Győztek a nagyok, veszített Európa
Nizzában a legnagyobb tagországok hatalmi küzdelmének lehettünk tanúi, amelynek célja az volt, hogy a maguk számára biztosítsák a közös cselekvés megakadályozásának lehetőségét, és minden korábbinál bonyolultabb dontéshozatali rendszert hozzanak létre -- vélekedik a Reuters külpolitikai szerkesztője. Szerinte az EU a jövőben a négy nagyhatalom -- Német-, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország -- irányítása alatt áll majd, miközben a kisebb tagállamok és azok hagyományos védelmezője, a brüsszeli bizottság befolyása csökken.
Ezt a megítélést látszanak alátámasztani az uniós politikusok első nyilatkozatai. Jacques Chirac francia elnök történelmi jelentőségűnek nevezte a csúcsot, Gerhard Schröder német kancellár elégedettségének adott hangot az eredménnyel kapcsolatban, Tony Blair brit miniszterelnök pedig kielégítőnek nevezte az elért kompromisszumot. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke ugyanakkor elítélte a tagországokat, amiért azok foggal-körömmel ragaszkodtak vétójogukhoz egy sor területen. Louis Michel belga külügyminiszter ennek kapcsán csalódottan jelentette ki: Nizzában az európai gondolkodás nagyon háttérbe szorult a nemzeti érdekekkel vagy inkább önzésekkel szemben -- írja az MTI.
Egyes megfigyelők -- így Karel van Miert, a bizottság egykori tagja -- azt is kétségbe vonják, hogy az elért kompromisszumok fényében az EU felkészültnek tekinthető a bővítésre. A Reuters egyik szakírója pedig egyenesen úgy fogalmaz: a reformok részben arra irányultak, hogy megnehezítsék a majdani új tagok hozzáférését a közösségi pénzalapokhoz. A mediterrán tagállamoknak sikerült például elérni, hogy a kohéziós alapokról szóló döntések kapcsán csak 2007-től szűnjön meg a tagországok vétójoga, miután megszületett az alku a 2012-ig terjedő hat év költségvetéséről.
