Eddig négy ország -- Chile, Lengyelország, Csehország és Izrael -- árfolyamrendszere ment keresztül a magyarhoz hasonló átalakuláson. Tapasztalataikból néhány dolog látszik ugyan, de az esetek különbözősége miatt nem lehet hüvelykujjszabályként kezelni ezeket -- válaszolta lapunk kérdésére -- Majoros György, a Cashline makroelemzője.
Általánosságban elmondható, hogy mindegyik országban -- ha akadtak is kisebb-nagyobb zökkenők -- sikeresnek ítélték a sávszélesítést. Az alapvető célokat sikerült megvalósítani, az infláció mindenhol drasztikus mértékben csökkent (nagyobb ütemben, mint szűk sávnál), és az árfolyam sehol sem okozott problémákat a reálgazdaságban.
A sávszélesítést követően erősödtek a nemzeti valuták és nőtt az árfolyam volatilitása. Ez nagyobb kockázati prémiumot is teremtett az adott devizában denominált eszközök áraiban, ami azonban csak rövid távon állt fenn. A várakozásokkal ellentétben a kockázati prémium néhány hónappal a sávszélesítés után visszatért korábbi szintjére.
A magyar forgatókönyv sok mindenben, többek között a sávszélesítés mértékében is eltér az említett országokban lejátszódott átmenettől. A jegybankok ugyanis kisebb lépésekkel szélesítették intervenciós sávjaikat, és implicit sávot is alkalmaztak minden esetben, ami elől viszont az MNB elzárkózott.
Még fontosabb azonban az, hogy minden említett országban a sáv kiszélesítését vagy megszűnését új monetáris politikai rendszer bevezetése követte, a pénzügypolitika az inflációs célkitűzés rendszerének irányába mozdult el.
Magyarországon az elsődleges monetáris cél a forint vásárlóértékének megőrzése, és egyelőre csak halvány jelei mutatkoznak annak, hogy a jegybank az inflációs célkitűzés rendszerére készülne áttérni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.