Áttörés munkaerőügyben

Ha Magyarország elfogadja az új közösségi álláspontot (amely tehát eleget tesz a múlt pénteki budapesti "viszonossági" kérésnek), akkor a csatlakozás után hazánk mindaddig nem köteles a közösségi joganyag alapján eljárni az EU-ból érkező munkaerő kezelésekor, amíg a tagállamok is nemzeti rezsimet tartanak fenn a magyar munkaerővel szemben.
Emlékezetes, hogy a múlt heti főtárgyalói fordulón a magyar delegáció alapvetően két feltételhez kötötte az EU részéről kilátásba helyezett -- maximum hét évre kiterjeszthető -- átmeneti korlátozási szándék elfogadását a szabad munkavállalás és letelepedés kapcsán. Egyfelől jelezte, hogy amennyiben egyes tagállamok a csatlakozás után a közösségi joganyag helyett néhány évig még nemzeti -- korlátozóbb -- rezsimet kíván fenntartani a magyar munkaerővel szemben, úgy feléjük Magyarország sem alkalmazná a szabad mozgást biztosító EU-joganyagot. A megfogalmazott másik elvárás egyfajta "színvallást" kért a tagállamoktól a tekintetben, hogy tartalmát tekintve milyen jellegű politikát készülnek majd folytatni a "nemzeti rezsim" jegyében a munkavállalás terén.
A "viszonossági elv" felvetése általános meglepetést keltett, és számos kérdést is felvetett. Az alapvető dilemmát mindenekelőtt az jelentette, vajon formális derogációkérésnek tekintsék-e a magyar igényt, vagy ha nem, akkor milyen alapon célszerű leginkább kezelni.
A magyar érvelés szerint nem történne egyéb, mint hogy amíg az ezt választó tagállamok nem a teljes mozgásszabadságot kínáló EU-joganyag, hanem nemzeti politikai joganyag alapján járnak el a magyarokkal szemben, addig a magyar kormány is hasonlóképpen kezeli a tőlük érkező munkaerőt. E "viszonosság" ugyanakkor nem feltétlen jelentene konkrét adatokban is megnyilvánuló "visszatükrözést" ("ha ők is ezret engednek be, akkor mi is"), csupán magát az elvet (a nemzeti politikák szerinti eljárást) kívánná fenntartani.

Mindezt magyar részről azért is logikus lépésnek minősítik, mivel ebben a -- maximum hét évig prolongálható -- időszakban amúgy is kétoldalú relációk sora jellemzi majd Magyarország és az egyes tagállamok viszonyát a munkavállalási és letelepedési lehetőségek tekintetében.

