További kihívások a tagjelölteknek

A közösségi jogszabályok gyűjteménye tiltja a tagállamok uniós partnerekkel szembeni tőkekorlátozásait, bár az új belépők számára nem kizárt a derogáció lehetősége. A maastrichti szerződés szellemében azonban az új tagoknak hosszabb távon az EU-n kívüli országok befektetői előtt is le kell bontaniuk a szabad tőkeáramlás akadályait.



Az IMF alapokmányának VIII. cikkelye szerinti, a folyó tételekre vonatkozó liberalizációt már valamennyi tagjelölt végrehajtotta -- utoljára Bulgária és Románia 1998-ban --, és a közvetlen befektetések -- a működőtőke -- áramlásának legtöbb korlátját is megszüntették. Legtovább a balti államok és Csehország mentek, a többi közép-európai rendszerváltó államban továbbra is szigorú megszorítások érvényesek a portfólió és az ingatlanbefektetések vonatkozásában. Az ingatlanvásárlásra érvényes korlátozások Észt- és Lettországban is -- mely államok a legnagyobb mértékben liberalizálták a tőketételek mozgását -- fennmaradtak, elsősorban a külföldiek termőföldvásárlásának visszaszorítására. Más azonban az előírás, és más a gyakorlat: néhány államban ugyanis nem veszik komolyan bizonyos szabályok betartatását.



A nagymértékű külső finanszírozás normális jelenségnek tekinthető, hiszen komoly különbség van az átalakuló gazdaságok beruházási lehetőségei és a reáljövedelmek emelkedésére számító lakosok megtakarításai között. A folyó fizetési mérlegeknek a régióra jellemző magas hiánya azonban kétségeket ébresztett a fenntarthatósággal kapcsolatban. Különösen az 1999-es litván, lett és lengyel adat -- 11,3, 9,8 és 7,5 százalék -- volt riasztóan magas, figyelembe véve, hogy a tőkemozgások liberalizációja nyomán érkezett jelentős mennyiségű tőke egy része is gyorsan elhagyhatja az adott országokat a piaci hangulat megváltozása esetén.



Kevésbé igaz ez a működőtőkére, melyet a folyó mérleg hiányának fedezésében a legkedvezőbb forrásnak tartanak kisebb volatilitása miatt. Ám ez a fajta beáramlás is lehet ingadozó, például ha egy-egy óriásvállalat privatizációjához kötődik. Emellett azt sem lehet kész tényként elkönyvelni, hogy az államok mélyebb európai integrációja miatt megnövekszik az ilyen típusú beáramlás. A tanulmány emlékeztet Görögország példájára, melynek csatlakozása után -- Írországtól, Portugáliától és Spanyolországtól eltérően -- elmaradt a működőtőke beáramlásának megugrása.



A közép- és kelet-európai államoknak a jövőben a tőkemérleg liberalizálásával konzisztens gazdaságpolitikát kell folytatniuk, és ki kell alakítaniuk a tőkeáramlásokat kezelni képes intézményi megoldásokat -- javasolja az IMF. Ez részben az árfolyam és a makrogazdaság stabilitását megőrző fiskális és monetáris politikát jelent, valamint a felügyelet megerősítését, a kockázatkezelés lehetőségeinek bővítését. Kiszámítható politizálással megelőzhetők a meglepetések, bár számításba kell venni, hogy a tőke rendkívül mobil termelési tényező. Ezért az érintett államoknak célszerű a hosszú távú tőkemozgások liberalizációját folytatni, és később felszámolni a rövid távú beáramlás akadályait.

IMF: nem javasolt a tőkemozgások azonnali teljes liberalizációja A következő évek egyik fő feladata a közép- és kelet-európai államok számára a tőkemozgások liberalizációja nyomán növekvő tőkebeáramlás kezelése lesz -- áll a Nemzetközi Valutaalap (IMF) világgazdasági kilátásokat elemző jelentésében. A szervezet az EU-csatlakozás tükrében vizsgálta a tagjelöltek lehetőségeit és kötelezettségeit. vg-elemzés-->