Az áremelkedés szorításában – A délkelet-európai kiskereskedelmi bojkott tanulságai
A Délkelet-Európán végigterjedő bojkotthullám hátterében az elmúlt években elképesztő mértékben megemelkedő élelmiszerárak álltak. A Covid–19-világjárvány és az orosz–ukrán háború gazdasági hatásai nyomán ugyan az egész kontinensen nagymértékben emelkedtek a megélhetési költségek, ám az áremelkedés ebben a régióban kiváltképp erőteljes volt. A bojkottot először meghirdető Horvátországban például 2020 és 2025 között 45 százalékkal nőttek az élelmiszerárak. A szomszédos Szlovéniában is hasonló a helyzet; ott 2025 elejéig 44 százalékkal lettek magasabbak az élelmiszerárak. A trendre a Világbank legújabb regionális elemzése szintén felhívja a figyelmet, és azt is megjegyzi, hogy számításaik szerint a régió országait a megélhetési költségek emelkedése a globális átlagnál sokkal jobban érintette.
A bojkott kezdeti sikere
A már említett Horvátországban a fogyasztói elégedetlenség kifejezése céljából meghirdetett bojkottot egy „Halo, inspektore” elnevezésű Facebook-csoport szervezte meg, és ebben az Európai Fogyasztóvédelmi Kiválósági Központ nevű civil szervezet is támogatta. Az elsősorban a kiskereskedelmi láncok ellen irányuló felhívást a nagyobb horvátországi szakszervezetek mellett az ellenzék többsége, illetve a kormánykoalícióban részt vevő Hazafias Mozgalom is támogatta. A 2025. január 24-én, pénteken tartott bojkott átütő eredménnyel zárult. A helyi adóhatóság adatai szerint a kiállított kiskereskedelmi nyugták számát tekintve 44 százalékkal, összesített értéküket tekintve pedig 53 százalékkal volt magasabb az egy héttel korábbinál.
A horvát megmozdulás sikerén felbuzdulva számos környező ország civiljei léptek hasonló útra, és január 31-én több térségbeli államban is bojkottot hirdettek. Az akció Bosznia-Hercegovinában a horvátnál kevésbé egyértelmű eredményt hozott: bár a szervező Boycott BiH nevű csoport sikerként értékelte, és további tiltakozásokra buzdított, a föderáció adóhatóságának adatai azt mutatták, hogy a megmozdulás napján a vásárlók a megelőző naphoz képest 370 ezer, a hat nappal korábbihoz képest pedig 9,6 millió konvertibilis márkával költöttek többet. Hasonló eredményekről számolt be az ország másik entitásának, a Szerb Köztársaságnak az adóhatósága is, mivel számításaik szerint az akció idején az általuk ellenőrzött boltok forgalma 16 millió konvertibilis márkával volt magasabb, mint az azt megelőző napon.
Montenegróban a január 31-re meghirdetett első bojkott alkalmával 56 százalékkal esett a boltok forgalma, bevételük pedig 2,7 millió euróról 1,2 millió euróra zuhant vissza. A siker hatására a szervező Alternativa Montenegro nevű civil szervezet az akció folytatása mellett döntött: februári megmozdulásuk ideje alatt szintén jelentős mértékben, 30,23 százalékkal csökkent az ország szupermarketeinek bevétele. Az ország adóhatóságának közlése szerint a kiállított bizonylatok száma a második bojkott idején 18,15 százalékkal mérséklődött, az üzletek bevétele pedig 4,24 millió euróról 2,96 millió euróra apadt.
A harmadik olyan ország, amelyikben január 31-én tartották a bojkottot, Észak-Macedónia volt. Itt az ellenzéki Szociáldemokrata Párt a kormányt hibáztatja az áremelkedésért, ennek ellenére a kormányzó MRO-DPMNE szintén a mozgalom mellé állt. Érvelése szerint ugyanis is ez a civil kezdeményezés az egyetlen módja annak, hogy fel lehessen lépni a kereskedelmi láncok árazási gyakorlata ellen. Az ország adóhatósága úgy kalkulált, hogy a tiltakozó megmozdulás idején az országban működő nyolc nagyobb kereskedelmi lánc forgalma 46,59 százalékkal csökkent.
