Aktívabb kamatpolitikára számíthatunk

A keddi sajtótájékoztatóhoz képest az MNB által tegnap kiadott részletesebb közlemény csak kevés területen mondott újat az inflációs célkitűzés rendszeréről. Az egyik ilyen fontos pontosítás, hogy a jegybank meghatározta, milyen eszközökkel kíván elsősorban reagálni a nem kívánt változásokra. Eszerint a korábbinál sokkal aktívabb kamatpolitikára lehet számítani, ugyanis az MNB az árfolyam-politika alakítását is elsősorban a kamatok alakításán keresztül képzeli el.
A kamatpolitika prioritása logikus -- mondta Nagy Márton, az ING Vagyonkezelő elemzője --, hiszen az árfolyamba történő direkt beavatkozásnak jelentős költségei vannak. Éppen ezért az várható, hogy a jegybank a kamatokkal "utánamegy" a nyári hónapokban csökkenő inflációnak, így mérsékelve a külföldiek által realizálható kamatprémiumot. Ezzel a forintra nehezedő felértékelődési nyomás is mérséklődhet. A kamatpolitika inflációra gyakorolt hatását a jegybank azért gondolja az árfolyamon keresztül megvalósítani, mert a kamatszintnek egyelőre igen kevés közvetlen hatása van az árszínvonal alakulására -- vélik az elemzők.
A lengyel és cseh monetáris politika szintén az inflációs célkitűzés rendszerét követi. A tapasztalatok vegyesek. Csehországban folyamatosan eltér a tényleges infláció a céltól, három éven keresztül rendre kedvezőbben, az idén pedig úgy tűnik, rosszabbul alakul az árszínvonal a célnál -- mondta Kovács György, a DG-Bank makroelemzője. A lengyel monetáris politika is belesétált egy csapdába, ugyanis a rövid távú kilengésekre is reagált, ami oda vezetett, hogy a piac minden negyedéves előrejelzést inflációs célnak tekintett. Ez nem segíti a jegybank tevékenységét, ugyanis egy olyan időtáv kialakítása indokolt, amelyen belül a monetáris politika valóban hatást tud gyakorolni az inflációs pályára. A jegybank közleménye egyébként kiemeli, hogy kizárólag az inflációs célt tartják szem előtt döntéseik meghozatalában, kisebb kilengésekre nem kívánnak reagálni.
A piaci elemzők egyébként általában úgy vélik, hogy a 2002-es cél csak erős forint mellett teljesíthető. A választásokig az áremelkedés üteme mérséklődhet a kívánatos 6-7 százalékos szintre, utána viszont nehézségek lehetnek a további csökkentéssel -- véli Békés Gábor, a Lehman Brothers elemzője.
A szakértők egyébként -- annak ellenére, hogy többségük kedvező lépésként értékelte a keddi bejelentést -- több kockázatot is látnak a rendszerrel kapcsolatban. A piaci szereplők egy része nem bízik annyira a jegybanki függetlenségben, hogy ha szükséges, növekedési áldozatok árán is tartsa magát a célhoz.
Nem elég erős a kormány kötődése sem a célhoz, hívja fel a figyelmet Nagy Márton, nincs ugyanis garancia arra, hogy a költségvetés ezen alapulna. Ellentmondásosra sikeredett annak a kommunikációja is, hogy a 2001. decemberi inflációs adatot célnak tekinti-e a jegybank, vagy csupán egy előrejelzésnek. További veszélyforrás, hogy a 2002-es 4,5 százalék teljesüléséhez erős forint kell, így pedig a forint belekényszerülhet egy szűk árfolyamsávba. Az elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a 18 hónapos időtáv nem is olyan hosszú, ha figyelembe vesszük, hogy benne van egy olyan választási év, amikor a gazdaságpolitika csak igen nehezen hoz meg inflációcsökkentő intézkedéséket.