Közérzeti ellentmondások
A magyar gazdaság még mindig csak részleges fellendülésre utaló jeleket mutat. Ez annak ellenére is igaz, hogy a 2011-es évre várható növekedési előrejelzések 3 százalék körül szóródnak. Bár a decemberi iparstatisztikai adatok váratlan termelés-viszszaesést jeleztek, az exportáló feldolgozóipari vállalatok kilátásai továbbra is jók. A magyar gazdaság szempontjából kiemelt fontosságú exportpiacokon, azaz Németországban és a visegrádi országokban a növekedési kilátások jók, és ezeket a gazdaságokat a nemzetközi pénzpiaci kockázatok is kevésbé fenyegetik viszonylag kedvező versenyképességi pozíciójuk, illetve európai összevetésben mérsékeltnek mondható eladósodottságuk miatt. Summa summarum: hasonlóan a múlt év jelentős részéhez, a magyar exportáló szektor termelési és értékesítési pozíciói minden bizonnyal az idén is jól alakulnak, a növekedés dinamikája az érintett ágazatok átlagában megközelítheti a 10 százalékot.
A jegyzethez kapcsolódó cikkünk itt olvasható!
Januárt tekintve gazdasági közérzetünk mégis enyhe romlást mutat a negyedévvel korábbi helyzettel összevetve. A Tárkinak a lakosság, illetve a Kopint-Tárkinak a feldolgozóipari cégek körében végzett januári konjunktúravizsgálatai egyértelműen arra utalnak, hogy a 2010-ben megfigyelt kettősség az idén is fennmarad. Az exportáló cégek helyzete immár átlagos, kilátásaik pedig jók – ezzel szemben a lakosság, illetve a belföldi piacoktól függő vállalkozások nemcsak amiatt elégedetlenek, mert pillanatnyi helyzetük nem javult, de a jövőbe vetett derűlátásuk is csökken. Tavaly a tavaszi–nyári hónapokban a lakosság rossz helyzetértékelését még nagyban ellensúlyozta – gazdasági racionalitással nehezen alátámasztható – optimizmusa, mára a jövőbeli helyzet érdemi javulásában való bizakodás egyértelműen apad. Hasonló tendenciákat mutat az ország helyzetének és kilátásainak megítélése. Mind a teljes lakosság, mind a vállalatvezetők úgy látják, hogy a negyedévvel, fél évvel ezelőtti állapottal összevetve enyhén romlott az ország általános helyzete, eközben a jövőbeli tartós fellendülésben is lényegesen kevésbé bíznak, mint korábban.
Márpedig ha a korábbi derűlátás megalapozatlannak bizonyul, akkor sem a tartósan erőteljes gazdasági bővülésben, sem a beruházások felfutásában, sem a foglalkoztatás érdemi növekedésében nem bízhatunk. Tekinthetjük persze a mostani értékelést kijózanodásnak, a helyzettel történő keserű szembesülésnek is. Ennek ugyanakkor távolabbra mutató gazdaság- és társadalompolitikai következményei lehetnek. Jelesül a nagyon várt – legújabban március 15-e előttre ígért – strukturális reformok társadalmi-politikai támogatottsága lényegesen kisebb lehet további késlekedés esetén. Vagyis nemcsak a nemzetközi intézmények, hitelminősítők, pénz- és tőkepiaci szereplők, hanem az eddig a közeljövő folyamatai elé szokatlan derűlátással tekintő lakosság kiábrándulásával is szembesülhetnek a döntéshozók.
Úgy tűnik, egyelőre nem lesz változás a magyar gazdaság növekedési mintázatában: a fellendülés húzóereje a döntően a német konjunktúrára épülő feldolgozóipari export marad. A belföldi piactól függő termelő és a szolgáltató ágazatok az idén is jórészt stagnálnak majd – a remélt belső piaci élénkülés tovább halasztódik. Ellentmondásos közérzetünk nem is lesz tehát érdemben jobb addig, amíg a régóta várt strukturális reformok hatásai nem biztosítják a tartós belső piaci fellendülést is. Bár a várható eredmények távoliak, az idő mégis fogytán.
A szerző a Kopint-Tárki kutatási igazgatója
