Nizzában a legnagyobb tagországok hatalmi küzdelmének lehettünk tanúi, amelynek célja az volt, hogy a maguk számára biztosítsák a közös cselekvés megakadályozásának lehetőségét, és minden korábbinál bonyolultabb dontéshozatali rendszert hozzanak létre -- vélekedik a Reuters külpolitikai szerkesztője. Szerinte az EU a jövőben a négy nagyhatalom -- Német-, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország -- irányítása alatt áll majd, miközben a kisebb tagállamok és azok hagyományos védelmezője, a brüsszeli bizottság befolyása csökken.
Ezt a megítélést látszanak alátámasztani az uniós politikusok első nyilatkozatai. Jacques Chirac francia elnök történelmi jelentőségűnek nevezte a csúcsot, Gerhard Schröder német kancellár elégedettségének adott hangot az eredménnyel kapcsolatban, Tony Blair brit miniszterelnök pedig kielégítőnek nevezte az elért kompromisszumot. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke ugyanakkor elítélte a tagországokat, amiért azok foggal-körömmel ragaszkodtak vétójogukhoz egy sor területen. Louis Michel belga külügyminiszter ennek kapcsán csalódottan jelentette ki: Nizzában az európai gondolkodás nagyon háttérbe szorult a nemzeti érdekekkel vagy inkább önzésekkel szemben -- írja az MTI.
Egyes megfigyelők -- így Karel van Miert, a bizottság egykori tagja -- azt is kétségbe vonják, hogy az elért kompromisszumok fényében az EU felkészültnek tekinthető a bővítésre. A Reuters egyik szakírója pedig egyenesen úgy fogalmaz: a reformok részben arra irányultak, hogy megnehezítsék a majdani új tagok hozzáférését a közösségi pénzalapokhoz. A mediterrán tagállamoknak sikerült például elérni, hogy a kohéziós alapokról szóló döntések kapcsán csak 2007-től szűnjön meg a tagországok vétójoga, miután megszületett az alku a 2012-ig terjedő hat év költségvetéséről.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.