Brüsszel még mindig vak a versenyképes energiastratégiában

Dan Jorgensen, az Európai Bizottság energiaügyekért felelős biztosának vezetésével az Európai Bizottság még február 26-án közzétette a Megfizethető Energiáról Szóló Cselekvési Tervet, amely kapcsolódik a bizottság által meghirdetett Tiszta Ipari Megállapodáshoz. A cselekvési terv a megfizethető energia elérése érdekében nyolc pontban sorolja fel a cselekvési irányokat, így többek között az összehangolt uniós energiahatékonysági piac megteremtését, az energiaunió kiteljesítését, hosszú távú háromoldalú szerződések megkötését, a megújuló projektek gyorsítását, hálózatfejlesztést, illetve gázpiaci munkacsoport létrehozását, amely kidolgozza az uniós közös LNG-beszerzés feltételeit.

A hangzatos célok mögött ismét olyan cselekvési akciók sejlenek fel, amelyek folytatják Brüsszel eddig is elhibázott energia- és szankciós politikáját, ragaszkodnak a már nyilvánvalóan bukott Green Dealhez, brüsszeli politikájuk szemüvegén keresztül vizsgálják az európai energia versenyképességét, és nem veszik észre, hogy az ideológiamentes energiasemlegesség lenne a megoldás, ugyanis a világ megváltozott, amihez alkalmazkodni kellene.

Mi is a konkrét probléma?

A cselekvési terv a gázpiacok méltányosabbá tételét kívánja megcélozni azzal, hogy jobban ki akarja aknázni az EU vásárlóerejét annak érdekében, hogy jobb feltételekkel importálhassuk a megbízható LNG-szállítóktól származó földgázt. Emellett pedig a megújulóenergia-projekteket fel kell gyorsítani. 

Ez a javaslat több sebből vérzik, és még mindig az ideologikus brüsszeli elhibázott energiastratégiát idézi fel. Nincs szó benne az egyébként szabályozható és karbonmentes nukleáris energiáról, illetve annak minél nagyobb arányú támogatásáról. Nem kap benne hangsúlyt az energiatárolás kérdése, az energiaforrások és a szállítási útvonalak diverzifikációja. A földgáz tekintetében pedig egyenesen gyenge javaslattal áll elő, amikor is az uniós LNG-beszerzés jobb kidolgozását hirdeti meg úgy, hogy közben elismeri, hogy a földgáz még jó pár évtizedig velünk lesz. Tényleg ettől fog drasztikusan, már rövid távon is mérséklődni a gáz piaci ára, ami az elhibázott brüsszeli politika miatt így is négyszerese az USA árának, illetve több mint kétszerese az orosz–ukrán háború kitörését megelőző árnak? Ez nem gondolhatják komolyan! Vagy, ha igen, akkor nagy baj van.

Sőt! Elnézte és hagyta, hogy Európában a gáz kínálati oldala még csökkenjen is a saját politikai megfontolásukból (ukrán gázvezeték elzárása, Északi Áramlat felrobbantása, támadási kísérletek a Török Áramlattal szemben). A keresleti oldalt pedig továbbra is megtámasztják a kötelező gáztárolói feltöltéssel és a nem szabályozható megújulók erőltetett telepítésével, ami a sötét szélcsendes (nem süt a nap, nem fúj a szél) időkben okoz további jelentős keresletet a földgáz iránt az ellátás és rendszerbiztonság érdekében. Ez az elhibázott politikájuk alapjaiban nyomja az európai versenyképességet, sőt katalizálja Európa gazdasági leszakadását, magasra tolja az európai energiaárat. 

Mi lehetne a kiút?

Ebből a téves energiastratégiából ki kellene törni, és az energiasemlegesség alapján alkalmazkodni kellene a világban zajló reálfolyamatokhoz, és az ideologikus brüsszeli társadalmi mérnökösködést el kellene felejteni. 

Rövid távon ki kellene használni azokat a lehetőségeket, amelyek a kínálati oldalon többletgázt eredményeznének, el kellene hagyni a földgáz politikai jellegű felcímkézését, és részt kellene venni azokban a tárgyalásokban, amelyek az orosz vezetékes gáz Európába történő ismételt megindítását célozzák. Az Északi Áramlat 2. – amely a háború kitörése miatt nem kapott üzemviteli engedélyt – még ép vezetékén (kb. 27-28 milliárdos éves kapacitás), amerikai közreműködéssel ismételten lehetne orosz földgázt szállítani. Megjegyzendő, hogy komoly tárgyalások lehetnek ezzel kapcsolatban folyamatban, hiszen a dánok január végén már engedélyezték a Gazpromnak a sérült többi elem kijavítását. Az Ukrajnán keresztül menő vezetékek ismételten üzembe helyezhetők lennének – egyébként erre Brüsszel mind nekünk, mind pedig a szlovákoknak ígéretet tett, de látható, hogy nem igazán tartja magát hozzá – igaz, az ukránok erőteljesen azon vannak, hogy soha többet ne lehessen itt a szállítást még egyszer beindítani, és támadást intéznek a vezeték orosz szakasza ellen. 

Rögtön, azonnal, nem évek múlva. Ez pedig további stabil alapot szolgáltathatna az európai gazdaság ismételt növekedéséhez, illetve a rendszer egyensúlyának költséghatékonyabb fenntartásához.  

Ezt követően – figyelemmel arra, hogy az áram- és gázáraknak megfizethetőnek kell lenniük – lehetne középtávú stratégiát felállítani a földgázimport csökkentése érdekében, de annak szintén nem a kevésbé szabályozható megújulók (nap, szél) kizárólagos térnyerésén keresztül kell történnie. Félreértés ne essék, van helye a nem szabályazható megújuló energiaforrásoknak, de a földgázigényt, figyelemmel az időjárási körülményekre, azokkal nem lehet jelentősen csökkenteni. Ahhoz tehát, hogy csökkentsük az importigényt, két dolog kell közép- és hosszú távon t: 1) Növelni a hazai termelést (ebben élen járunk az MVM és a Mol tevékenységével, és már elértük az éves 2 milliárdos kitermelési kapacitást, ami a hazai fogyasztás csaknem 25 százalékát fedezi). 2) Fokozatosan csökkenteni a földgázfogyasztást és növelni a villamosenergia-arányt. A második pontra kézenfekvő a nukleárisenergia-fejlesztés bővítése, a szabályozható megújuló energiaforrások támogatása (pl. geotermia), illetve a nem szabályozható megújulók melletti minél több energiatárolási (akkumulátoros vagy szivattyús energiatároló) projekt megvalósítása. Emellett persze a fosszilis erőművek mint rendszerbiztonsági elemek további fenntartása. Ha ezt elolvassuk, láthatjuk, hogy ez a magyar kormány régóta és következetesen meghirdetett energiasemlegességi stratégiája, amely biztosítja az energiaszuverenitást, az energiabiztonságot, a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartását, illetve régiós energiaközpont kialakítását. Ez lenne európai szinten is a kivezető út! Fel kellene már ismerni!