Ukrajna uniós csatlakozása csapást mérhet a rezsicsökkentésre is

A brüsszeli politika, köztük is kiemelten Ursula von der Leyen és Manfred Weber, és az ő társuk, Magyar Péter erőteljes lobbitevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy Ukrajna minél előbb az EU tagja legyen, és kimondták, hogy Ukrajna csatlakozását 2030-ig mindenképpen meg kell valósítani, és 2027-ig az orosz energiáról le kell válni. Ez a háborúpártiságból eredő erőszakos politikai lobbi olyan erős, hogy a cél elérése érdekében teljesen figyelmen kívül hagyja az EU és benne Magyarország érdekeit, mégpedig azt, hogy ilyen gyors felvétel, illetve leválás hihetetlenül káros gazdasági (évi több milliárd eurós többletkiadás) és társadalmi következményekkel fog járni a magyar emberek számára, és veszélybe sodorja a rezsicsökkentést, melynek megszűnése hihetetlen kárt okozna a gazdaságnak és elszegényedést több százezer embernek. Nézzük, mi történne Ukrajna energiarendszerének uniós csatlakozásával.

Kiindulási pont

Az orosz–ukrán háború kitörése előtt Ukrajna évente mintegy 158 TWh villamos energiát termelt (Magyarország 37,5 TWh, vagyis a magyar termelés több mint 4-szeresét), és mivel kevesebbet fogyasztott, így nettó exportőrként viselkedett. A villamosenergia-termelés megoszlása alapján a termelés mintegy 55 százalékát az atomerőművek adták (köztük a legnagyobb Zaporizzsjai a maga 6 GW kapacitásával), 23 százalékot széntüzelésű erőművek, nagyjából 10 százalékot gázalapú erőművek, és mintegy 10-12 százalékot a megújulók (nap, szél, víz). A háború eszkalálódásával az ukrán energetikai infrastruktúra jelentős része elpusztult, így az energiaigény kielégítése csak jelentős importtal oldható meg. Ahhoz ugyanakkor, hogy Ukrajna jelentős mennyiségű villamos energiát tudjon importálni, szükség volt arra, hogy a villamos energia hálózati rendszerét szinkronizálják az európai rendszerrel (és egyúttal leváljon az orosz/belorusz rendszerről, amelynek addig a része volt). Ezt a folyamatot már a háború kitörése előtt elkezdték, de a háború kitörésével az ENTSO-E (európai villamos energia – átviteli rendszerirányítók szervezete) azt várta el az európai rendszer-üzemeltetőktől, és elsődlegesen a határos magyar rendszer-üzemeltetőtől, a MAVIR-tól, hogy gyorsítsa fel ennek végrehajtását. Ennek megfelelően 2022. március 16-án szinkronizálták a rendszereket.

A jelenlegi importszükséglet

Mivel a villamosenergia-termelési infrastruktúra jelentős részben, több mint 60 százalékban elpusztult, vagy megszállás alatt áll, a termelés lecsökkent mintegy 70 TWh mennyiségre, Ukrajna jelenleg is jelentős mennyiségű villamos energiát importál. Importigényének mintegy 40 százalékát Magyarországról kapja, ezt követi Szlovákia (23, 4 százalék), Románia (18,5 százalék), illetve Lengyelország (14 százalék).

Ukrajna és Brüsszel válasza a segítségre

Ukrajna válasza a segítségnyújtásra nem maradt el, de nem erre számítottunk. A magyar kormány minden támogatást megadott – figyelemmel egy háborúban álló ország humanitárius és energetikai szükségleteire –, ezért cserébe azt kapta, hogy Ukrajna támadást intézett Magyarország energiabiztonságával szemben (gázvezeték leállítása, Török Áramlat elleni támadáskísérlet, a Barátság kőolajvezeték leállításával való fenyegetődzés), és befolyásolni kívánta, illetve kívánja a magyar belpolitikát. Brüsszel pedig erre háborús logikája következtében az ukrán érdekek előtérbe helyezésével reagált, és nem érdekelte, mi lesz sem a magyar, sem pedig a szlovák energiabiztonsággal, energiapiaci helyzettel. Sőt maga is támadást indít azzal, hogy minden orosz energiaforrástól el kívánja vágni Magyarországot, legyen szó olajról, gázról vagy éppen nukleáris fűtőelemekről. 