Másfelől viszont -- formálisan -- a magyar felvetés mégiscsak azt jelenti, hogy ezen a ponton Magyarország (amely korábban a vonatkozó joganyag átvételére jelentett be készséget) most el akar állni az "acquis" (azaz a közösségi joganyag) végrehajtásától. Ez pedig egy utólag benyújtott átmeneti mentességi kérésnek is felfogható, aminek szükségességét viszont adatokkal alátámasztva kell igazolni. Márpedig a "viszonossági ötlet" alapvetően politikai megfontolásból kapcsol össze közösségi korlátozást egy hasonló jellegű válaszlépéssel.
A Világgazdaság információi szerint a tizenötök végül egyfelől átmeneti mentességi kérelemnek tekintették a magyar igényt, amelyet azonban további külön indoklás nélkül is -- tehát lényegében politikai alapon is -- készek voltak elfogadni. Lapzártánk idején kevéssé volt még egyértelmű, hogy pontosan milyen formát ölthet a másik magyar igény -- a leendő nemzeti politikákra vonatkozó nyilatkozat(ok) -- teljesítése.
Értesülések szerint a tagállamok itt sem voltak elzárkózók, de közülük többen is arra hajlottak, hogy ez valamiféle közös nyilatkozat legyen, ahelyett, hogy mindenki egyenként nyilatkozna. Ez még önmagában nem mond ellent az eredeti magyar kérésnek, amely lehetségesnek vélte azt is, hogy a tagországok valamilyen közös állásfoglaláshoz csatlakozva fejezik ki leendő szándékukat. A most formálódó közös szöveg pontos formája egyelőre nem ismeretes, annyit tudni csak, hogy hangsúlyos utalás lenne benne a differenciálás lehetőségére.
A magyar igény a múlt héten ennél konkrétabb volt. Bár nem tekintette szükséges feltételnek, hogy minden tagállam állást foglaljon, azt azonban fontosnak tartotta, hogy valamilyen utalás legyen a magyar relációban hagyományos partnernak tekintett tagországok szándékára.
Különösen lényegesnek tekintette, hogy a korlátozásra készülő Ausztria és Németország álláspontjából kiderüljön, hogy már az átmeneti időszakban készek lesznek érzékelhető módon javítani a munkavállalási feltételeket a magyar munkavállalók számára. A magyar érvelés ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy voltaképpen már a tíz éve aláírt EU--magyar társulási szerződés is -- a tagállamonkénti nemzeti politika alapján -- magában hordta a munkavállalási feltételek fokozatos javításának a lehetőségét, ám a valóságban mindmáig semmi előrelépés nem történt.
Brüsszelben hangsúlyozzák, hogy a csütörtöki EU-nagyköveti álláspont egyfelől utat nyithat a keddi miniszteri szintű tárgyalás -- sőt, elviekben akár fejezetzárás -- előtt, másfelől viszont a dolog távolról sem tekinthető máris eldőltnek. Az EU-elnökség most újra felveszi a kapcsolatot a magyar féllel, tisztázandó, hogy magyar részről mennyiben tekintik elfogadhatónak az új felállást.
A gyenge pont az említett közös -- vagy tagországonkénti -- nyilatkozat esetleges hiánya (vagy nem az eredeti magyar elképzeléseknek megfelelő mivolta) lehet. Emellett az is kérdéses, milyen sorsa jut a tőke szabad mozgásáról intézkedő fejezet előkészítése.
Magyarország itt is feltételekhez kötötte, hogy elfogadja átmeneti mentességi igényének EU-részről ajánlott csökkentését: mint a magyar delegáció múlt héten kifejtette, csak olyan alapon kész elfogadni a tíz- helyett kínált hétéves derogációs lehetőséget, ha az kiterjedhet az egyéni vállalkozó gazdákra is (amit EU-részről eddig elvetettek).
Úgy tudni, hogy bizonyos elmozdulás e téren is bekövetkezett csütörtökig, de a végleges uniós válasz -- mindenekelőtt az egyéni gazdákra vonatkozó időtartam tekintetében -- még nem állt össze, és hétfő előtt ez nem is várható. Az viszont kérdéses, hogy a két fejezet különválasztását kívánatosnak tartanák-e akár közösségi, akár magyar oldalon. Mindez tehát leghamarabb jövő hétfőn tisztázódhat.
A "viszonossági elv" elfogadása így is jelentős siker a magyar diplomácia számára. Emlékezetes, hogy formálisan eddig egyetlen más jelölt ország sem lépett fel hasonló igénnyel (a cseh miniszterelnök-helyettes a napokban Brüsszelben kizárta felvetését cseh részről, míg a lengyelek láthatóan attól is függővé tették lépésüket, hogy mi lesz a magyar kezdeményezés kimenetele).
"A magyarok váratlanul feldobtak valamit, amire senki sem számított, s ami részben új helyzetet teremtett" -- ismerte el egy tagországbeli diplomata. Különösen, hogy a magyar felvetés esetleges elfogadása nem csupán a konkrét fejezet kezelése szempontjából vet fel eljárási kérdéseket, hanem a tárgyalások további alakulása szempontjából is precedensértékű lehet. Ennyiből az EU--magyar csatlakozási tárgyalások megkezdése óta sok szempontból ez az első igazán politikai jellegű alkuhelyzet a két fél között.
EU-elnökségi diplomáciai források egyébként változatlanul úgy látják, hogy a múlt héten átadott közös EU-álláspont igazából két évre csökkentette azt az időszakot, amikor többé-kevésbé általános közösségi korlátozásra lehet számítani, miközben ennek tagállamonkénti mértéke már ekkor is jelentősen eltérő lehet. "Szinte bizonyos, hogy az európai bizottsági jelentés a második év vége előtt a pozitív lesz és a korlátozások enyhítését, ha ugyan nem megszüntetését fogja majd szorgalmazni. Nagyon komoly érvekkel kell rendelkezni, ha valaki hajlandó felvállalni egy akkor már minimum 20-22 tagot számláló közösségben, hogy mégis kitart egyoldalú rezsimje mellett" -- jegyezte meg egy neve mellőzését kérő diplomata.
Szerinte ennyiből a hangsúlyok fontos felcserélését jelenti, hogy míg az első bizottsági állásponttervezetben még a rezsim liberalizálását kellett volna bejelenteni és közös döntés tárgyává tenni, addig a végül asztalra került közös pozíció már arra ír elő bejelentési kötelezettséget, ha valaki továbbra is korlátozni akar: minden más esetben a piacot felszabadító EU-szabályozás automatikusan életbe lép.