Ki hol söpörjön?

Mindezekből számomra az a következtetés adódik, hogy a hazai vállalkozások adóterheinek a nemzetközi átlagnál magasabb volta részben az EU átlagánál ugyancsak jóval magasabb állami támogatással is összefüggésbe hozható. A támogatásokról közreadott uniós tanulmány és a Versenyképességi Tanács elemzései alapján az valószínűsíthető, hogy a hazai üzleti szférát sújtó elvonások és az állami támogatások egyenlegeként adódó vállalati elvonások többé-kevésbé az EU átlagának felelnek meg. A kétségtelenül jelentkező versenyképességi probléma tehát nem vagy csak nagyon szerény mértékben oldható meg csupán az adóterhek további csökkentésével.

Nálunk a költségvetés, az állam újraelosztó szerepe a piacgazdaságokra jellemző szokásos mértékeknél jóval nagyobb, ráadásul a nyereséges és valószínűleg versenyképes területekről és cégektől csoportosít át jövedelmeket olyan területekre és vállalkozásokra, amelyek hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. A tisztesség, az őszinte tenni akarás megkövetelné, hogy az üzleti szféra és érdekképviseletei az adóterhek mérséklésének ellentételét ne kizárólag a lakossági terhek növelésében keressék, hanem a nemzetközi összehasonlításban igencsak magasnak tűnő saját állami támogatásuk racionalizálásában is, mivel a magas elvonások fogyasztókra történő áthárítása félmegoldás, és mint ilyen makrogazdasági szinten érdemi eredményeket aligha hozhat. Érdemes lenne tehát megszívlelni azt az ismert szólásmondást, hogy „mindenki saját háza előtt söpörjön” elsőként.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója