A nagy AI-sztori: így látják a magyarok a mesterséges intelligenciát
A mesterséges intelligenciáról szóló viták gyakran szélsőségek között zajlanak: egyesek mindent megoldó technológiát, mások civilizációs fenyegetést látnak benne. A valóság azonban jóval hétköznapibb és éppen ezért érdekesebb. A nagy AI-sztori legújabb adásában Géczi Tamás, az Inspira Research ügyvezetője mutatta be azt a friss kutatást, mely azt vizsgálta, hogyan, mire és milyen attitűdökkel használják az emberek a mesterséges intelligenciát Magyarországon. A beszélgetés állandó vendége Aczél Petra, a Széchenyi István Egyetem professzora.
A nagy AI-sztori legújabb epizódját itt tekinthetik meg:
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy az MI mára nem technológiai kuriózum, hanem mindennapi eszköz lett. A felhasználók jelentős része nem játszik a mesterséges intelligenciával, hanem problémát old meg: kérdez, összefoglal, magyarázatot kér, vagy egyszerűen gyorsabban szeretne eligazodni az információk között. Géczi Tamás szerint ez a használat jellemzően pragmatikus, nem ideológiai.
Az emberek nem az MI jövőjén gondolkodnak, hanem azon, hogy most segít-e
– fogalmazott.
A beszélgetésből kiderült, hogy az MI-hez fűződő bizalom nem egységes. A válaszadók egy része kifejezetten óvatos, különösen akkor, ha személyes adatokról, jogi vagy egészségügyi kérdésekről van szó. Mások viszont már most is partnerként tekintenek az algoritmusokra, és hajlamosak elfogadni a válaszokat akkor is, ha nem teljesen értik, mi történik a háttérben. Aczél Petra szerint ez kommunikációs kérdés is: „A bizalom nem abból fakad, hogy a rendszer okos, hanem abból, hogy érthető.”
Más generációk, más hozzáállás
Az MI használata sok esetben nem helyettesít, hanem megerősít meglévő döntéseket. A felhasználók gyakran nem azért kérdeznek, hogy átadják a felelősséget, hanem hogy visszaigazolást kapjanak. Ez azonban hosszabb távon kockázatokat is hordozhat: ha az algoritmus „második véleményként” mindig jelen van, könnyen átalakulhat a gondolkodási rutin. Aczél Petra arra figyelmeztetett, hogy a kritikai gondolkodás nem tűnik el egyik napról a másikra, de fokozatosan elkophat, ha nem használjuk.
A kutatás alapján generációs különbségek is kirajzolódnak.
- A fiatalabb felhasználók természetesebben nyúlnak MI-eszközökhöz,
- míg az idősebbek gyakran funkciók mentén közelítenek: mire jó, miben segít, hol lehet veszélyes.
Géczi Tamás szerint ez nem technológiai lemaradás kérdése, hanem eltérő tanulási és bizalmi mintáké. „Nem ugyanazt várják el egy rendszertől, és nem ugyanattól félnek.”
Az MI társadalmi hatásait nem lehet pusztán technológiai oldalról értelmezni. Az eszközök terjedése gyorsabb, mint a normák, amelyek köréjük épülnek. Ez különösen igaz az oktatásra, a munkavégzésre és a tájékozódásra. Aczél Petra szerint a legnagyobb kérdés nem az, hogy mit tud az MI, hanem az, hogy mire szoktatjuk rá magunkat vele.
A mesterséges intelligencia magyarországi használata nem futurisztikus, hanem nagyon is emberi. Apró döntések, kényelmi szempontok, időhiány és információs túlterheltség formálják. A kutatás tanulsága szerint éppen ezért lenne fontos, hogy az MI-ről szóló közbeszéd ne félelmekre vagy túlzott ígéretekre épüljön, hanem arra, ahogyan valójában használjuk – és ahogyan használni tanuljuk.
Részletek a beszélgetés tartalmából:
- A friss MI-használati kutatás céljai és módszertana (00:40)
- Kik és mire használják ma leggyakrabban az MI-t Magyarországon? (03:20)
- Az MI szerepe a döntésekben (07:10)
- Bizalom és bizonytalanság: mitől fogadjuk el az AI válaszait? (11:30)
- Generációs különbségek az MI-hez való viszonyban (16:00)
- Az MI mint „második vélemény” – kockázatok és torzulások (24:40)
- Kommunikációs felelősség és érthetőség kérdése (29:20)
- Hogyan formálja át az MI a mindennapi gondolkodási rutinokat? (33:50)
- Mit árul el rólunk az, ahogyan az MI-t használjuk? (38:30)
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