Ukrajna gyorsított felvétele és az energetikai kockázatok

Brüsszel és a Tisza Párt eltökélt abban, hogy Ukrajna minél előbb az EU tagja legyen. Mivel Ukrajna esetében jelenleg is még egy háborúban álló országról beszélünk, és mivel a taggá váláshoz nagyon sok feltételt kellene teljesíteni (a rövid távú teljesítés valószínűsége pedig a nullával egyenlő), abból kell kiindulni, hogy a brüsszeli terv arra épül, hogy Ukrajna úgy élvezhesse az EU tagságának előnyeit, hogy közben számos feltétel alól mentesítést kapna, így többek között az állami támogatások korlátozása, illetve a villamosenergia-termelés zöldítési kötelezettsége alól. Hiszen az belátható, hogy egy háború sújtotta országban nem az lesz az első kérdés, hogy milyen tiszta verseny eredményeként valósíthatóak meg az energetikai beruházások, és hogy hány napelemmel lehet a talpra álló gazdaság energiaigényét kielégíteni. Vagyis állami és brüsszeli támogatásokkal állítanák helyre az ukrán energetikai infrastruktúrát, nyilván a leggyorsabb fosszilis (szén és gáz) tüzelésű erőművekkel a legkevesebb környezetvédelmi előírással, az uniós tagság pedig lehetőséget adna az így előállított energia szabad uniós kereskedelemének, különösen, ha a brüsszeli energiauniót is ki akarják Ukrajnára terjeszteni. 

Így nem elég, hogy az elhibázott brüsszeli, különösen a német energiapolitika a megújulók egyoldalú erőltetésével tönkreteszi az európai villamosenergia-piacot, még az ukrán olcsó – semmiféle uniós előírásnak nem megfelelően előállított – energiát is rászabadítanák az uniós piacra. Ukrajna Magyarország kárára előnyhöz jutna, ami súlyos gazdasági válságot okozna Magyarországon és az ellátásbiztonságunk, az energiasemlegességünk, illetve a rezsicsökkenés is veszélybe kerülne a következő okok miatt: 

letarolná a magyar piacot, az eddigi hazai támogatási, energiaszuverenitási törekvéseket lenullázná, a külső függőség felé lökne, és mivel uniós tag lenne, védekezési lehetőség sem lehetne ezen piaci anomáliával szemben. Lehet, ez is Brüsszel szándéka.

Ukrajna sokkal kevésbé fejlett, vagy jelentősen sérült hálózati infrastruktúrája miatt pedig – a hatalmas villamosenergia-mennyiségre is figyelemmel – állandóak lennének a feszültségingadozások, és áramingadozások, és mivel össze van kötve az uniós rendszerrel, így ennek hatásait elsődlegesen Magyarországon éreznénk, ami miatt nagyobb eséllyel lennének hazánkban is áramkimaradások. Gondoljuk csak meg, mi történt nemrég Spanyolországban, illetve Portugáliában.

Belátható, hogy ezek a fejlemények – Brüsszel asszisztálásával, illetve nyílt támadásával – alapvetően tennék tönkre a magyar gazdaságot, a magyar energiabiztonságot és szuverenitást, vagyis kiesnének az energiasemlegesség alapjai, amelyek a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartását garantálják. Vagyis az ukrán rendszer uniós csatlakozásával, ideértve az orosz energiaforrástól történő megfosztást is (ezek ugyanazon brüsszeli stratégia részei) a rezsicsökkentés eredményei veszélybe kerülnének. Magyar Péterék egyébként is erre készülnek, amint azt több alkalommal nyíltan be is vallották.