Minimális csúszással, de február elején Szerbiába is átterjed a bojkott, amely ott is főleg az ország kiskereskedelmi szektorának döntő többségét uraló nemzetközi szupermarketláncok ellen irányult. A tiltakozások szervezését az Effectiva nevű fogyasztóvédelmi szervezet vállalta magára. Közlésük szerint a megmozdulás idején a szupermarketek látogatottsága 37 százalékkal, forgalmuk pedig 4,5 millió euróval csökkent.
Kormányzati válaszok
A sikeres akciók és azok médiavisszhangja nyomán a helyi kormányok viszonylag gyorsan reagáltak, és a kiskereskedelmi szektort érintő intézkedéseikkel a legtöbb államban sikerült kifogniuk a szelet a mozgalmak vitorlájából.
A horvát kormány az eseményekre válaszul megtartott január 31-i ülésén 40 termékkel bővítette az ársapkás árucikkek körét, az új listán például a korábban kimaradt húskészítmények és alapvető tisztálkodási szerek is szerepeltek már. Emellett a kormány az árcsökkentett termékek esetében eltérő áfakulcsokat határozott meg, s ezáltal az alapvető élelmiszerek áfája 5 százalék, a higiéniai termékeké 13 százalék, a feldolgozott élelmiszereké pedig 25 százalék lett. A Gazdasági Minisztérium szerint az ársapkás árucikkek körének kibővítése 20 százalékkal csökkentette az átlagos fogyasztói kosár értékét. Ezenfelül a kormány a benzin literenkénti árát 1,52 euróban, a dízelét pedig és 1,47 euróban maximálta.
Bosznia-Hercegovinában a bojkottot követően a kormányzat csak az ország Bosznia-hercegovinai Föderáció nevű entitásában lépett fel a magas árak ellen. Az itteni kereskedelmi miniszter, Amir Hasicevic ugyanis bejelentette, hogy csökkenteni fogják 50 alapvető élelmiszer árát. Emellett a föderáció kormánya egy olyan törvénytervezetet is elkezdett kidolgozni, amelynek révén be tudna avatkozni a gazdaság működésébe, amennyiben az éves infláció meghaladná az 5 százalékot. E tervezettel kapcsolatban azonban azóta sem derült ki semmilyen további konkrétum.
Ennél kevésbé kézzelfogható eredmények születtek Szerbiában és Montenegróban. Az előbbiben a kormány a megmozdulás után bejelentette, hogy a túlárazással kapcsolatos panaszok miatt vizsgálatot kezdett a nagy szupermarketláncok ellen, ám tényleges intézkedések azóta sem születtek. Montenegróban a gazdaságpolitikát meghatározó Milojko Spajic miniszterelnök és Nik Djeljosaj gazdaságfejlesztési miniszter is támogatásáról biztosította a bojkottban részt vevőket, további lépéseket azonban ők sem tettek.
Lesz-e folytatás?
A legtöbb ország kormányzata a bojkottok hatására gyorsan és hathatósan intézkedett, és a hatósági árazás bevezetésével, illetve állami vizsgálatokat indítva sikeresen próbálta elejét venni a további megmozdulásoknak. Az intézkedések és a kormányzati kommunikáció kapcsán az is megfigyelhető, hogy a vezető politikai erők szinte minden esetben igyekeztek leválasztani magukról a problémát, és inkább a kereskedelmi láncokat próbálták megtenni felelősnek. Ha viszont a Világbank már idézett elemzése helytálló, akkor a régió országainak 2027-ig továbbra is növekvő inflációs pályával kell szembenézniük, ezért aztán korántsem elképzelhetetlen, hogy a bojkottok a közeli jövőben újrakezdődnek, illetve hogy a civil kezdeményezések célkitűzései idővel a különböző politikai mozgalmak jelszavai között is megjelennek.
