Lassabb előretörés a mobilfronton

A nagy sebességű mobilinternetes hozzáférésre is alkalmas harmadik generációs mobiltelefon működési frekvenciáiért korábban horribilis összegű bevételre tett szert a brit és a német kormány. Az előző 38 milliárd, az utóbbi 50,8 milliárd eurónak megfelelő díjért adta el a megfelő koncessziókat. Olaszországban legalább 25 milliárd eurót várt a kormány, ezzel szemben kénytelen volt beérni 12,2 milliárddal (VG, 2000. október 24., 6. oldal). Nyilvánvalóan mérséklően hat a további aukciókkal kapcsolatos várakozásokra, hogy Hollandiában a várt összeg alig negyede jött össze a kincstár számára.



Az olaszországi tapasztalatokat összegezve a Dow Jones hírügynökség idéz szakértőket, akik az ottani kormányt hibáztatják, amiért nem elemezte behatóbban a befektetői hajlamokat. Ennek ismeretében ugyanis nem lett volna szabad belevágnia a nyílt liciten alapuló frekvenciakiárusításba. Helyette inkább a borítékos tendereztetést kellett volna alkalmaznia, fix ajánlati árakkal, amiből nagyobb bevétel jöhetett volna össze -- hangoztatják elemzők, akik szerint eleve kétségekre adhatott okot, hogy az öt koncesszióra mindössze hat pályázó jelentkezett Olaszországban. Emiatt a már amúgy is súlyosan eladósodott British Telecom támogatásával induló olasz jelentkező (a Blu) kiszállása nyomán az éppen aktuális ajánlatokon kellett kiadni a koncessziókat. Összehasonlításként a hírügynökség emlékeztet, hogy Nagy-Britanniában az öt kiadott koncesszióra 13 pályázó jelentkezett, Németországban pedig hét. További elgondolkodtató tényként kellett volna figyelembe venni, hogy az olasz lakosság több mint 60 százaléka használ már korábbi generációs mobiltelefont, így nyilvánvalóan lassúbb lesz a váltás az UMTS-re -- mondják a szakértők.



A harmadik generációs mobiltelefon (UMTS) iránti szolgátaltói érdeklődés megcsappanására több magyarázattal szolgálnak kommentátorok. Egyesek arra utalnak, hogy a súlyos koncessziós díjak hosszú évekig megterhelik a pályázatok győzteseinek gazdálkodását, illetve nyereségességét. A Wall Street Journal egyik regionális kiadásában felhívja a figyelmet, hogy az UMTS-ben érdekelt mobiltelefon-szolgáltató cégek piaci értéke mintegy 250 milliárd dollárral csökkent az első, brit pályáztatások óta. Rontja a kilátásokat, hogy az érintett szolgáltatók adósságát sorra leértékelték a nemzetközi hitelminősítő intézmények, ami roppant módon megnehezíti a horribilis összegű koncesszós díjak és a nem kisebb költségű hálózatépítési tervek hitelfelvételből való finanszírozását. További negatív körülményként említik, hogy a szolgáltatóknál késleltetik a megtérülést a világ minden fejlettebb térségében már működő korszerű mobilrendszerek, amelyek korábbi műszaki generációt képviselnek. Mindennek figyelembevételével újabban kezdik megkérdőjelezni a brit aukció idején használt helyzetértékelést, amely szerint a szigetországi koncessziók egyikének elnyerése is felér egy pénznyomtatási engedéllyel.



A nyílt licit iránti érdeklődés megcsappanása nyomán ismét viták folynak arról, hogy egyáltalán célszerű-e a lehető legnagyobb összeget a szolgáltatókból kipréselni. A másik, a "szépségversenyes" frekvenciakiutalás révén ugyanis ki lehet kényszeríteni az előfizetői igények lehető legolcsóbb kielégítését, ha egyidejűleg megfelelően kompetitív piaci környezetet hoznak létre. Ilyen -- helyenként éppen csak önköltséges -- koncessziós eljárást alkalmaznak az UMTS-re például a svédek, a finnek, az írek és a portugálok. Franciarország valamilyen vegyes eljárást készít elő, amelynek keretében 20 milliárd euró összeget akar beszedni a párizsi kormány a valamikor az év vége felé tartandó pályáztatáson.



Kelet-Európában a lengyelek állnak a legközelebb a szokásos öt koncesszió kiadásához. A varsói kormány egyenként 650 millió eurót szeretne beszedni a nyertesektől. Az illetékes minisztériumban a minap másodszor hosszabbították meg a jelentkezési határidőt, a példányonként 50 ezer euróért kínált műszaki kiírásért, további kedvezményként öttel húsz évre hosszabbították meg a koncesszió időtartamát, és fizetési, illetve adókedvezményeket is kilátásba helyeztek. A dologban a Neue Zürcher Zeitung szemleírója azt tartja fölöttébb problémásnak, hogy a bevételeket a kormány máris beépítette a jövő évi költségvetésébe, mégpedig folyó kiadások forrásaként, így a pályázók "sztrájkja" komoly gazdasági fennakadásokat is okozhat. Az első komolyabb zavaró körülményként a már működő három GSM-szolgáltató bejelentette, hogy bojkottálja az UMTS-kiírásokat, ha a kormány fenn akarja tartani a jelenlegi összekapcsolási előírásokat. Csehországban várhatóan a jövő év végén adják ki a koncessziókat, azt azonban még nem döntötték el, hogy a "szépségversenyes" vagy az árveréses eladáshoz folyamodjanak-e. A kormányhoz közel álló szakértői körök állítólag a lehető legnagyobb árbevétel elérését tartják célszerűnek. Szlovákiában a legkorábban 2003-ban kezdődhet az eljárás, mert addig a hadsereg -- fejlesztési források hiányában -- nem tudja szabaddá tenni a megfelelő hullámsávokat. Romániában márciusban tervezik -- egyelőre három -- koncesszió kiadását, Bulgáriában azonban óvatosabbak, ezért először a második GSM-licencet adják ki, az UMTS-sel pedig legkorábban 2002 után foglalkoznak. Szlovéniában az egyetlen létező mobiltelefon-szolgáltatót bízták meg azzal, hogy vizsgálja meg a harmadik generációs szolgáltatás körülményeit.

Az ügyfelek fizethetnek a drága koncessziókért Kijózanító hatással volt a harmadik generációs mobiltelefon-koncesszióra tartott olaszországi aukció kudarca, aminek óvatosabb és differenciáltabb megközelítésre kell intenie az ezután pályáztató európai kormányokat -- hangoztatják az eddigi kiírásokról szóló összegező értékelések. A csalódást keltő eredmény ismét felszínre hozta a licencek kiadásának kétféle (árveréses és "szépségversenyes") alapmódozatáról folyó vitát. munkatársunktól-->