Egységes szabályok a lombardhitelre
Azok a piaci szereplők, akik a hitelezési kockázatot különféle fedezetek (angol szakszóval collateral) alkalmazásával kívánják csökkenteni, jelenleg tizenöt különböző nemzeti szabályrendszert kénytelenek figyelembe venni. Helyzetüket bizonytalanná teszi a számlán megjelenő értékpapírok nemzetközi átruházására vonatkozó tagállami jogszabályok eltérése, továbbá a csődtörvények közti különbség -- sorolja a bizottsági előterjesztéshez fűzött háttérmagyarázat.
A nemzetközi tranzakciókban szereplő biztosítékok érvénytelenségének így nagyobb a kockázata, mint egy tagállamon belüli hasonló ügylet esetén. Ez Brüsszel szerint "szükségtelen rendszerkockázatot" jelent a pénzügyi piacok számára.
Az 1999 őszén megkezdett szakmai egyeztetés eredményeként az EU javaslattevő szerve most előállt az értékpapírok és készpénz hitelfedezetként való alkalmazására vonatkozó minimális követelmények tervezetével. (http://europa.eu.int/comm/internal_market/en/finances /banks/com168en.pdf).
A dokumentum hatékony és lehetőség szerint egyszerű megoldásokat javasol mind a jogcímátruházáson -- beleértve a visszavásárlási (repo)megállapodásokat --, mind a zálogon alapuló technikák szabályozására. Korlátozott mértékű védelmet adnának a fedezeti megállapodásoknak bizonyos, azok hatékony érvényesítését gátló csődjogi szabályok alól.
A számlán megjelenő értékpapírok nemzetközi ügyletekben hitelfedezetként való alkalmazását övező jogbizonytalanság megszüntetésére a bizottság javasolja: a tulajdon elhelyezkedése alapján illetékes nemzeti törvények legyenek mérvadók. A fedezeti megállapodások létrejöttét és érvényesítését gátló adminisztratív formaságokat lehetőség szerint megszüntetnék, ezzel ösztönözve az ilyen konstrukciók alkalmazását a pénzügyi piacok szereplői körében.
