2027-ig továbbra is növekvő inflációs pályával kell szembenézniük, ezért aztán korántsem elképzelhetetlen, hogy a bojkottok a közeli jövőben újrakezdődnek, illetve hogy a civil kezdeményezések célkitűzései idővel a különböző politikai mozgalmak jelszavai között is megjelennek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.